Deé Miklós
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
|
Megkérdőjelezték, hogy a cikk/jelölt témaválasztása enciklopédiába való-e, azaz hogy megfelel-e a „Nevezetesség” irányelvben leírtaknak. Amiben segíthetsz: kiegészítheted az irányelvnek megfelelő forrásokkal, vagy a tartalmat bedolgozhatod egy a témakört összefoglaló cikkbe. Ha vitatni akarod mindezt, a vitalapon tedd. |
Deé Miklós | |
Született | 1932. január 23. Aranyosegerbegy |
Elhunyt | 1999. december 14. (67 évesen) Kolozsvár |
Foglalkozása | katona |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Deé Miklós (Aranyosegerbegy, 1932. január 23. – Kolozsvár, 1999. december 14.) romániai magyar vadászpilóta, ezredes, a iancai kaszárnya tiszteletben álló parancsnoka.[1]
Élete[szerkesztés]
1932. január 23-án született Aranyosegerbegyen, Deé Miklós lakatosmester és Tőkés Eszter törvénytelen gyermekeként. Anyja, születésekor sorsára hagyta és ő apai nagyszüleinél nevelkedett Gerenden. 1942-ben, miután nagyszülei meghaltak és Észak-Erdélyt Magyarországhoz csatolták a második bécsi döntés értelmében, apja megsajnálta, s átszöktette a határon a magyarországi oldalra. Itt a nevére vette az addig Tőkés Miklósként anyakönyvezett gyermeket, s iskolába járatta. Lakatosként diplomázott a kolozsvári szakiskolában, majd úgy döntött bokszoló lesz. Több helyi és megyei versenyen is részt vett, ám apja tanácsára, mivel ő féltette a fiút az esetleges sérülésektől, nem jelent meg az országos bajnokságon. Ekkor esedékes volt, hogy katonának hívják és ő inkább jelentkezett a tecuci-i pilótaképző tiszti iskolába. Rövid tanulmányok után, 1952-ben a legjobbakként végzett, s hadnagyi rendfokozatban megkezdte tevékenységét.
Röviddel ezután, 1954-ben, soron kívül főhadnaggyá, zászlóaljparancsnokká és harmadosztályú pilótává, majd 1960-ban századossá, századparancsnokká és másodosztályú pilótává léptették elő. 1965-ben elsőosztályú pilóta és alegységparancsok lett. Ugyanebben az évben őrnaggyá léptették elő kitűnő szolgálatért. Öt évvel később a teljes egység parancsnoka lett, ezt követően, 1975-ben alezredes lett és a teljes kaszárnya parancsnoka. 1982-ben nyugállományba vonult, és Iancáról Kolozsvárra költözött családjával. 1996-ban, a rendszerváltás után hat évvel, az állam az ezredesi rendfokozatra terjesztette fel, s ebben az évben neki is ítélték.
Élete során 3624 órát töltött a levegőben, számos kitüntetést és állami elismerést kapott, mint például a Román Szocialista Köztársaság Tiszti-szolgálati Érdemrendjének mindhárom fokozata, a Román Népköztársaság Katonai Érdemrendjének mindhárom fokozata, az Augusztus 23 Érdemérmet, s az még sok más elismerést is, összesen tizenkettőt. 1999-ben, váratlanul, szívinfarktusban elhunyt. Temetésére teljes katonai pompával került sor.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ INFORMAȚIE DE PRESĂ O nouă aeronavă C-27J SPARTAN pentru Forțele Aeriene Române (12.01.2015). arch Hozzáférés: 2019. október 6.