Citokróm c-oxidáz, I. alegység

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Citokróm c-oxidáz, I. alegység
Azonosítók
JelCOX1, MT-CO1
Entrez4512
OMIM516030
UniProtP00395
Egyéb adatok
LokuszMitokondrium [1]
Az MT-CO1 gén helye a humán mitokondriális genomban. Az MT-CO1 a három citokróm-c-oxidáz-alegység mitokondriális génjeinek egyike (narancssárgával).

A citokróm c-oxidáz I. alegysége (COX1), más néven mitokondriálisan kódolt citokróm c-oxidáz I (MT-CO1) az MT-CO1 gén által kódolt fehérje.[1] A gént nevezik COX1-nek, CO1-nek vagy COI-nak.[2] A citokróm c-oxidáz I a citokróm c-oxidáz fő része. Az MT-CO1 mutációi összefüggésben vannak az örökölt Leber-látóideg-neuropátiával (LHON), a szerzett idiopátiás szideroblasztos anémiával, a IV. komplex hiányával, a colorectalis rákkal, a sensorineuralis siketséggel és az ismétlődő mioglobinuriával.[3][4][5]

Szerkezet[szerkesztés]

A humán MT-CO1 gén az 5904–7444. nukleotidpár közt van az mtDNS guaninban gazdag H szakaszban. A gén terméke 513 aminosavas, 57 kDa-os fehérje.[6][7]

Funkció[szerkesztés]

A citokróm c-oxidáz I. alegysége egyike a IV. komplex mtDNS által kódolt 3 alegységének (MT-CO1, MT-CO2, MT-CO3). A IV. komplex a a mitokondriális oxidatív foszforiláció elektrontranszportláncának 3., utolsó enzime.[1]

A citokróm c-oxidáz (EC 1.9.3.1) fontos enzim az aerob anyagcserében. A protonpumpa hem-réz oxidázok a légzési folyamat utolsó, energiaátvivő enzimjei. A CuB-hem a3 (vagy hem o) kétmagvú központ, mely a citokróm c- és ubikinoloxidázok (EC 1.10.3.10) legnagyobb, I. alegységével vannak kapcsolatban, közvetlenül kapcsolatban vannak az oxigénredukcióval és a protonátvitellel.[8][9] Egyes terminális oxidázok transzmembrán protongradienst hoznak létre a plazma (prokarióták) vagy a mitokondrium (eukarióták) membránja közt.

Az enzim 3-4 alegységtől (prokarióták) 13 polipeptidig (emlősök) is terjedhet, melyből csak a katalitikus egység (az emlősalegység I (COI) megfelelője) található minden hem-réz légzési oxidázban. A nagy spinű hemből és rézből álló kétfémes központ, valamint az alacsony spinű hem jelenléte, melyek mindegyike 6 hisztidinhez kapcsolódik a 4 transzmembrán részhez, mindenhol jelen van.[10][11][12] Az eukariótákkal szemben a prokarióták légzési ciklusa több terminális oxidázhoz kapcsolódik. Az enzimkomplexek hem-, réztartalma, szubsztráttípusa és -affinitása eltér. A különböző légzési oxidázok eltérő összetétele lehetővé teszi a légzés számos körülménytől függő beállítását.[8]

Az eubakteriális kinoloxidáz a Gram-pozitív baktériumok citokróm c-oxidázából származik, és az archea-kinoloxidáz ettől független eredetű. Sok bizonyíték szól amellett, hogy a Pseudomonadota a Gram-pozitív baktériumoktól szerezte horizontális géntraszferrel a kinoloxidázt.[8]

Hasonló nitrogén-monoxid-reduktáz (EC 1.7.99.7) található a denitrifikáló archeákban és baktériumokban, ez a citokróm b és c heterodimerje. A fenazin-metoszulfát akceptorként működhet. Feltehetően a citokróm c-oxidáz alegységei a nitrogént és oxigént is redukálni képes nitrogén-monoxid-reduktáz-alegységekből fejlődtek ki.[13][14]

Klinikai jelentősége[szerkesztés]

A gén mutációi összefüggésben vannak a Leber-féle örökölt látóideg-neuropátiával (LHON), a szerzett idiopátiás szideroblasztos anémiával, a IV. komplex-hiánnyal, a colorectalis rákkal, a sensorineuralis siketséggel és az ismétlődő mioglobinuriával.[3][4][5]

Leber-féle örökölt látóideg-neuropátia (LHON)[szerkesztés]

Az MT-CO1-mutációkkal összefüggő LHON jellemzője a látóideg diszfunkciója, mely szubakut vagy akut központi látásvesztést okoz. Egyes esetekben ez neurológiai vagy szívbetegséggel is járhat. Mivel mitokondriális DNS-mutáció a betegség oka, anyai öröklődést mutat.[15][4][5]

Szerzett idiopátiás szideroblasztos anémia[szerkesztés]

Az MT-CO1 közrejátszhat a szerzett idiopátiás szideroblasztos anémiában. Az mtDNS-mutációk légzésiciklus-diszfunkciót okozhatnak, a vas(III) vas(II)-vé való redukcióját akadályozva, mely a hem mitokondriális szintéziséhez kell. Így vas(III) gyűlik a mitokondriumokban elégtelen hemtermelés mellett.[16][17][4][5]

IV. mitokondriális komplex-hiány (MT-C4D)[szerkesztés]

A gén mutációi a IV. mitokondriális komplex hiányát okozhatják, mely a mitokondriális légzési ciklus betegsége, mely számos klinikai következménnyel járhat, izolált miopátiától súlyos, sokszervi betegségig. Tünetei lehetnek májdiszfunkció, hepatomegália, hipotónia, izomgyengeség, edzésintolerancia, késői motoros fejlődés, értelmi fogyatékosság, késői fejlődés és hipertrófiás kardiomiopátia. Egyes esetekben ez utóbbi neonatálisan halálos betegséggel jár. Más betegek esetén Leigh-szindróma alakulhat ki.[18][19][4][5]

Colorectalis rák (CRC)[szerkesztés]

Az MT-CO1-mutációk szerepet játszanak a colorectalis rákban, mely malignus léziókkal jelentkezik a vastag- és a végbélben. Számos ilyen genetikai változás összefügg az adenómák vagy a premalignus léziók adenokarcinómává válásában. A hosszú fekélyes colitis, vastagbélpolipok és a családban korábban előforduló carcinomák a colorectalis rák kockázati tényezői.[20][21][4][5]

Ismétlődő mitokondriális mioglobinuria (RM-MT)[szerkesztés]

Az RM-MT ismétlődő rabdomiolízist okozó betegség, mely izomfájdalmat, -gyengeséget, edzésintoleranciát, az oxidatív foszforilációra való alacsony izomkapacitást és vizeletben való mioglobinexkréciót okoz. A mitokondriális miopátiával van összefüggésben. A G5920A és a heteroplazmatikus G6708A nonszensz mutáció összefügg a COX-hiánnyal és az RM-MT-vel.[22][23][4][5]

Sensorineuralis mitokondriális siketség (DFNM)[szerkesztés]

A DFNM anyai ágon öröklődő tünetmentessiketség-fajta. Az érintettekre a fokozatos sensorineuralis hallásvesztés jellemző magas frekvenciák esetén. Az A1555G mutáció kapcsolódik e betegséghez.[24][4][5]

Alcsaládok[szerkesztés]

A DNS-azonosításben[szerkesztés]

Az MT-CO1 a DNS-azonosításban állatfajok azonosítására gyakran használt gén. Ez megfelel erre, mivel mutációs gyakorisága elég nagy a közeli rokon fajok megkülönböztetésére, és mert az azonos fajú élőlényekben nagyrészt azonos a szekvenciája. Szemben a szkeptikusok leggyakoribb kételyeivel, melyek szerint az MT-CO1 különbségei túl kicsik a rokon fajok megkülönböztetésére, a rokon állatfajok közt több mint 2%-os eltérés mutatható ki,[25] így az azonosítás a legtöbb állat esetén hatékony. Azonban a legtöbb növényben az MT-CO1 fejlődése nagyon lassú.[26] Javasolták továbbá az MT-CO1 használatát talajban élő gombák azonosítására az ITS (a mikológiai azonosításra legtöbbet használt gén) helyett.[27]

Az MT-COI (= CCOI) a bélmirigyekben[szerkesztés]

Festett bélmirigyek 4 szövetszakaszban. A sejtek barnás narancsszínt adnak, ha a sejtek termelik az MT-COI-t (más néven CCOI), a sejtmagjuk kékesszürkére van festve hematoxilinnel. Az A, B részek a mirigyek hosszanti tengelyén van elválasztva, a C és D részek ezekkel párhuzamosan. Az A részben a vonal 100 µm-nek felel meg, és lehetővé teszi a bélmirigyek gyakoriságának mutatását. A B rész 3 mirigy keresztmetszetét mutatja, mindegyikben 1 hiányos szakasszal és legalább 1 miriggyel, mely jobboldalt 2 miriggyé hasad. A C rész egy két miriggyé hasadó mirigyet mutat. A D rész 2 és 3 mirigyes fürtöket mutat (a vonal 50 µm-nek felel meg). Ezek eredeti fotomikrográfokból készültek, de az A, B és D részek egy cikkben is szerepeltek,[28] az illusztrációk CC BY-NC licenccel voltak közölve.

Az MT-COI fehérje, más néven CCOI nagy mennyiségben található a humán vastagbél kriptáinak citoplazmájában. Azonban ez hamar csökken a bélkriptákban az idő előrehaladtával, és gyakran eltűnik bizonyos vastagbélrák-okozó hiánybetegségekben és a vastagbélrákok bizonyos részeiben.[28]

A vastagbél epitél belső felszínében sok bemélyedés (vastagbélkripta) található. Ezek kis vastag falú csövek a hosszukon végig nyúló központi nyílással (lumen). A képen 4 szövetszakasz látható – 2 a hossztengely mentén vágva, 2 a hossztengelyre merőlegesen.

A legtöbb humán bélkripta a képen a barna-narancs festésű MT-COI-t expresszálja erősen. Azonban egyes kriptákban egy sejt se expresszál MT-COI-t, e sejtek nagyrészt fehérek, fő színük a külső falon lévő magok kék-szürke festése. Greaves et al.[29] kimutatták, hogy az MT-COI-hiányt annak mutációi okozzák. A B részben 3 kripta őssejtjeinek egy része mutáns MT-COI-t tartalmaz, így az ezen őssejtekből létrejövő sejtek fehér szakaszt mutatnak a keresztmetszeti képen.

Emberben az MT-COI-hiányos bélkripták aránya 40 éves korig 1% alatt van, efelett lineárisan nő.[28] Az MT-COI-hiányos bélkripták aránya 80–84 éves korban nőkben 18%, férfiakban 23%.[28] Gyakran MT-COI-hiányos kriptákból álló nagy csoportokból alakulnak ki a vastagbéltumorok. Az ilyen rákokban akár a tumorsejtek 80%-a MT-COI-hiányos lehet.[28]

As seen in panels C and D, crypts are about 75 to about 110 cells long. The average crypt circumference is 23 cells.[30] Based on these measurements, crypts have between 1725 and 2530 cells. Another report gave a range of 1500 to 4900 cells per colonic crypt.[31]

The occurrence of frequent crypts with almost complete loss of MT-COI in their 1700 to 5,000 cells suggests a process of natural selection. However, it has also been shown that a deficiency throughout a particular crypt due to an initial mitochondrial DNA mutation may occasionally occur through a stochastic process.[32][33] Nevertheless, the frequent occurrence of MT-COI deficiency in many crypts within a colon epithelium indicates that absence of MT-COI likely provides a selective advantage.

Az MT-COI-t a mitokondrium kódolja. A legtöbb mitokondrium több (gyakran 2–6) példányban tartalmazza ezt.[34][35][36] Ha az egyik másolat MT-COI génjében mutáció történik, ezek elválhatnak a mitokondriális haadás során, új mitokondriumokat létrehozva. Ez olyan mitokondriumokat okozhat, melyekben elsősorban vagy teljesen mutáns génváltozatok találhatók.

A mitochondrion with largely MT-COI-mutated chromosomes would need to have a positive selection bias in order to frequently become the main type of mitochondrion in a cell (a cell with MT-COI-deficient homoplasmy). There are about 100 to 700 mitochondria per cell, depending on cell type.[35][36] Furthermore, there is fairly rapid turnover of mitochondria, so that a mitochondrion with MT-COI-mutated chromosomes and a positive selection bias could shortly become the major type of mitochondrion in a cell. The average half-life of mitochondria in rats, depending on cell type, is between 9 and 24 days,[37] and in mice is about 2 days.[38] In humans it is likely that the half life of mitochondria is also a matter of days to weeks.

A stem cell at the base of a colonic crypt that was largely MT-COI-deficient may compete with the other 4 or 5 stem cells to take over the stem cell niche. If this occurs, then the colonic crypt would be deficient in MT-COI in all 1700 to 5,000 cells, as is indicated for some crypts in panels A, B and D of the image.

Crypts of the colon can reproduce by fission, as seen in panel C, where a crypt is fissioning to form two crypts, and in panel B where at least one crypt appears to be fissioning. Most crypts deficient in MT-COI are in clusters of crypts (clones of crypts) with two or more MT-COI-deficient crypts adjacent to each other (see panel D).[28] This illustrates that clones of deficient crypts often arise, and thus that there is likely a positive selective bias that has allowed them to spread in the human colonic epithelium.

It is not clear why a deficiency of MT-COI should have a positive selective bias. One suggestion[28] is that deficiency of MT-COI in a mitochondrion leads to lower reactive oxygen production (and less oxidative damage) and this provides a selective advantage in competition with other mitochondria within the same cell to generate homoplasmy for MT-COI-deficiency. Another suggestion was that cells with a deficiency in cytochrome c oxidase are apoptosis resistant, and thus more likely to survive. The linkage of MT-COI to apoptosis arises because active cytochrome c oxidase oxidizes cytochrome c, which then activates pro-caspase 9, leading to apoptosis.[39] These two factors may contribute to the frequent occurrence of MT-COI-deficient colonic crypts with age or during carcinogenesis in the human colon.

Kölcsönhatások[szerkesztés]

A MITRAC-ban (citokróm c-oxidáz mitokondriális transzlációregulációs asszociációs intermedier) komplexben a kódolt fehérje a COA3 és az SMIM20/MITRAC7 fehérjékkel lép kölcsönhatásba. Az utóbbi stabilizálja az újonnan létrejött MT-CO1-et, és megakadályozza idő előtti bomlását.[40] Továbbá a TMEM177-tel COX20-dependensen lép kölcsönhatásba.[41][4][5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Entrez Gene: Cytochrome c oxidase subunit I
  2. ↑ Kosakyan A, Heger TJ, Leander BS, Todorov M, Mitchell EA, Lara E (2012. május 1.). „COI barcoding of Nebelid testate amoebae (Amoebozoa: Arcellinida): extensive cryptic diversity and redefinition of the Hyalospheniidae Schultze”. Protist 163 (3), 415–434. o. DOI:10.1016/j.protis.2011.10.003. PMID 22130576.  
  3. ↑ a b OMIM 516030
  4. ↑ a b c d e f g h i MT-CO1 - Cytochrome c oxidase subunit 1 - Homo sapiens (Human) - MT-CO1 gene & protein (angol nyelven). www.uniprot.org . (Hozzáférés: 2018. augusztus 13.)
  5. ↑ a b c d e f g h i (2017. január 1.) „UniProt: the universal protein knowledgebase”. Nucleic Acids Research 45 (D1), D158–D169. o. DOI:10.1093/nar/gkw1099. PMID 27899622.  
  6. ↑ Zong NC, Li H, Li H, Lam MP, Jimenez RC, Kim CS, Deng N, Kim AK, Choi JH, Zelaya I, Liem D, Meyer D, Odeberg J, Fang C, Lu HJ, Xu T, Weiss J, Duan H, Uhlen M, Yates JR, Apweiler R, Ge J, Hermjakob H, Ping P (2013. október 1.). „Integration of cardiac proteome biology and medicine by a specialized knowledgebase”. Circulation Research 113 (9), 1043–1053. o. DOI:10.1161/CIRCRESAHA.113.301151. PMID 23965338.  
  7. ↑ MT-CO1 - Cytochrome c oxidase subunit 1. Cardiac Organellar Protein Atlas Knowledgebase (COPaKB)[halott link]
  8. ↑ a b c García-Horsman JA, Barquera B, Rumbley J, Ma J, Gennis RB (1994. szeptember 1.). „The superfamily of heme-copper respiratory oxidases”. Journal of Bacteriology 176 (18), 5587–5600. o. DOI:10.1128/jb.176.18.5587-5600.1994. PMID 8083153.  
  9. ↑ Papa S, Capitanio N, Glaser P, Villani G (1994. május 1.). „The proton pump of heme-copper oxidases”. Cell Biology International 18 (5), 345–355. o. DOI:10.1006/cbir.1994.1084. PMID 8049679.  
  10. ↑ Castresana J, Lübben M, Saraste M, Higgins DG (1994. június 1.). „Evolution of cytochrome oxidase, an enzyme older than atmospheric oxygen”. The EMBO Journal 13 (11), 2516–2525. o. DOI:10.1002/j.1460-2075.1994.tb06541.x. PMID 8013452.  
  11. ↑ Capaldi RA, Malatesta F, Darley-Usmar VM (1983. július 1.). „Structure of cytochrome c oxidase”. Biochimica et Biophysica Acta (BBA) - Reviews on Bioenergetics 726 (2), 135–148. o. DOI:10.1016/0304-4173(83)90003-4. PMID 6307356.  
  12. ↑ Holm L, Saraste M, Wikström M (1987. szeptember 1.). „Structural models of the redox centres in cytochrome oxidase”. The EMBO Journal 6 (9), 2819–2823. o. DOI:10.1002/j.1460-2075.1987.tb02578.x. PMID 2824194.  
  13. ↑ Saraste M, Castresana J (1994. március 1.). „Cytochrome oxidase evolved by tinkering with denitrification enzymes”. FEBS Letters 341 (1), 1–4. o. DOI:10.1016/0014-5793(94)80228-9. PMID 8137905.  
  14. ↑ Chen J, Strous M (2013. február 1.). „Denitrification and aerobic respiration, hybrid electron transport chains and co-evolution”. Biochimica et Biophysica Acta (BBA) - Bioenergetics 1827 (2), 136–144. o. DOI:10.1016/j.bbabio.2012.10.002. PMID 23044391.  
  15. ↑ Brown MD, Yang CC, Trounce I, Torroni A, Lott MT, Wallace DC (1992. augusztus 1.). „A mitochondrial DNA variant, identified in Leber hereditary optic neuropathy patients, which extends the amino acid sequence of cytochrome c oxidase subunit I”. American Journal of Human Genetics 51 (2), 378–385. o. PMID 1322638.  
  16. ↑ Gattermann N, Retzlaff S, Wang YL, Hofhaus G, Heinisch J, Aul C, Schneider W (1997. december 1.). „Heteroplasmic point mutations of mitochondrial DNA affecting subunit I of cytochrome c oxidase in two patients with acquired idiopathic sideroblastic anemia”. Blood 90 (12), 4961–4972. o. DOI:10.1182/blood.V90.12.4961. PMID 9389715.  
  17. ↑ Bröker S, Meunier B, Rich P, Gattermann N, Hofhaus G (1998. november 1.). „MtDNA mutations associated with sideroblastic anaemia cause a defect of mitochondrial cytochrome c oxidase”. European Journal of Biochemistry 258 (1), 132–138. o. DOI:10.1046/j.1432-1327.1998.2580132.x. PMID 9851701.  
  18. ↑ Varlamov DA, Kudin AP, Vielhaber S, Schröder R, Sassen R, Becker A, Kunz D, Haug K, Rebstock J, Heils A, Elger CE, Kunz WS (2002. augusztus 1.). „Metabolic consequences of a novel missense mutation of the mtDNA CO I gene”. Human Molecular Genetics 11 (16), 1797–1805. o. DOI:10.1093/hmg/11.16.1797. PMID 12140182.  
  19. ↑ Lucioli S, Hoffmeier K, Carrozzo R, Tessa A, Ludwig B, Santorelli FM (2006. március 1.). „Introducing a novel human mtDNA mutation into the Paracoccus denitrificans COX I gene explains functional deficits in a patient”. Neurogenetics 7 (1), 51–57. o. DOI:10.1007/s10048-005-0015-z. PMID 16284789.  
  20. ↑ Greaves LC, Preston SL, Tadrous PJ, Taylor RW, Barron MJ, Oukrif D, Leedham SJ, Deheragoda M, Sasieni P, Novelli MR, Jankowski JA, Turnbull DM, Wright NA, McDonald SA (2006. január 1.). „Mitochondrial DNA mutations are established in human colonic stem cells, and mutated clones expand by crypt fission”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 103 (3), 714–719. o. DOI:10.1073/pnas.0505903103. PMID 16407113.  
  21. ↑ Namslauer I, Brzezinski P (2009. március 1.). „A mitochondrial DNA mutation linked to colon cancer results in proton leaks in cytochrome c oxidase”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 106 (9), 3402–3407. o. DOI:10.1073/pnas.0811450106. PMID 19218458.  
  22. ↑ Karadimas CL, Greenstein P, Sue CM, Joseph JT, Tanji K, Haller RG, Taivassalo T, Davidson MM, Shanske S, Bonilla E, DiMauro S (2000. szeptember 1.). „Recurrent myoglobinuria due to a nonsense mutation in the COX I gene of mitochondrial DNA”. Neurology 55 (5), 644–649. o. DOI:10.1212/wnl.55.5.644. PMID 10980727.  
  23. ↑ Kollberg G, Moslemi AR, Lindberg C, Holme E, Oldfors A (2005. február 1.). „Mitochondrial myopathy and rhabdomyolysis associated with a novel nonsense mutation in the gene encoding cytochrome c oxidase subunit I”. Journal of Neuropathology and Experimental Neurology 64 (2), 123–128. o. DOI:10.1093/jnen/64.2.123. PMID 15751226.  
  24. ↑ Pandya A, Xia XJ, Erdenetungalag R, Amendola M, Landa B, Radnaabazar J, Dangaasuren B, Van Tuyle G, Nance WE (1999. december 1.). „Heterogenous point mutations in the mitochondrial tRNA Ser(UCN) precursor coexisting with the A1555G mutation in deaf students from Mongolia”. American Journal of Human Genetics 65 (6), 1803–1806. o. DOI:10.1086/302658. PMID 10577941.  
  25. ↑ Hebert PD, Ratnasingham S, deWaard JR (2003. augusztus 1.). „Barcoding animal life: cytochrome c oxidase subunit 1 divergences among closely related species”. Proceedings. Biological Sciences 270 Suppl 1 (Suppl 1), S96–S99. o. DOI:10.1098/rsbl.2003.0025. PMID 12952648.  
  26. ↑ (2009. április 25.) „Analysing diet of small herbivores: the efficiency of DNA barcoding coupled with high-throughput pyrosequencing for deciphering the composition of complex plant mixtures”. Frontiers in Zoology 6 (1), 16. o. DOI:10.1186/1742-9994-6-16. ISSN 1742-9994. PMID 19695081.  
  27. ↑ Molitor C, Inthavong B, Sage L, Geremia RA, Mouhamadou B (2010. január 1.). „Potentiality of the cox1 gene in the taxonomic resolution of soil fungi”. FEMS Microbiology Letters 302 (1), 76–84. o. DOI:10.1111/j.1574-6968.2009.01839.x. PMID 19909345.  
  28. ↑ a b c d e f g Bernstein C, Facista A, Nguyen H, Zaitlin B, Hassounah N, Loustaunau C, Payne CM, Banerjee B, Goldschmid S, Tsikitis VL, Krouse R, Bernstein H (2010. december 1.). „Cancer and age related colonic crypt deficiencies in cytochrome c oxidase I”. World Journal of Gastrointestinal Oncology 2 (12), 429–442. o. DOI:10.4251/wjgo.v2.i12.429. PMID 21191537.  
  29. ↑ Greaves LC, Preston SL, Tadrous PJ, Taylor RW, Barron MJ, Oukrif D, Leedham SJ, Deheragoda M, Sasieni P, Novelli MR, Jankowski JA, Turnbull DM, Wright NA, McDonald SA (2006. január 1.). „Mitochondrial DNA mutations are established in human colonic stem cells, and mutated clones expand by crypt fission”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 103 (3), 714–719. o. DOI:10.1073/pnas.0505903103. PMID 16407113.  
  30. ↑ Baker AM, Cereser B, Melton S, Fletcher AG, Rodriguez-Justo M, Tadrous PJ, Humphries A, Elia G, McDonald SA, Wright NA, Simons BD, Jansen M, Graham TA (2014. augusztus 1.). „Quantification of crypt and stem cell evolution in the normal and neoplastic human colon”. Cell Reports 8 (4), 940–947. o. DOI:10.1016/j.celrep.2014.07.019. PMID 25127143.  
  31. ↑ Nooteboom M, Johnson R, Taylor RW, Wright NA, Lightowlers RN, Kirkwood TB, Mathers JC, Turnbull DM, Greaves LC (2010. február 1.). „Age-associated mitochondrial DNA mutations lead to small but significant changes in cell proliferation and apoptosis in human colonic crypts”. Aging Cell 9 (1), 96–99. o. DOI:10.1111/j.1474-9726.2009.00531.x. PMID 19878146.  
  32. ↑ Coller HA, Bodyak ND, Khrapko K (2002. április 1.). „Frequent intracellular clonal expansions of somatic mtDNA mutations: significance and mechanisms”. Annals of the New York Academy of Sciences 959 (1), 434–447. o. DOI:10.1111/j.1749-6632.2002.tb02113.x. PMID 11976216.  
  33. ↑ Nekhaeva E, Bodyak ND, Kraytsberg Y, McGrath SB, Van Orsouw NJ, Pluzhnikov A, Wei JY, Vijg J, Khrapko K (2002. április 1.). „Clonally expanded mtDNA point mutations are abundant in individual cells of human tissues”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 99 (8), 5521–5526. o. DOI:10.1073/pnas.072670199. PMID 11943860.  
  34. ↑ Legros F, Malka F, Frachon P, Lombès A, Rojo M (2004. június 1.). „Organization and dynamics of human mitochondrial DNA”. Journal of Cell Science 117 (Pt 13), 2653–2662. o. DOI:10.1242/jcs.01134. PMID 15138283.  
  35. ↑ a b Robin ED, Wong R (1988. szeptember 1.). „Mitochondrial DNA molecules and virtual number of mitochondria per cell in mammalian cells”. Journal of Cellular Physiology 136 (3), 507–513. o. DOI:10.1002/jcp.1041360316. PMID 3170646.  
  36. ↑ a b Satoh M, Kuroiwa T (1991. szeptember 1.). „Organization of multiple nucleoids and DNA molecules in mitochondria of a human cell”. Experimental Cell Research 196 (1), 137–140. o. DOI:10.1016/0014-4827(91)90467-9. PMID 1715276.  
  37. ↑ Menzies RA, Gold PH (1971. április 1.). „The turnover of mitochondria in a variety of tissues of young adult and aged rats”. The Journal of Biological Chemistry 246 (8), 2425–2429. o. DOI:10.1016/S0021-9258(18)62305-1. PMID 5553400.  
  38. ↑ Miwa S, Lawless C, von Zglinicki T (2008. december 1.). „Mitochondrial turnover in liver is fast in vivo and is accelerated by dietary restriction: application of a simple dynamic model”. Aging Cell 7 (6), 920–923. o. DOI:10.1111/j.1474-9726.2008.00426.x. PMID 18691181.  
  39. ↑ Brown GC, Borutaite V (2008). „Regulation of apoptosis by the redox state of cytochrome c”. Biochimica et Biophysica Acta (BBA) - Bioenergetics 1777 (7–8), 877–881. o. DOI:10.1016/j.bbabio.2008.03.024. PMID 18439415.  
  40. ↑ Dennerlein S, Oeljeklaus S, Jans D, Hellwig C, Bareth B, Jakobs S, Deckers M, Warscheid B, Rehling P (2015. szeptember 1.). „MITRAC7 Acts as a COX1-Specific Chaperone and Reveals a Checkpoint during Cytochrome c Oxidase Assembly”. Cell Reports 12 (10), 1644–1655. o. DOI:10.1016/j.celrep.2015.08.009. PMID 26321642.  
  41. ↑ Lorenzi I, Oeljeklaus S, Aich A, Ronsör C, Callegari S, Dudek J, Warscheid B, Dennerlein S, Rehling P (2018. február 1.). „The mitochondrial TMEM177 associates with COX20 during COX2 biogenesis”. Biochimica et Biophysica Acta (BBA) - Molecular Cell Research 1865 (2), 323–333. o. DOI:10.1016/j.bbamcr.2017.11.010. PMID 29154948.  

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cytochrome c oxidase subunit I című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Torroni A, Achilli A, Macaulay V, Richards M, Bandelt HJ (2006. június 1.). „Harvesting the fruit of the human mtDNA tree”. Trends in Genetics 22 (6), 339–345. o. DOI:10.1016/j.tig.2006.04.001. PMID 16678300.  
  • Bodenteich A, Mitchell LG, Polymeropoulos MH, Merril CR (1992. május 1.). „Dinucleotide repeat in the human mitochondrial D-loop”. Human Molecular Genetics 1 (2), 140. o. DOI:10.1093/hmg/1.2.140-a. PMID 1301157.  
  • Brown MD, Yang CC, Trounce I, Torroni A, Lott MT, Wallace DC (1992. augusztus 1.). „A mitochondrial DNA variant, identified in Leber hereditary optic neuropathy patients, which extends the amino acid sequence of cytochrome c oxidase subunit I”. American Journal of Human Genetics 51 (2), 378–385. o. PMID 1322638.  
  • Lu X, Walker T, MacManus JP, Seligy VL (1992. július 1.). „Differentiation of HT-29 human colonic adenocarcinoma cells correlates with increased expression of mitochondrial RNA: effects of trehalose on cell growth and maturation”. Cancer Research 52 (13), 3718–3725. o. PMID 1377597.  
  • Marzuki S, Noer AS, Lertrit P, Thyagarajan D, Kapsa R, Utthanaphol P, Byrne E (1991. december 1.). „Normal variants of human mitochondrial DNA and translation products: the building of a reference data base”. Human Genetics 88 (2), 139–145. o. DOI:10.1007/bf00206061. PMID 1757091.  
  • Moraes CT, Andreetta F, Bonilla E, Shanske S, DiMauro S, Schon EA (1991. március 1.). „Replication-competent human mitochondrial DNA lacking the heavy-strand promoter region”. Molecular and Cellular Biology 11 (3), 1631–1637. o. DOI:10.1128/MCB.11.3.1631. PMID 1996112.  
  • Attardi G, Chomyn A, Doolittle RF, Mariottini P, Ragan CI (1987). „Seven unidentified reading frames of human mitochondrial DNA encode subunits of the respiratory chain NADH dehydrogenase”. Cold Spring Harbor Symposia on Quantitative Biology 51 Pt 1 (1), 103–114. o. DOI:10.1101/sqb.1986.051.01.013. PMID 3472707.  
  • Chomyn A, Cleeter MW, Ragan CI, Riley M, Doolittle RF, Attardi G (1986. október 1.). „URF6, last unidentified reading frame of human mtDNA, codes for an NADH dehydrogenase subunit”. Science 234 (4776), 614–618. o. DOI:10.1126/science.3764430. PMID 3764430.  
  • Chomyn A, Mariottini P, Cleeter MW, Ragan CI, Matsuno-Yagi A, Hatefi Y, Doolittle RF, Attardi G (1985). „Six unidentified reading frames of human mitochondrial DNA encode components of the respiratory-chain NADH dehydrogenase”. Nature 314 (6012), 592–597. o. DOI:10.1038/314592a0. PMID 3921850.  
  • Sanger F, Coulson AR, Barrell BG, Smith AJ, Roe BA (1980. október 1.). „Cloning in single-stranded bacteriophage as an aid to rapid DNA sequencing”. Journal of Molecular Biology 143 (2), 161–178. o. DOI:10.1016/0022-2836(80)90196-5. PMID 6260957.  
  • Montoya J, Ojala D, Attardi G (1981. április 1.). „Distinctive features of the 5'-terminal sequences of the human mitochondrial mRNAs”. Nature 290 (5806), 465–470. o. DOI:10.1038/290465a0. PMID 7219535.  
  • Horai S, Hayasaka K, Kondo R, Tsugane K, Takahata N (1995. január 1.). „Recent African origin of modern humans revealed by complete sequences of hominoid mitochondrial DNAs”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 92 (2), 532–536. o. DOI:10.1073/pnas.92.2.532. PMID 7530363.  
  • Andrews RM, Kubacka I, Chinnery PF, Lightowlers RN, Turnbull DM, Howell N (1999. október 1.). „Reanalysis and revision of the Cambridge reference sequence for human mitochondrial DNA”. Nature Genetics 23 (2), 147. o. DOI:10.1038/13779. PMID 10508508.  
  • Ingman M, Kaessmann H, Pääbo S, Gyllensten U (2000. december 1.). „Mitochondrial genome variation and the origin of modern humans”. Nature 408 (6813), 708–713. o. DOI:10.1038/35047064. PMID 11130070.  
  • Finnilä S, Lehtonen MS, Majamaa K (2001. június 1.). „Phylogenetic network for European mtDNA”. American Journal of Human Genetics 68 (6), 1475–1484. o. DOI:10.1086/320591. PMID 11349229.  
  • Maca-Meyer N, González AM, Larruga JM, Flores C, Cabrera VM (2003). „Major genomic mitochondrial lineages delineate early human expansions”. BMC Genetics 2, 13. o. DOI:10.1186/1471-2156-2-13. PMID 11553319.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Citokróm_c-oxidáz,_I._alegység&oldid=26911045”