Clameur de haro

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Clameur de haro egy ősi jogi megszorító végzés, melyet olyan személy adhat ki, aki úgy érzi, hogy éppen megsértik a jogait abban a pillanatban. A mai napig fennmaradt és betartatható a Csatorna-szigetek jogrendszerében, ahol, bár ritkán, de alkalmazzák a földeket érintő ügyekben.

Történet[szerkesztés]

A normann jogon alapul, gyakran úgy vélik, hogy igazságért szóló kiáltás Normandiai Rollóhoz a Normandiai hercegség alapítójához,[1][2] a kiáltást a „Ha-Rollo” összetétel részének értelmezve. Ezt a nézetet azonban egyesek tévesnek tartják.[forrás?] A ’harrow-t’ ’üldöz’ értelemen gyakran használták a középkori Angliában és Franciaországban felszólításként, arra hogy aki meghallja hagyja abba amit épp csinál és segítsen a gonosztevő elfogásában. Máig fennmaradt az angol vadásznyelvbe ’Halloo’ formában és talán a kopót jelentő ’harrier’ szóban is.

Asselin tiltakozik Hódító Vilmos temetése ellen, a templomban amely szerinte a tőle jogszerűtlenül elvett földön állt

Egyes források[3][4] szerint jól illusztrálja a clameur de haro hatásosságát, hogy Hódító Vilmos temetésénél a caeni Abbaye-aux-Hommes-ban, Normandiában az apátság építése során lerombolt házak egyik nem kártalanított tulaja végrehajtotta a clameurt, ahogy épp elhelyezték volna a holttestet. Az anekdota szerint a kifizetetlen tulajdonos ügyét azonnal megvizsgálták és elfogadták, a és nem szenvedett semmilyen erőszakot.[3] Az apátság papjai a helyszínen kifizették a sírhelynek megfelelő terület értékét, és megígérték, hogy az igény többi részéről is gondoskodnak.[5]

Az eljárás[szerkesztés]

Az eljárást térden állva, tanúk előtt, lehetőleg a jogsértéssel vádolt személy jelenlétében a sérelem helyszínén kell elvégezni. A „kiáltónak” égnek emelt kézzel azt kell kiáltania, hogy:

„Haro! Haro! Haro! À l'aide, mon Prince, on me fait tort."
(Gyere segítségemre, hercegem, valaki rosszat tesz nekem.)”

Ezután a kiáltónak el kell szavalnia a Miatyánkot franciául.

Ezt hallva az állítólagos jogsértőnek abba kell hagynia sérelmezett tevékenységét, amíg az ügy el nem dől a bíróság előtt. Ha nem függeszti fel tevékenységét, az bírsággal jár, akár jogosan cselekedett, akár jogsértően. Azonban ha a kiáltó jogos ok nélkül kiáltott harót, akkor neki kell büntetést fizetnie.

A guernsey-i Clameurhoz egy áldást is el kell mondani a Miatyánk után:

„La Grâce de Notre Seigneur Jésus Christ;
la dilection de Dieu, et la communication de Saint Esprit
soit avec nous tous éternellement. Amen.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. szerk.: Brian Bell: Insight Guide Channel Islands. Langenscheidt Publishers, 27. o. (2000). ISBN 978-0887294570 
  2. Jeanne Oliver, Miles Roddis. Lonely Planet Brittany & Normandy. Lonely Planet Publications, 296. o. (2004). ISBN 978-1741040241 
  3. ^ a b Ferdinand Brock Tupper. The History of Guernsey and Its Bailiwick: With Occasional Notices of Jersey. S. Barbet, 33. o. (1854) 
  4. Sholto Percy, Reuben Percy. The Percy Anecdotes. J. Cumberland, 94–96. o. (1826) 
  5. Jacob Abbott. History of William the Conqueror. Adamant Media Corporation, 250. o. (2005). ISBN 978-1421265131 
  6. Appendix 8, Laws of Guernsey

Források[szerkesztés]

  • Dawes, Advocate Gordon, Laws of Guernsey, (Hart Publishing, 2003). ISBN 1841133965

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Clameur de haro című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]