Csízió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
"Január" a Cisiojanus des Speculum humanae salvationis (Német kézirat kb. 1430. Koppenhága, Det Kongelige Bibliotek; GKS 79 2)

A csízió eredetileg 24 verssorból álló öröknaptár. Egy hónaphoz két sor tartozott. A versek latinul, általában erősen rövidített formában az egyházi ünnepeket és a fontosabb szentek ünnepét, vagyis a névnapokat jelezték. Mindegy egyes szótag egy napnak felelt meg a versben.

A 16. századtól csillagászati, egészségügyi, állattartási ismereteket tartalmazó népszerű tudományos művekhez, kalendáriumokhoz fűzték hozzá, majd az eredeti vers el is tűnt és a csízió szó a kalendáriumnak lett szinonimája.

A név eredete[szerkesztés]

A vers első két szava Cisio Janus. A "Cisio" a 'Circumcisio Domini' vagyis az 'Úr körülmetélése' ünnepének rövidítése, míg a 'Janus' a Januarius (= január) rövidítése, öt betüje a hónap első öt napját jelentette az Újévet is beleértve. A magyar Csízió név a Cisio olasz kiejtési alakjának felel meg. Más országokban 'Cisio Janus' az öröknaptár neve.

Története[szerkesztés]

Az első csíziók Nyugat-Európában 1200 táján keletkeztek. A latin Cisio Janust a középkorban magyarra is lefordították, a versek formája az eredeti hexaméter-disztichonról a magyarban páros rímű nyolcasra változott. A 15. század utolsó negyedéből származik a legrégebbi magyar nyelvű csízió. 16. századi csízió maradt fenn a Peer-kódexben és Székely István magyar kalendáriumában is.[1] A magyar nyelvű könyvnyomtatás megindulása után különböző kalendáriumok részévé vált. Egy további magyar nyelvű csíziót 1592-ben Heltai Gáspár nyomdájában nyomták. Ez a könyvecske hasonló német művek fordításán alapult. A csízióba szerkesztették Regiomontanus 'Temporal' című csillagászati könyvének szövegét is.

Az ilyen módon kalendáriummá alakult csízió igen sok kiadást ért meg, egészen a 20. századig a legtöbb írástudó ember könyvespolcán megtalálható volt. Becslések szerint négy évszázadon keresztül elterjedtségében a bibliával vetekedett. A csízió magyar szövege az 1650-ben készült lőcsei kiadványban rögzült. A korai csíziók hangsúlyozottan öröknaptárként készültek, csak 1797-től jelentek meg konkrét évszámmal. Híres csízió sorozatot adott ki a pesti Landerer nyomda 1833-ig, utána a Bagó család vette át a stafétabotot, akik a 20. század elejéig rendszeresen megjelentették a füzetet.

Tartalma[szerkesztés]

Hagyományosan a naptárral kezdődik a könyvecske, itt az egyházi ünnepeket és a szentek napját sorolja fel. Ezután rövid csillagászati összefoglaló következik, megadja a Naprendszer adatait, a bolygók a Nap és a Hold méreteit és távolságait, majd felsorolja a zodiákus egyes csillagképeit és a hagyományosan hozzájuk fűzött asztrológiai tudnivalókat, de gyakorlati tanácsokat is ad például arról, hogyan lehet hozzávetőlegesen meghatározni az időt tenyerünkből és egy fűszálból hevenyészett napóra segítségével. Ezután egészségügyi és életviteli tanácsok következnek, majd az időjárásról, különleges égi jelenségekről (nap- és holdfogyatkozásról, villámlásról, üstökösökről, hullócsillagokról, szivárványról ír. A lovak és egyéb háziállatok betegségeivel és gyógyításával foglalkozó hosszú rész fejezi be a népkönyvet. Végiglapozva egy 18. századbeli csíziót megállapítható, hogy tartalma lényegében ma is elfogadható tudományos ismereteken alapul, bizonyára komoly szerepet játszott az általános műveltség emelésében az évszázadok folyamán.

A latin nyelvű Cisiojanus[szerkesztés]

A Holdfázisok öröknaptára. Kívülről befelé:
- a Hold képe az égbolton,
- a napok száma újholdtól számítva,
- órák száma,
- percek száma, amíg a Hold látható
Tenyerünkből és egy fűszálból hevenyészett napóra képe a Landerer csíziókból
A Cisiojanus szövege[2]
Január

cisio janus epi ¦ sibi vendicat oc feli mar an
prisca fab ag vincen ¦ ti pau po nobile lumen

Július

jul proces udal oc vil ¦ kili fra bene margar apost al
arnolfus prax mag ¦ ap christ jacobique sim abdon

Február

bri pur blasus ag dor ¦ febru ap scolastica valent
juli conjunge ¦ tunc petrum matthiam inde

Augusztus

pe steph steph protho six ¦ don cyr ro lau tibur hip eus
sumptio agapiti ¦ timo bartholo ruf aug coll aucti

Március

martius adria per ¦ decoratur gregorio cyr
gertrud alba bene ¦ juncta maria genetrice

Szeptember

egidium sep habet ¦ nat gorgon protique crux nic
eu lampertique mat ¦ mauricius et da ven mich jer

Április

april in ambrosii ¦ festis ovat atque tiburci
et valer ¦ sanctique geor ¦ marcique vitalis

Október

remique franciscus ¦ marcus di ger arteque calix
galle lucas vel und se ¦ seve crispine simonis quin.

Május

philip crux flor got ¦ johan latin epi ne ser et soph
majus in hac serie ¦ tenet urban ín pede cris canb

November

omne novembre leo ¦ qua theo martin bricciique
post haec elisa ¦ ce cle crys katharina sat an

Június

nic marcelle boni ¦ dat jun primi ba cyrini
vitique mar prothas al ¦ sancti johan jo dor le pe pau

December

december barba ¦ nico concep et alma lucia
sanctus abinde thomas ¦ modo nat steph jo pu thomae sil

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. MOLNÁR József–SIMON Györgyi: Magyar nyelvemlékek, Budapest, Tankönyvkiadó, 1977. 114. oldal
  2. Sziléziai, szászországi cseh és lengyel latin nyelvű 14. századi krónikák és kalendáriumok alapján Hermann Grotefend: Zeitrechnung des deutschen Mittelalters und der Neuzeit, Lemma Cisiojanus, Online-változat: H. Ruth. ([1] Archiválva 2010. augusztus 25-i dátummal a Wayback Machine-ben, 13-01-2007.)

Források[szerkesztés]

  • Csízió, vagyis a csillagászati tudománynak rövid és értelmes leírása. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1986. ISBN 963 232 409 9  

További információk[szerkesztés]