Cyrix
| Cyrix Corporation | |
 | |
| Jelmondat | Cyrix instead |
| Típus |
|
| Alapítva | 1988 |
| Megszűnt | 1997. november 11. |
| Székhely | Richardson, Texas, USA |
| Iparág | Félvezetők |
| Termékek | 6x86 MediaGX CPU |
| Alkalmazottak száma | kb. 300 |
| Anyavállalata | VIA Technologies |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cyrix Corporation témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Cyrix amerikai processzorgyártó cég volt, amelyet 1988-ban a Texas Instruments cégből kivált mérnökök alapítottak. Eleinte az Intel x86-os (286 és 386) licensze alapján gyártottak processzorokat, illetve olcsó társprocesszorokat. 1992-ben bemutatták az i386 kompatibilis processzoraikat, amelyek olcsóbbak voltak az Intel és AMD processzorainál, és jobb teljesítményt is nyújtottak. A processzorokkal főleg a saját meglévő gépeiket fejleszteni akaró felhasználókat célozták meg. A megjelenésük az Intellel való hosszas perek sorozatát váltotta ki, miközben más cégek is elkezdtek kiadni Cyrix processzorokat saját márkanév alatt. Ezen eseményeknek köszönhetően a cég kezdett pénzt veszíteni, és 1997 novemberében a National Semiconductor céggel egyesült, amivel National MediaGX néven adta ki processzoraikat, 1999-ben pedig Geode néven, amelyet a cég 2003-ban eladott az AMD-nek, ahol a Geode sorozat 2019-ig létezett.
Története[szerkesztés]
A CPU gyártó Cyrix 1988-ban kezdte meg működését nagy teljesítményű 286 és 386 matematikai társprocesszorokra specializálódva. A céget Texas Instrumentsből kivált alkalmazottak alapították, melynek következtében hosszú, de nem felhőtlen kapcsolat fűzte a TI-hez fennállása során.
Az alapító tag Jerry Rogers agresszív toborzással mérnököket gyűjtött maga köré, és végül sikerült összehoznia egy kicsi, de annál hatékonyabb 30 fős csapatot.
Termékek[szerkesztés]
Cyrix FasMath társprocesszorok[szerkesztés]
Az első Cyrix termék egy x87 kompatibilis lebegőpontos társprocesszor volt. A Cyrix FasMath 83D87 és 83S87 típusjelzésű társprocesszorokat 1989-ben mutatták be. A 83D87 pin kompatibilis volt az Intel 80387-tel, míg a 83S87 a 80387SX-szel. Mindkettő 50%-kal nagyobb teljesítményt nyújtott, és tétlen állapotban kevesebbet is fogyasztottak a kis teljesítményű működésnek köszönhetően. Megjelenésekor a 83S87 16Mhz-es változata 506 dollárba, míg a 20Mhz-es változata 556 dollárba került. A Cyrix FastMath 82S87, amely egy 80287 kompatibilis társprocesszor volt, a Cyrix 83S87-ből fejlesztették ki és 1991-ben jelent meg.
486[szerkesztés]
A cég 486-os processzorai (közöttük a 486SLC és 486DLC) 1992-ben jelentek meg, a 486-os jelzéssel ellentétben a 386-os foglalattal voltak kompatibilisek. Bár tartalmaztak L1 gyorsítótárt és 486 utasításkészletet, teljesítmény szempontjából a 386 és 486 között voltak. Ezeket a chipeket leginkább a felhasználók használták saját 386-os rendszerük teljesítményének növelésére, valamint a forgalmazók, akik a processzort kicserélve a nehezen fogyó 386-os platformot olcsón megvásárolható 486-os platformmá változtatták. A processzorokat széles körben negatívan kritizálták a korabeli újságok, amiért nem nyújtják a jelzésük általi teljesítményt, valamint az Intel SL-vonalához és az IBM SLC-sorozatához hasonló elnevezésük miatti zavarért, amelyekhez nem kapcsolódott a Cyrix SLC. A processzorokat alacsony árazású számítógépekben és laptopokban használták.
A Cyrix ezután kiadta a Cyrix 486SRX2 és 486DRX2 jelzésű processzorokat, amelyek lényegében az SLC és a DLC megduplázott órajeles változatai voltak, és kizárólag a felhasználók számára a 386-os és 486-os foglalatokat támogató processzorokként kerültek forgalomba. Az SLC/DLC processzorokkal ellentétben ezek a chipek belső gyorsítótárt tartalmaztak, ami kompatibilissé tette a processzorokat a régebbi 386-os alaplapokkal, amelyek nem rendelkeztek extra áramkörrel vagy BIOS-rutinnal a gyorsítótár áramának megtartásához.
A Cyrix később ki tudta adni a Cx486S, illetve a Cx486DX processzorokat, amelyek pin-kompatibilisek voltak az Intel 486-os processzoraival, viszont kicsivel később kerültek a piacra, mint az AMD 486-os processzorai, és lassabb teljesítményt is nyújtottak az Intel és AMD processzoraitól, amely hátráltatta a céget. Ennek köszönhetően míg az AMD sikeresen eladta saját 486-os processzorait egyes OEM cégeknek, mint például az Acer-nek és a Compaq-nak, addig a Cyrix-nek nem sikerült. A cégnek egy kisebb rajongói tábora keletkezett olcsó processzoraival, amelyek 50-, 60- és 88Mhz-en és 5V-on működtek, nem 3,3V-on amelyek az AMD processzoraira voltak jellemzőek, így a Cyrix processzorok korai 486-os alaplapokon tényleges teljesítmény növelést biztosítottak olcsó áron.
Cyrix 5x86[szerkesztés]
1995-ben a Cyrix – megismételve saját történelmét – a még megjelenés előtt álló M1 magot módosítva kihozta a Cx586 („M1sc”) processzort, amely 486 foglalatba került, 100 vagy 120 MHz-en futott, és az elért teljesítménye összehasonlítható volt egy 75 MHz-es Pentiummal. A processzor alapvetően 3× órajel szorzóval működve hozta létre a 3×33=100 vagy 3×40=120 MHz működési frekvenciáját, képes volt működni 2×50=100 MHz órajelen is, mivel a szorzója változtatható volt. 3 V feszültség igényével nem minden 486 alaplapban működött.
Az AMD 5x86 megoldásával szemben, amely csak valamivel volt több egy órajel-négyszerezett és átnevezett 486-nál, a Cyrix 5x86-ja tartalmazott néhány Pentiumhoz hasonló jellegzetességet. A processzor több vonásban hasonlított az Intel Pentium OverDrive processzorára, amely módosított Pentium magra épült, így 486 alaplapokban képes volt működni. Ebből kifolyólag a Cx586 processzort nehéz besorolni, kilóg mind a negyedik, mind az ötödik generációból. A Cyrix 5x86 számos architekturális tulajdonsággal rendelkezett, amelyekkel csak az 5. generációs processzorok rendelkeztek. Az adatfutószalag 6 lépésűre lett kibővítve, a belső felépítés 64 bit széles. Nagyobb (16 kB) elsődleges gyorsítótárral rendelkezett, mint a 468DX4 chip (8 kB). Elágazásbecslést alkalmazott a sebesség növelésének céljából.
A fejlett képességek kikapcsolhatók voltak, de azokkal gyorsabb volt, mint az AMD vagy az Intel 486 processzorai.
Cyrix 6x86[szerkesztés]
Még ugyanebben az évben a Cyrix kiadta a legjobban ismert chipjét, a 6x86 lapkát („M1”), az első olyan Cyrix CPU-t, amelynek sikerült meghaladni azon Intel chip sebességét, amely ellenfeléül szánták. Eleinte a Cyrix próbálta megkérni az extra teljesítmény árát, de a 6x86 matematikai koprocesszora nem volt olyan gyors, mint az Intel Pentiumé. A mind népszerűbbé váló first person 3D játékok miatt a Cyrix kénytelen volt csökkenteni árait. Amíg a 6x86 gyors ütemben növelte hívei számát a felhasználók és a független számítógép-forgalmazók között, addig az AMD chipjeit a nagy OEM ügyfelek használták.
Az M1 processzornak voltak más hibái is: nagy fogyasztású és igen melegedő fajta volt, ami miatt aktív hűtési megoldást igényelt, valamint a megemelkedett energiaigény miatt egyes alaplapok (jellemzően az olcsóbbak) szintén melegedési problémákkal küzdöttek. Erre a későbbi 6x86L jelentett megoldást, amely egy átdolgozott 6x86 volt, átlagosan 25%-kal csökkentett a fogyasztással, és a Pentium MMX-hez hasonlóan osztott tápellátással működött, azaz 3,3 V külső és 2,8 V belső feszültséggel.
Másrészt szoftver kompatibilitási problémákkal is küszködött a Cyrix M1. Több program a CPUID kiolvasásával próbálta megállapítani, hogy Pentium vagy korábbi processzor működik a számítógépben, így eldöntve, hogy fut-e azon vagy sem. (Ez azzal a szándékkal lett megvalósítva, hogy a nagyobb teljesítményt igénylő szoftverek el se induljanak az alacsony képességű komputereken, azonban a programozók nem vették figyelembe, hogy az Intel nem az egyetlen processzorgyártó…) Mivel a 6x86 alapvetően nem reagál a CPUID parancsra, így a szoftver azt hitte, 486 processzor van a számítógépben, így nem futott. Ezt egy segédprogrammal orvosolni lehetett, de a problémákat nem lehetett teljesen kiküszöbölni.
A 6x86MX processzor 1997 nyarán került piacra, röviddel az AMD K6 processzorának bemutatkozását követően. A 6x86 magot MMX utasításkészlettel és 16 kB-ról 64 kB-ra növelt L1 cache-sel látták el, valamint 32 bites műveletekre optimalizálták. A processzor nem kaphatta meg az „MMX” toldást a nevében, mivel az Intel azt levédette. A Cyrix úgy döntött, hogy a második „M” betűt elhagyja, a processzor neve így is önmagáért beszél. (Sok vásárlónak talán fel sem tűnt a betűhiány…)
Az MII chip (amely a 6x86MX lapkán alapult), valamivel több volt, mint egy névváltás. Az átnevezésnek több oka is volt: az IBM saját neve alatt szintén 6x86MX néven gyártotta a CPU-t, és miután a National Semiconductor is elkezdte gyártani ugyanazt a terméket, a Cyrix úgy döntött, átnevezi azt. Az új névvel a CPU piacon is több sikert remélhetett, ugyanis összecsengett az Intel Pentium II és az AMD K6-2 nevekkel, így a konkurenciával szembeni jobb versenyképességet segítette.
Technikai oldalról nézve a 6x86MX mag optimalizáláson esett át az átnevezéssel párhuzamosan, hogy az MII processzor magasabb sebességet tudjon elérni.
Cyrix MediaGX[szerkesztés]
1996-ban a Cyrix kiadta a MediaGX CPU-t, amely egy chipre integrált minden lényeges különálló egységet, beleértve a hangot és megjelenítést. Kezdetben az elavult 5x86 technológián alapult, 120 vagy 133 MHz-en futott, a teljesítményét széles körben kritizálták, viszont az alacsony ára sikeressé tette. A MediaGX szerezte meg a Cyrix első nagy győzelmét, mikor is a Compaq felhasználta a legalacsonyabb árú Presario 2100 és 2200 számítógépében. Ez a továbbiakban hozzásegítette a MediaGX-et a Packard Bell számára való értékesítéshez, és úgy látszott, a Cyrix számára legitimitást nyújtott azzal, hogy 6x86 processzort értékesítettek a Packard Bellnek, melyet gyors folytatásként az eMachines követett.
A későbbi MediaGX verziók eljutottak a 333 MHz-es sebességig és megkapták az MMX támogatást, valamint egy második chipet is hozzáadtak a videoképességek kiterjesztése érdekében.
PR besorolás[szerkesztés]
Mivel a 6x86 hatékonyabb volt az órajelenkénti utasítások száma alapján, mint az Intel Pentium, valamint a Cyrix időnként gyorsabb rendszerbuszt használt, mint akár az Intel, akár az AMD, a Cyrix és a konkurens AMD kifejlesztették a vitatott PR besorolási rendszert (a pletyka szerint Pentium Rating, de hivatalosan Performance Rating), ezzel törekedve saját termékeik és a népszerűbb Intel termékek összehasonlítására.
A 133 MHz-en futó 6x86 processzort a mérések általában kissé gyorsabbnak mutatták a Pentium 166 MHz változatával, ezért a 133 MHz 6x86 a 6x86-P166+ néven került piacra. Az Intel jogi lépése, mely megakadályozta a nem Pentium termékek nevében a „P166” és „P200” jelölést, késztette a Cyrixet arra, hogy hozzáadjon a termékei nevéhez egy „R” betűt.
A PR besorolás vitatott volt, mivel amióta a Cyrix chipjei általában túlteljesítették az Intel lapkáit az irodai alkalmazásokban, az órajel szerinti összehasonlításban lassabbak voltak a lebegőpontos műveletekben, tehát a PR besorolás megbukott a legújabb játékok futtatása esetén. Ráadásul, amióta a 6x86 ára elősegítette a felhasználást az olcsó rendszerekben, a teljesítményesés még jelentősebb lehetett, amikor összehasonlításra került a Pentium rendszerekkel, amelyek gyorsabb merevlemezt, videokártyát, hangkártyát és modemet tartalmaztak.
Az AMD a korai K5 chipjeinél használta a PR besorolást, de hamar elhagyta azt. Később azonban hasonló koncepciót használt a processzorainak piacra dobásánál (az Athlon XP megjelenésétől kezdve), amelyet napjainkig is alkalmaz.
Gyártó partnerek[szerkesztés]
A Cyrix mindig is gyártóüzem nélküli cég volt: megtervezte és értékesítette a saját chipjeit, de mindig leszerződött egy félvezetőgyárral a kihelyezett gyártásra. A korai időkben a Cyrix leginkább a Texas Instruments, valamint az SGS Thomson (most STMicroelectronics) termelőegységeit használta. 1994-ben a TI-vel való sorozatos nézeteltérés, valamint az SGS Thomsonnál fellépő gyártási nehézségek következtében a Cyrix az IBM Microelectronics-hoz fordult, amelynek termelési technológiája versengett az Intel-ével.
A két cég közötti gyártási megállapodás részeként az IBM megkapta a jogot arra, hogy gyárthasson és értékesíthessen Cyrix tervezésű CPU-kat IBM név alatt. Amíg néhányan az iparágban arra számítottak, hogy az IBM nagy számban kezdi el használni a 6x86 CPU-kat a termékeiben, ezzel növelve a Cyrix megbecsülését, addig az IBM továbbra is nagy mennyiségben Intel processzorokat, kisebb mennyiségben AMD processzorokat használt termékeinek zömében, a Cyrix konstrukciókat csak néhány olcsó modellbe építette be, és leginkább a USA területén kívül értékesítette azokat. Az IBM a várakozással ellentétben a nyílt piacon értékesítette a 6x86 chipeket, közvetlenül versenyezve a Cyrix-szal, időnként annak árai alá vágva.
Jogi problémák[szerkesztés]
Az AMD-vel ellentétben a Cyrix sohasem gyártott vagy adott el Intel konstrukciókat licenc-megállapodás alatt. A Cyrix megoldásai aprólékos, házon belüli visszafejtő tervezés eredményei voltak. Így tehát amíg az AMD 386 és 486-jai tartalmaztak néhány Intel által írt mikrokód szoftvert, a Cyrix termékei teljesen függetlenek voltak.
Fókuszálva a potenciális ellenfelek eltávolítására, az Intel több évet töltött jogi vitában a Cyrix-szal, kifogásolva azt, hogy a Cyrix 486 megsértette az Intel szabadalmait. (Mint ahogy az Intel ezt tette minden x86 CPU gyártóval egészen 1998-ig.)
Amikor már az Intel közel állt ahhoz, hogy elveszítse a Cyrix-ügyet, peren kívül megegyeztek: az Intel beleegyezett, hogy a Cyrix megkapja a jogot a saját 6x86 konstrukciójának gyártására bármely üzemben, amely birtokában van az Intel licencének. Több cég tett ennek eleget: a Cyrix folytathatta a gyártatást a Texas Instruments, az SGS Thomson vagy az IBM gyáraiban (minthogy mind rendelkezett az Intel kereszt-licencével); ezzel az Intel elkerült egy valószínű, kínos vereséget.
1997-ben fordult a kocka: most a Cyrix reklamált, hogy az Intel Pentium Pro és a Pentium II processzorok sértik a Cyrix szabadalmait – bizonyos energiagazdálkodási és regiszterátnevezési technikákat. Arra lehetett számítani, hogy az ügy évekig el fog húzódni, de végül peren kívüli megegyezés született. Valójában elég hamar rendezték egy kölcsönös keresztlicenc-megállapodással. Az Intel és a Cyrix most már teljes és szabad hozzáférést nyújtott egymás szabadalmaihoz. Az egyezség nem mondta ki, hogy a Pentium Pro megsértette-e a Cyrix szabadalmát vagy sem, egyszerűen lehetővé tette az Intel számára, hogy folytassa a gyártást – pontosan úgy, ahogy az előző megállapodás félretette az Intel kifogását a Cyrix 486 Intel szabadalmak megsértése miatt.
Egyesülés a National Semiconductorral[szerkesztés]
1997 augusztusában, mialatt az Intel elleni per folyamatban volt, a Cyrix egyesült a National Semiconductorral (ami szintén tulajdonolt egy Intel keresztlicencet). Ez ellátta a Cyrixet egy extra marketing lehetőséggel és hozzáféréssel a N.S. gyártóegységeihez, amelyek eredetileg RAM-ok és nagy sebességű kommunikációs felszerelések gyártására voltak létrehozva. Mivel a RAM- és a CPU-gyártás hasonló, az iparági elemzők akkor hitték, hogy az egyesülésnek értelme van. Az IBM-mel kötött gyártási megállapodás valamennyivel még tovább tartott, de a Cyrix végső fokon minden gyártását átirányította a National üzemeibe. Az egyesülés javította a Cyrix pénzügyi alapját és hozzáférést biztosított sokkal jobb fejlesztési lehetőségekhez.
Az egyesülés változást eredményezett a hangsúlyban: a National Semiconductor elsődlegesnek tekintette az egychipes olcsó eszközöket (MediaGX), szemben a magasabb teljesítményű chipekkel, mint amilyen a 6x86 és az MII. A kérdés, mely szerint a National Semiconductor kétségbe vonta a Cyrix képességét a nagy teljesítményű chipek gyártását illetően, vagy félt versenybe szállni az Intellel a high-end piacon, megválaszolatlanul áll. A MediaGX, közvetlen ellenfél nélkül a piacon – és az OEM gyártókon lévő, a minél alacsonyabb költségű PC-k kiadására irányuló folyamatos nyomás alatt – biztosabb választásnak tűnt.
A National Semiconductor pénzügyi gondokba szaladt nem sokkal a Cyrix-szel történt egyesülés után, és ezek a problémák a Cyrixet is érintették. 1999-ben, az AMD és az Intel folyamatosan lépkedtek felfelé az órajelekkel, elérve a 450 MHz-et és még tovább, míg a Cyrixnak majdnem egy évébe került, hogy feltornássza az MII CPU-t PR300-ról PR333-ra. Valójában egyik sem futott 300 MHz-en. A probléma, amelytől sok MII modell szenvedett, az volt, hogy a nem standard 83 MHz rendszerbuszt használták. A Socket 7 alaplapok legtöbbje fixált 1/2 osztót használt a PCI busz órajelének előállításához, amely normális esetben 30 vagy 33 MHz volt. Az MII 83 MHz buszával a PCI busz aggasztóan túllépve a specifikációt, 41,5 MHz-en futott. Ezen a sebességen sok PCI eszköz instabillá válhat, vagy akár nem is működik. Néhány alaplap támogatta az 1/3 osztót, amely a PCI buszon 27,7 MHz-et eredményezett. Ez sokkal stabilabb volt, de hátrányosan hatott a rendszer teljesítményére. Ez a probléma csak néhány végső modellben lett kiküszöbölve, amelyek már támogatták a 100 MHz rendszerbuszt. Időközben a MediaGX szembesült az Intel és az AMD olcsó chipjeink piaci nyomásával, amely folyamatosan olcsóbbá tette, miközben sokkal magasabb teljesítményt nyújtott. A Cyrix, akinek a termékei 1996-ban jó teljesítményűek voltak, visszaesett a középkategóriába, majd a belépőszintre, végül a belépőszint legaljára, és az a veszély fenyegette, hogy teljesen elveszíti a piacát.
Az utolsó Cyrix márkajelzésű mikroprocesszor a Cyrix MII-433 volt, amely 300 MHz-en futott (100×3), de FPU-számításokban csak valamivel volt nagyobb sebességű, mint egy AMD K6/2-300 CPU (Dr. Hardware mérések szerint). Mégis, ez a chip más gyártók valós 433 MHz-en működő processzorai ellen lett harcba küldve. Vitatható módon ez a tény az összehasonlítást igazságtalanná tette, annak ellenére, hogy ez a számozás a Cyrix saját marketingje által került meghatározásra.
A National Semiconductor eltávolodott a CPU piactól, és célkitűzés nélkül a Cyrix mérnökei magukra maradtak. 1999 augusztusában az NS eladta a Cyrix-ot a VIA Technologiesnek, a Cyrix tervezőcsapat nem volt többé, és az MII eltűnt a piacról. 1-2 hónappal később a VIA megvásárolta az IDT tulajdonában lévő Centaur Technologies processzorfejlesztő céget is.
Örökség[szerkesztés]
Első processzoraihoz a VIA használni kezdte a Cyrix márkanevet, mivel hitt abban, hogy a Cyrix jobban csengő név, mint maga a VIA, vagy akár a Centaur. Az új processzorhoz a VIA felhasználta a Cyrix (az akvizíció idején) még tervezési fázis alatt lévő Cayenne kódnevű processzorát, amely aztán Joshua néven vált ismertté. Így jött létre a Via Cyrix III processzorcsalád, amely 2000 elején lett bejelentve. A Joshua magos processzorok 500, 533 és 600 MHz-en kerültek piacra. Ezeket a processzorokat hamarosan felváltották a Samuel magos verziók, amelyek a Centaur tervezőgárdájától származtak. Ezek a CPU-k bár nagyobb órajellel kerültek kiadásra, lassabbak voltak a Joshua magos verziónál, ezt pedig a piac nem fogadta lelkesedéssel. A lassúság egyrészt annak is tulajdonítható volt, hogy a processzorból hiányzott az L2 cache. Hamarosan egy javított maggal jelentkezett a VIA, Samuel 2 kódnéven, amelybe az AMD Duron processzorokhoz hasonlóan 64 kB másodszintű gyorsítótár került. Ezek 667 MHz-es sebességről indultak, 0,15 mikronos gyártástechnológiával készültek, de ez sem segítette hozzá az Intel és AMD processzorok sebességének elérésében. Jellemző volt, hogy egy 667 MHz-es Cyrix III processzor 133 MHz-es rendszerbusszal 20-30%-kal volt lassabb egy 66 MHz FSB-vel rendelkező 566 MHz Coppermine Celeronnál, mind irodai alkalmazásokban, mind játékok futtatása során.
Végül 2002-ben a VIA eldobta a Cyrix nevet, és a Samuel 2 magos és későbbi fejlesztésű processzorait VIA C3 néven kezdte forgalmazni, a hangsúlyt mindinkább az alacsony fogyasztásra és a kedvező árra helyezve.
Mindemellett a Cyrix szellemi termékeinek és szerződéseinek felvásárlásával a VIA meg tudta védeni magát az Intellel szembeni jogi vitákban, még azután is, hogy beszüntette a Cyrix márkanév használatát.
A National Semiconductor megtartotta a MediaGX vonalat néhány évig, átnevezve Geode névre, remélve, hogy értékesíteni tudja, mint integrált processzort, és amelyet végül 2003-ban megvásárolt az Advanced Micro Devices. 2006 júniusában az új tulajdonos bemutatta a világ legalacsonyabb fogyasztású processzorát, amely mindössze 0,9 watt energiát igényel. Ez a processzor a Geode magon alapul: a Cyrix architekturális leleményessége tovább él…
Habár a cég rövid életű volt és a márkanevet a jelenlegi tulajdonos már nem használja, a Cyrix versenye az AMD-vel szemben létrehozta az olcsó processzorok piacát, amely lecsökkentette a PC-k átlagárát és végső soron kényszerítette az Intelt egyrészt az olcsó Celeron processzorcsalád kiadására, másrészt a versenyképesség érdekében a gyorsabb processzorai árának csökkentésére.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- A Cyrix története I. (magyar nyelven) (html). [2008. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 27.)
- A Cyrix története II. (magyar nyelven) (html). [2008. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 27.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Cyrix című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
