Cisztatin C

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cisztatin C
Azonosítók
JelCST3
Entrez1471
OMIM604312
UniProtP01034
PDB1G96
Egyéb adatok
Lokusz20. krom. p11.21

A cisztatin C vagy cisztatin 3 (korábban gamma-nyom, poszt-gamma-globulin vagy neuroendokrin bázikus polipeptid)[1] a CST3 gén által kódolt fehérje, a vesefunkció biomarkere. Újonnan megjelent vagy romló cardiovascularis betegségek előrejelzésére is használják. Feltehetően szerepe lehet az amiloiddal kapcsolatos agyi rendellenességekben. A sejtmaggal rendelkező sejtek a cisztatin C-t 120 aminosavból álló fehérjeként kódolják. Gyakorlatilag minden szövetben és testnedvben megtalálható. Erősen gátolja a lizoszóma-proteinázokat, és az egyik legfontosabb ciszteinproteáz-gátló. A 2-es típusú cisztatinok géncsaládjába tartozik.

Klinikai szerep[szerkesztés]

Vesefunkció[szerkesztés]

A glomeruláris filtrációs sebességet (GFR), a vese egészségének markerét inulinnal, 51Cr-etiléndiamin-tetraacetáttal, 125I-iotalamáttal, 99mTc-DTPA-val vagy kontrasztanyagokkal, például johexollal mérhetők, de ezek bonyolultak, időigényesek, és mellékhatásaik lehetnek.[2][3] A kreatinin a leggyakrabban használt vesefunkció-biomarker. Enyhe vesekárosodás kimutatásában pontatlan, szintje az izomtömegtől függ, a fehérjebeviteltől nem. A karbamidszint függ a fehérjebeviteltől.[4] Bizonyos képletek, például a Cockcroft-, a Gault- és a MDRD-képlet ezeket figyelembe veszi.

A cisztatin C molekulatömege körülbelül 13,3 kDa, és a glomerularis filtratio során kerül ki a véráramból. Ha a vesefunkció és a glomerularis filtratio csökken, a vér-cisztatin C-szint nő. Adott időponton alapuló keresztmetszet-tanulmányok szerint a szérum cisztatin C-szintje pontosabban mutatja meg a vesefunkciókat a glomerularis filtratiós sebesség, GFR alapján a kreatininszintnél.[3][5] Kevés a cisztatin C-t időben követő eredmény, de egyesek szintén nagyobb pontosságot mutatnak.[6][7][8] Bár a tanulmányok kissé eltérnek, a legtöbb tanulmány szerint a cisztatin C kevésbé függ kortól, nemtől, etnikai csoporttól, étrendtől és izomtömegtől a kreatininnál,[9][10] és a többi biomarkerhez képest legalább ugyanolyan pontos számos különböző betegcsoportban, például cukorbetegekben, krónikus veseelégtelenségben és veseátültetés után.[11] Shlipak et al. szerint a cisztatin C előrejelezheti a CKD kockázatát a preklinikai vesediszfunkciót jelezve.[12] Ezenkívül a korfüggő cisztatin C-emelkedés a koralapú káros hatásokat, például a mortalitást, a cardiovascularis betegségeket, a multimorbiditást és a csökkenő fizikai és kognitív funkciót előrejelezheti.[13] Az egyesült királyságbeli National Institute for Health and Care Excellence (NICE) útmutatója szerint a cisztatin C GFR-becslésre pontosabb, mint a kreatininé, és csökkentheti a túldiagnózist határeset esetén, csökkentve a felesleges beutalókat, a betegek aggodalmait és a CKD terheit a népességre nézve.[14]

Vizsgálták a cisztatin C-t a vesefunkció markereként gyógyszeradag-változtatás esetén.[15][16]

A cisztatin C-szint rák,[17][18][19] pajzsmirigy-diszfunkció[20][21][22] és glükokortikoid terápia esetén egyes,[23][24] de nem mindegyik[25] esetén változhat. További tanulmányok szerint a dohányzás és a C-reaktív protein is befolyásolja a cisztatin C-szintet.[26] Azonban a gyulladás nem növeli a cisztatin C-termelést – az erős gyulladást termelő tervezett műtétek nem növelik a plazma cisztatin C-koncentrációját.[27] Szintjei megnövekedhetnek HIV-fertőzés esetén, ami utalhat tényleges vesediszfunkcióra.[28][29][30] A cisztatin C GFR-mérési szerepe terhesség alatt vitatott.[31][32] A kreatininhoz hasonlóan csökkenő GFR esetén növekszik a cisztatin C vesén kívüli eltávolítása.[33]

Halál és cardiovascularis betegségek[szerkesztés]

A vesediszfunkció növeli a halál és a cardiovascularis betegségek kockázatát.[34][35]

Több tanulmány szerint jobb a cisztatin C e tekintetben a kreatininnál és az azon alapuló GFR-képleteknél.[36][37][38][39][40][41][42][43][44][45][46][47] A cisztatin C összefüggése a hosszútávú kimenetekkel erősebb, mint a GFR-rel összefügg, feltehetően a cisztatin C a vesefunkciótól függetlenül is kapcsolódik a mortalitáshoz.[48] Fenntartógén-tulajdonságai alapján a cisztatin C-t befolyásolhatja az alap anyagcsere.[49]

Feltételezett csökkentpórus-szindróma[szerkesztés]

Ha a glomerularis membrán pórusmérete csökken, a nagyobb molekulák, például a cisztatin C kevésbé szűrődik, azonban a kis molekulák, például a víz vagy a kreatinin változatlanok, így a csökkentpórus-szindrómára csökkent cisztatin C-eGFR jellemző a kreatinin-eGFR csökkenése nélkül. Erre nagy mortalitásnövekedés jellemző.[50]

Neurológiai betegségek[szerkesztés]

A cisztatin 3-gén mutációi következménye izlandi típusú öröklött cerebralis amiloid angiopátia, mely agyvérzésre, stroke-ra és dementiára való hajlamot okoz.[51][52] A betegség domináns. A monomer cisztatin C di- és oligomerizálódik doméncserével,[53] és a di-[54] és oligomerek szerkezete ismert.[55]

Mivel a cisztatin 3 köti a β-amiloidot, és csökkenti aggregációját, feltételezett cél az Alzheimer-kór ellen.[56][57] Bár nem minden tanulmány erősítette ezt meg, a legtöbb bizonyíték a CST3-at az Alzheimer-kórra hajlamosító génnek nevezi.[58] A cisztatin C-szint magasabb az Alzheimer-kóros betegekben.[59]

A cisztatin C szerepe a sclerosis multiplexben és más demielinációs betegségekben vitatott.[60]

További szerepek[szerkesztés]

A cisztatin C-szint alacsonyabb atherosclerosisos és aorta aneurysmás betegekben.[61][62][63][64] Genetikai tanulmányok és prognózisok szerint is szerepe lehet a cisztatin C-nek.[65][66] Az érfalak bomását feltehetően a ciszteinproteázok és a mátrix-metalloproteinázok emelkedése és inhibitoraik csökkenése okozhatja.

Néhány tanulmány elemezte a cisztatin C vagy a CST3 gén szerepét az időskori makuladegenerációban.[67][68] Ezenkívül vizsgálták bizonyos ráktípusokban szerepét markerként.[69][70] Nem igazolt szerepe a preeklampsziában.[71][72][73][74]

Laboratóriumi mérések[szerkesztés]

A cisztatin C mérhető véletlenszerű szérummintában immunassay-k, például nefelometria vagy részecskeerősített turbidimetria útján.[75] A Jaffe-reakcióval mérhető szérumkreatinin-tesztnél (2–15 cent) költségesebb (2–3 dollár).[76][77][78]

A referenciaérték populációtól, nemtől és kortól függ. Különböző tanulmányok alapján az 5. és a 95. percentilis közti átlagos referenciaintervallum 0,52–0,98 mg/l. Nőknél ez 0,52–0,90, az átlag 0,71 mg/l, férfiaknál 0,56–0,98, illetve 0,77 mg/l.[75] A normál érték 1 éves korig csökken, ekkor stagnál, majd nőni kezd, különösen 50 év felett.[79][80][81] A kreatinin 14 éves korig nő, majd nemtől függően változik, így gyermekorvosoknak nehéz lehet értelmezni.[80][82]

A National Health and Nutrition Examination Survey tanulmánya szerint az 1. és 99. percentilis közti referenciaintervallum 0,57–1,12 mg/l. Ez nőknél 0,55–1,18, férfiaknál 0,60–1,11 mg/l. A nem hispán feketék és a mexikói származású amerikaiak cisztatin C-szintje alacsonyabb.[79] Más tanulmányok szerint a csökkent vesefunkciójú betegek közt a nők cisztatin C-szintje alacsonyabb, a feketéké magasabb azonos GFR mellett.[83] Például a cisztatin C határértékei 60 éves európai származású nő esetén 1,12, fekete férfi esetén 1,27 mg/l – 13%-kal több. Szérumkreatinin esetén az MDRD egyenlet alapján ezek 0,95, illetve 1,46 mg/dl – 54%-kal több.[84]

1,09 mg/l (hypertensio, mikro-, makroalbuminuria vagy 3. szakasz feletti CKD nélküli, nem cukorbeteg 20–39 éveseknél mért 99. percentilis) határértékkel számolva a megnövekedett cisztatin C-szint prevalenciája 9,6% normál tömegű emberekben, ennél nagyobb a túlsúlyosak vagy elhízottak esetén.[85] A 60, illetve 80 év feletti amerikaiak esetén 41%, illetve több mint 50% ez az érték.[79]

Molekuláris biológia[szerkesztés]

A cisztatin-szupercsalád több cisztatinszerű szekvenciát tartalmazó fehérjét tartalmaz. Egyes tagjai aktív ciszteinproteáz-gátlók, mások elvesztették vagy sose szerezték meg ezt a gátló képességet. Három gátló családja van, ezek az 1-es (stefinek), a 2-es típusú cisztatinok és a kininogének. A 2-es típusú cisztatinok számos humán testnedvben és szekrétumban található ciszteinproteáz-gátlók, ahol védő funkciójuk lehet. A 20. kromoszóma p karján lévő cisztatinlokusz tartalmazza a legtöbb 2-es típusú cisztatin génjét és pszeudogénjét.

A CST3 gén a cisztatinlokuszban van, 3 exont tartalmaz, és összesen 4300 bázispár hosszú. A sejten kívüli leggyakoribb ciszteinproteáz-gátló. Nagy mennyiségben van jelen a testnedvekben, és a test sok szerve expresszálja. A legtöbb az ondóban található, ezt követi az anyatej, a könny és a nyál. A hidrofób kezdőszekvencia normál szekréciót jelez. Promoterének három, két gyakori változatot kódoló polimorfizmusa ismert.[86] Több egypontos nukleotid-polimorfizmusa összefügg az eltérő cisztatin C-szintekkel.[87]

A cisztatin C nem glikozilált bázikus (izoelektromos pontja 9,3) fehérje. Szerkezete egy nagy antipárhuzamos, ötszálú β-redő mentén található rövid és hosszú α-hélixből áll. Más 2-es típusú cisztatinokhoz hasonlóan 2 diszulfidkötése van. A molekulák mintegy 50%-a hidroxiprolint tartalmaz. A cisztatin C dimereket alkot aldoméncserével – ezen állapotban mindkét fél az egyikük hosszú α-hélixéből és egyik β-szálából, valamint másikuk 4 β-szálából áll.[88]

Története[szerkesztés]

A cisztatin C-t 1961-ben írták le gamma-nyom néven más nyomfehérjékkel, például az agy-gerincvelői folyadékban és veseelégtelenséggel élő emberek vizeletében talált béta-nyommal együtt.[89] Grubb és Löfberg írták le először aminosav-szekvenciáját.[89] Magasabb szintjét figyelték meg előrehaladott veseelégtelenségben.[90] Először 1985-ben javasolták GFR-mérésre Grubb és társai.[91][92]

A szérumkreatinint és a cisztatin C-t hatékonynak találták a GFR pontos mérésére a 2012. július 5-i New England Journal of Medicine-ben megjelent tanulmányban.[93]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Alzforum: AlzGene. [2004. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva].
  2. ↑ Zahran A, El-Husseini A, Shoker A (2007). „Can cystatin C replace creatinine to estimate glomerular filtration rate? A literature review”. American Journal of Nephrology 27 (2), 197–205. o. DOI:10.1159/000100907. PMID 17361076.  
  3. ↑ a b Roos JF, Doust J, Tett SE, Kirkpatrick CM (2007. március 1.). „Diagnostic accuracy of cystatin C compared to serum creatinine for the estimation of renal dysfunction in adults and children--a meta-analysis”. Clinical Biochemistry 40 (5–6), 383–91. o. DOI:10.1016/j.clinbiochem.2006.10.026. PMID 17316593.  
  4. ↑ King AJ, Levey AS (1993. május 1.). „Dietary protein and renal function”. Journal of the American Society of Nephrology 3 (11), 1723–37. o. DOI:10.1681/ASN.V3111723. PMID 8329667.  
  5. ↑ Dharnidharka VR, Kwon C, Stevens G (2002. augusztus 1.). „Serum cystatin C is superior to serum creatinine as a marker of kidney function: a meta-analysis”. American Journal of Kidney Diseases 40 (2), 221–6. o. DOI:10.1053/ajkd.2002.34487. PMID 12148093.  
  6. ↑ Premaratne E, MacIsaac RJ, Finch S, Panagiotopoulos S, Ekinci E, Jerums G (2008. május 1.). „Serial measurements of cystatin C are more accurate than creatinine-based methods in detecting declining renal function in type 1 diabetes”. Diabetes Care 31 (5), 971–3. o. DOI:10.2337/dc07-1588. PMID 18319326.  
  7. ↑ Perkins BA, Nelson RG, Ostrander BE, Blouch KL, Krolewski AS, Myers BD, Warram JH (2005. május 1.). „Detection of renal function decline in patients with diabetes and normal or elevated GFR by serial measurements of serum cystatin C concentration: results of a 4-year follow-up study”. Journal of the American Society of Nephrology 16 (5), 1404–12. o. DOI:10.1681/ASN.2004100854. PMID 15788478.  
  8. ↑ Corrao AM, Lisi G, Di Pasqua G, Guizzardi M, Marino N, Ballone E, Chiesa PL (2006. január 1.). „Serum cystatin C as a reliable marker of changes in glomerular filtration rate in children with urinary tract malformations”. The Journal of Urology 175 (1), 303–9. o. DOI:10.1016/S0022-5347(05)00015-7. PMID 16406933.  
  9. ↑ Onopiuk A, Tokarzewicz A, Gorodkiewicz E (2015). „Cystatin C: a kidney function biomarker”. Adv Clin Chem 68, 57–69. o. DOI:10.1016/bs.acc.2014.11.007. PMID 25858868.  
  10. ↑ Ferguson TW, Komenda P, Tangri N (2015. május 1.). „Cystatin C as a biomarker for estimating glomerular filtration rate”. Curr Opin Nephrol Hypertens 24 (3), 295–300. o. DOI:10.1097/MNH.0000000000000115. PMID 26066476.  
  11. ↑ Porto JR, Gomes KB, Fernandes AP, Domingueti CP (2017. január 1.). „Cystatin C: a promising biomarker to evaluate renal function”. Revista Brasileira de Analises Clinicas 49 (3). DOI:10.21877/2448-3877.201600446. (Hozzáférés: 2020. november 18.)  
  12. ↑ Shlipak MG, Katz R, Sarnak MJ, Fried LF, Newman AB, Stehman-Breen C, Seliger SL, Kestenbaum B, Psaty B, Tracy RP, Siscovick DS (2006. augusztus 1.). „Cystatin C and prognosis for cardiovascular and kidney outcomes in elderly persons without chronic kidney disease”. Annals of Internal Medicine 145 (4), 237–46. o. DOI:10.7326/0003-4819-145-4-200608150-00003. PMID 16908914.  
  13. ↑ Justice JN, Ferrucci L, Newman AB, Aroda VR, Bahnson JL, Divers J, Espeland MA, Marcovina S, Pollak MN, Kritchevsky SB, Barzilai N, Kuchel GA (2018. december 1.). „A framework for selection of blood-based biomarkers for geroscience-guided clinical trials: report from the TAME Biomarkers Workgroup”. Geroscience 40 (5–6), 419–436. o. DOI:10.1007/s11357-018-0042-y. PMID 30151729.  
  14. ↑ Chronic kidney disease in adults: assessment and management. National Institute for Health and Care Excellence (NICE) , 2014. július 23. (Hozzáférés: 2020. november 18.)
  15. ↑ Hermida J, Tutor JC (2006. június 1.). „Serum cystatin C for the prediction of glomerular filtration rate with regard to the dose adjustment of amikacin, gentamicin, tobramycin, and vancomycin”. Therapeutic Drug Monitoring 28 (3), 326–31. o. DOI:10.1097/01.ftd.0000211805.89440.3d. PMID 16778715.  
  16. ↑ Schück O, Teplan V, Sibová J, Stollová M (2004. február 1.). „Predicting the glomerular filtration rate from serum creatinine, serum cystatin C and the Cockcroft and Gault formula with regard to drug dosage adjustment”. International Journal of Clinical Pharmacology and Therapeutics 42 (2), 93–7. o. DOI:10.5414/cpp42093. PMID 15180169.  
  17. ↑ Demirtaş S, Akan O, Can M, Elmali E, Akan H (2006. február 1.). „Cystatin C can be affected by nonrenal factors: a preliminary study on leukemia”. Clinical Biochemistry 39 (2), 115–8. o. DOI:10.1016/j.clinbiochem.2005.10.009. PMID 16337174.  
  18. ↑ Nakai K, Kikuchi M, Fujimoto K, Kaneko Y, Omori S, Nakai K, Suwabe A (2008. április 1.). „Serum levels of cystatin C in patients with malignancy”. Clinical and Experimental Nephrology 12 (2), 132–139. o. DOI:10.1007/s10157-008-0043-8. PMID 18317874.  
  19. ↑ Kos J, Stabuc B, Cimerman N, Brünner N (1998. december 1.). „Serum cystatin C, a new marker of glomerular filtration rate, is increased during malignant progression”. Clinical Chemistry 44 (12), 2556–7. o. DOI:10.1093/clinchem/44.12.2556. PMID 9836733.  
  20. ↑ Fricker M, Wiesli P, Brändle M, Schwegler B, Schmid C (2003. május 1.). „Impact of thyroid dysfunction on serum cystatin C”. Kidney International 63 (5), 1944–7. o. DOI:10.1046/j.1523-1755.2003.00925.x. PMID 12675875.  
  21. ↑ Manetti L, Pardini E, Genovesi M, Campomori A, Grasso L, Morselli LL, Lupi I, Pellegrini G, Bartalena L, Bogazzi F, Martino E (2005. április 1.). „Thyroid function differently affects serum cystatin C and creatinine concentrations”. Journal of Endocrinological Investigation 28 (4), 346–9. o. [2008. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1007/bf03347201. PMID 15966508.  
  22. ↑ Wiesli P, Schwegler B, Spinas GA, Schmid C (2003. december 1.). „Serum cystatin C is sensitive to small changes in thyroid function”. Clinica Chimica Acta; International Journal of Clinical Chemistry 338 (1–2), 87–90. o. DOI:10.1016/j.cccn.2003.07.022. PMID 14637271.  
  23. ↑ Risch L, Herklotz R, Blumberg A, Huber AR (2001. november 1.). „Effects of glucocorticoid immunosuppression on serum cystatin C concentrations in renal transplant patients”. Clinical Chemistry 47 (11), 2055–9. o. DOI:10.1093/clinchem/47.11.2055. PMID 11673383.  
  24. ↑ Cimerman N, Brguljan PM, Krasovec M, Suskovic S, Kos J (2000. október 1.). „Serum cystatin C, a potent inhibitor of cysteine proteinases, is elevated in asthmatic patients”. Clinica Chimica Acta; International Journal of Clinical Chemistry 300 (1–2), 83–95. o. DOI:10.1016/S0009-8981(00)00298-9. PMID 10958865.  
  25. ↑ Bökenkamp A, van Wijk JA, Lentze MJ, Stoffel-Wagner B (2002. július 1.). „Effect of corticosteroid therapy on serum cystatin C and beta2-microglobulin concentrations”. Clinical Chemistry 48 (7), 1123–6. o. DOI:10.1093/clinchem/48.7.1123. PMID 12089191.  
  26. ↑ Knight EL, Verhave JC, Spiegelman D, Hillege HL, de Zeeuw D, Curhan GC, de Jong PE (2004. április 1.). „Factors influencing serum cystatin C levels other than renal function and the impact on renal function measurement”. Kidney International 65 (4), 1416–21. o. DOI:10.1111/j.1523-1755.2004.00517.x. PMID 15086483.  
  27. ↑ Grubb A, Björk J, Nyman U, Pollak J, Bengzon J, Östner G, Lindström V (2011. január 4.). „Cystatin C, a marker for successful aging and glomerular filtration rate, is not influenced by inflammation”. Scand J Clin Lab Invest 71 (2), 145–149. o. DOI:10.3109/00365513.2010.546879. PMID 21198422. (Hozzáférés: 2024. január 11.)  
  28. ↑ Odden MC, Scherzer R, Bacchetti P, Szczech LA, Sidney S, Grunfeld C, Shlipak MG (2007. november 1.). „Cystatin C level as a marker of kidney function in human immunodeficiency virus infection: the FRAM study”. Archives of Internal Medicine 167 (20), 2213–9. o. [2008. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1001/archinte.167.20.2213. PMID 17998494.  
  29. ↑ Collé A, Tavera C, Prévot D, Leung-Tack J, Thomas Y, Manuel Y, Benveniste J, Leibowitch J (1992). „Cystatin C levels in sera of patients with human immunodeficiency virus infection. A new avidin-biotin ELISA assay for its measurement”. Journal of Immunoassay 13 (1), 47–60. o. DOI:10.1080/15321819208019824. PMID 1569212.  
  30. ↑ Jaroszewicz J, Wiercinska-Drapalo A, Lapinski TW, Prokopowicz D, Rogalska M, Parfieniuk A (2006). „Does HAART improve renal function? An association between serum cystatin C concentration, HIV viral load and HAART duration”. Antiviral Therapy 11 (5), 641–5. o. DOI:10.1177/135965350601100502. PMID 16964834.  
  31. ↑ Strevens H, Wide-Swensson D, Torffvit O, Grubb A (2002). „Serum cystatin C for assessment of glomerular filtration rate in pregnant and non-pregnant women. Indications of altered filtration process in pregnancy”. Scandinavian Journal of Clinical and Laboratory Investigation 62 (2), 141–7. o. DOI:10.1080/003655102753611771. PMID 12004930.  
  32. ↑ Akbari A, Lepage N, Keely E, Clark HD, Jaffey J, MacKinnon M, Filler G (2005. május 1.). „Cystatin-C and beta trace protein as markers of renal function in pregnancy”. BJOG 112 (5), 575–8. o. DOI:10.1111/j.1471-0528.2004.00492.x. PMID 15842279.  
  33. ↑ Sjöström P, Tidman M, Jones I (2005). „Determination of the production rate and non-renal clearance of cystatin C and estimation of the glomerular filtration rate from the serum concentration of cystatin C in humans”. Scandinavian Journal of Clinical and Laboratory Investigation 65 (2), 111–24. o. DOI:10.1080/00365510510013523. PMID 16025834.  
  34. ↑ Tonelli M, Wiebe N, Culleton B, House A, Rabbat C, Fok M, McAlister F, Garg AX (2006. július 1.). „Chronic kidney disease and mortality risk: a systematic review”. Journal of the American Society of Nephrology 17 (7), 2034–47. o. DOI:10.1681/ASN.2005101085. PMID 16738019.  
  35. ↑ Go AS, Chertow GM, Fan D, McCulloch CE, Hsu CY (2004. szeptember 1.). „Chronic kidney disease and the risks of death, cardiovascular events, and hospitalization”. The New England Journal of Medicine 351 (13), 1296–305. o. DOI:10.1056/NEJMoa041031. PMID 15385656.  
  36. ↑ Zethelius B, Berglund L, Sundström J, Ingelsson E, Basu S, Larsson A, Venge P, Arnlöv J (2008. május 1.). „Use of multiple biomarkers to improve the prediction of death from cardiovascular causes”. The New England Journal of Medicine 358 (20), 2107–16. o. DOI:10.1056/NEJMoa0707064. PMID 18480203.  
  37. ↑ Shlipak MG, Sarnak MJ, Katz R, Fried LF, Seliger SL, Newman AB, Siscovick DS, Stehman-Breen C (2005. május 1.). „Cystatin C and the risk of death and cardiovascular events among elderly persons”. The New England Journal of Medicine 352 (20), 2049–60. o. DOI:10.1056/NEJMoa043161. PMID 15901858.  
  38. ↑ Ix JH, Shlipak MG, Chertow GM, Whooley MA (2007. január 1.). „Association of cystatin C with mortality, cardiovascular events, and incident heart failure among persons with coronary heart disease: data from the Heart and Soul Study”. Circulation 115 (2), 173–9. o. DOI:10.1161/CIRCULATIONAHA.106.644286. PMID 17190862.  
  39. ↑ Deo R, Fyr CL, Fried LF, Newman AB, Harris TB, Angleman S, Green C, Kritchevsky SB, Chertow GM, Cummings SR, Shlipak MG (2008. január 1.). „Kidney dysfunction and fatal cardiovascular disease--an association independent of atherosclerotic events: results from the Health, Aging, and Body Composition (Health ABC) study”. American Heart Journal 155 (1), 62–8. o. DOI:10.1016/j.ahj.2007.08.012. PMID 18082491.  
  40. ↑ Koenig W, Twardella D, Brenner H, Rothenbacher D (2005. február 1.). „Plasma concentrations of cystatin C in patients with coronary heart disease and risk for secondary cardiovascular events: more than simply a marker of glomerular filtration rate”. Clinical Chemistry 51 (2), 321–7. o. DOI:10.1373/clinchem.2004.041889. PMID 15563478.  
  41. ↑ Jernberg T, Lindahl B, James S, Larsson A, Hansson LO, Wallentin L (2004. október 1.). „Cystatin C: a novel predictor of outcome in suspected or confirmed non-ST-elevation acute coronary syndrome”. Circulation 110 (16), 2342–8. o. DOI:10.1161/01.CIR.0000145166.44942.E0. PMID 15477399.  
  42. ↑ Luc G, Bard JM, Lesueur C, Arveiler D, Evans A, Amouyel P, Ferrieres J, Juhan-Vague I, Fruchart JC, Ducimetiere P (2006. április 1.). „Plasma cystatin-C and development of coronary heart disease: The PRIME Study”. Atherosclerosis 185 (2), 375–80. o. DOI:10.1016/j.atherosclerosis.2005.06.017. PMID 16046222.  
  43. ↑ Servais A, Giral P, Bernard M, Bruckert E, Deray G, Isnard Bagnis C (2008. május 1.). „Is serum cystatin-C a reliable marker for metabolic syndrome?”. The American Journal of Medicine 121 (5), 426–32. o. DOI:10.1016/j.amjmed.2008.01.040. PMID 18456039.  
  44. ↑ Menon V, Shlipak MG, Wang X, Coresh J, Greene T, Stevens L, Kusek JW, Beck GJ, Collins AJ, Levey AS, Sarnak MJ (2007. július 1.). „Cystatin C as a risk factor for outcomes in chronic kidney disease”. Annals of Internal Medicine 147 (1), 19–27. o. DOI:10.7326/0003-4819-147-1-200707030-00004. PMID 17606957.  
  45. ↑ Sarnak MJ, Katz R, Fried LF, Siscovick D, Kestenbaum B, Seliger S, Rifkin D, Tracy R, Newman AB, Shlipak MG (2008. január 1.). „Cystatin C and aging success”. Archives of Internal Medicine 168 (2), 147–53. o. [2008. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1001/archinternmed.2007.40. PMID 18227360.  
  46. ↑ Djoussé L, Kurth T, Gaziano JM (2008. január 1.). „Cystatin C and risk of heart failure in the Physicians' Health Study (PHS)”. American Heart Journal 155 (1), 82–6. o. DOI:10.1016/j.ahj.2007.08.023. PMID 18082494.  
  47. ↑ O'Hare AM, Newman AB, Katz R, Fried LF, Stehman-Breen CO, Seliger SL, Siscovick DS, Shlipak MG (2005). „Cystatin C and incident peripheral arterial disease events in the elderly: results from the Cardiovascular Health Study”. Archives of Internal Medicine 165 (22), 2666–70. o. DOI:10.1001/archinte.165.22.2666. PMID 16344426.  
  48. ↑ Stevens LA, Levey AS (2005. május 1.). „Chronic kidney disease in the elderly--how to assess risk”. The New England Journal of Medicine 352 (20), 2122–4. o. DOI:10.1056/NEJMe058035. PMID 15901867.  
  49. ↑ Delanaye P, Cavalier E, Krzesinski JM (2008. február 1.). „Cystatin C, renal function, and cardiovascular risk”. Annals of Internal Medicine 148 (4), 323. o. DOI:10.7326/0003-4819-148-4-200802190-00023. PMID 18283218.  
  50. ↑ Grubb A (2020. június 1.). „Shrunken pore syndrome - a common kidney disorder with high mortality. Diagnosis, prevalence, pathophysiology and treatment options”. Clinical Biochemistry Online ahead of print, 12–20. o. DOI:10.1016/j.clinbiochem.2020.06.002. PMID 32544475.  
  51. ↑ Levy E, Lopez-Otin C, Ghiso J, Geltner D, Frangione B (1989. május 1.). „Stroke in Icelandic patients with hereditary amyloid angiopathy is related to a mutation in the cystatin C gene, an inhibitor of cysteine proteases”. The Journal of Experimental Medicine 169 (5), 1771–8. o. DOI:10.1084/jem.169.5.1771. PMID 2541223.  
  52. ↑ Levy E, Jaskolski M, Grubb A (2006. január 1.). „The role of cystatin C in cerebral amyloid angiopathy and stroke: cell biology and animal models”. Brain Pathology 16 (1), 60–70. o. DOI:10.1111/j.1750-3639.2006.tb00562.x. PMID 16612983.  
  53. ↑ Janowski R, Kozak M, Janowska E, Grzonka Z, Grubb A, Abrahamson M, Jaskolski M (2001. április 1.). „Human cystatin C, an amyloidogenic protein, dimerizes through three-dimensional domain swapping”. Nature Structural Biology 8 (4), 316–320. o. DOI:10.1038/86188. PMID 11276250.  
  54. ↑ Janowski R, Kozak M, Abrahamson M, Grubb A, Jaskolski M (2005. november 1.). „Glomerular protein sieving and implications for renal failure in Fanconi syndrome”. Proteins 61 (3), 570–578–92. o. DOI:10.1002/prot.20633. PMID 16170782.  
  55. ↑ Chrabaszczewska M, Sieradzan AK, Rodziewicz-Motowidło S, Grubb A, Dobson CM, Kunita JR, Kozak M (2020. augusztus 1.). „Structural characterization of covalently stabilized human cystatin C oligomers”. International Journal of Molecular Sciences 21 (5860), 5860. o. DOI:10.3390/ijms21165860. PMID 32824145.  
  56. ↑ Mi W, Pawlik M, Sastre M, Jung SS, Radvinsky DS, Klein AM, Sommer J, Schmidt SD, Nixon RA, Mathews PM, Levy E (2007. december 1.). „Cystatin C inhibits amyloid-beta deposition in Alzheimer's disease mouse models”. Nature Genetics 39 (12), 1440–2. o. DOI:10.1038/ng.2007.29. PMID 18026100.  
  57. ↑ Kaeser SA, Herzig MC, Coomaraswamy J, Kilger E, Selenica ML, Winkler DT, Staufenbiel M, Levy E, Grubb A, Jucker M (2007. december 1.). „Cystatin C modulates cerebral beta-amyloidosis”. Nature Genetics 39 (12), 1437–9. o. DOI:10.1038/ng.2007.23. PMID 18026102.  
  58. ↑ Bertram L, McQueen MB, Mullin K, Blacker D, Tanzi RE (2007. január 1.). „Systematic meta-analyses of Alzheimer disease genetic association studies: the AlzGene database”. Nature Genetics 39 (1), 17–23. o. DOI:10.1038/ng1934. PMID 17192785.  
  59. ↑ Chuo LJ, Sheu WH, Pai MC, Kuo YM (2007). „Genotype and plasma concentration of cystatin C in patients with late-onset Alzheimer disease”. Dementia and Geriatric Cognitive Disorders 23 (4), 251–7. o. DOI:10.1159/000100021. PMID 17310123.  
  60. ↑ Del Boccio P, Pieragostino D, Lugaresi A, Di Ioia M, Pavone B, Travaglini D, D'Aguanno S, Bernardini S, Sacchetta P, Federici G, Di Ilio C, Gambi D, Urbani A (2007. augusztus 1.). „Cleavage of cystatin C is not associated with multiple sclerosis”. Annals of Neurology 62 (2), 201–205. o. DOI:10.1002/ana.20968. PMID 17006926.  
  61. ↑ Shi GP, Sukhova GK, Grubb A, Ducharme A, Rhode LH, Lee RT, Ridker PM, Libby P, Chapman HA (1999. november 1.). „Cystatin C deficiency in human atherosclerosis and aortic aneurysms”. The Journal of Clinical Investigation 104 (9), 1191–7. o. DOI:10.1172/JCI7709. PMID 10545518.  
  62. ↑ Abisi S, Burnand KG, Waltham M, Humphries J, Taylor PR, Smith A (2007. december 1.). „Cysteine protease activity in the wall of abdominal aortic aneurysms”. Journal of Vascular Surgery 46 (6), 1260–6. o. DOI:10.1016/j.jvs.2007.08.015. PMID 18155003.  
  63. ↑ Abdul-Hussien H, Soekhoe RG, Weber E, von der Thüsen JH, Kleemann R, Mulder A, van Bockel JH, Hanemaaijer R, Lindeman JH (2007. március 1.). „Collagen degradation in the abdominal aneurysm: a conspiracy of matrix metalloproteinase and cysteine collagenases”. The American Journal of Pathology 170 (3), 809–17. o. DOI:10.2353/ajpath.2007.060522. PMID 17322367.   [halott link]
  64. ↑ Gacko M, Chyczewski L, Chrostek L (1999). „Distribution, activity and concentration of cathepsin B and cystatin C in the wall of aortic aneurysm”. Polish Journal of Pathology 50 (2), 83–6. o. PMID 10481531.  
  65. ↑ Eriksson P, Jones KG, Brown LC, Greenhalgh RM, Hamsten A, Powell JT (2004. január 1.). „Genetic approach to the role of cysteine proteases in the expansion of abdominal aortic aneurysms”. The British Journal of Surgery 91 (1), 86–9. o. DOI:10.1002/bjs.4364. PMID 14716800.  
  66. ↑ Lindholt JS, Erlandsen EJ, Henneberg EW (2001. november 1.). „Cystatin C deficiency is associated with the progression of small abdominal aortic aneurysms”. The British Journal of Surgery 88 (11), 1472–5. o. DOI:10.1046/j.0007-1323.2001.01911.x. PMID 11683743.  
  67. ↑ Zurdel J, Finckh U, Menzer G, Nitsch RM, Richard G (2002. február 1.). „CST3 genotype associated with exudative age related macular degeneration”. The British Journal of Ophthalmology 86 (2), 214–9. o. DOI:10.1136/bjo.86.2.214. PMID 11815350.  
  68. ↑ Im E, Kazlauskas A (2007. március 1.). „The role of cathepsins in ocular physiology and pathology”. Experimental Eye Research 84 (3), 383–8. o. DOI:10.1016/j.exer.2006.05.017. PMID 16893541.  
  69. ↑ Strojan P, Oblak I, Svetic B, Smid L, Kos J (2004. május 1.). „Cysteine proteinase inhibitor cystatin C in squamous cell carcinoma of the head and neck: relation to prognosis”. British Journal of Cancer 90 (10), 1961–8. o. DOI:10.1038/sj.bjc.6601830. PMID 15138478.  
  70. ↑ Kos J, Krasovec M, Cimerman N, Nielsen HJ, Christensen IJ, Brünner N (2000. február 1.). „Cysteine proteinase inhibitors stefin A, stefin B, and cystatin C in sera from patients with colorectal cancer: relation to prognosis”. Clinical Cancer Research 6 (2), 505–11. o. PMID 10690531.  
  71. ↑ Strevens H, Wide-Swensson D, Grubb A, Hansen A, Horn T, Ingemarsson I, Larsen S, Nyengaard JR, Torffvit O, Willner J, Olsen S (2003. szeptember 1.). „Serum cystatin C reflects glomerular endotheliosis in normal, hypertensive and pre-eclamptic pregnancies”. BJOG 110 (9), 825–30. o. DOI:10.1111/j.1471-0528.2003.02051.x. PMID 14511964.  
  72. ↑ Franceschini N, Qiu C, Barrow DA, Williams MA (2008). „Cystatin C and preeclampsia: a case control study”. Renal Failure 30 (1), 89–95. o. DOI:10.1080/08860220701742229. PMID 18197549.  
  73. ↑ Kristensen K, Wide-Swensson D, Schmidt C, Blirup-Jensen S, Lindström V, Strevens H, Grubb A (2007). „Cystatin C, beta-2-microglobulin and beta-trace protein in pre-eclampsia”. Acta Obstetricia et Gynecologica Scandinavica 86 (8), 921–6. o. DOI:10.1080/00016340701318133. PMID 17653875.  
  74. ↑ Kristensen K, Larsson I, Hansson SR (2007. március 1.). „Increased cystatin C expression in the pre-eclamptic placenta”. Molecular Human Reproduction 13 (3), 189–95. o. DOI:10.1093/molehr/gal111. PMID 17227816.  
  75. ↑ a b Croda-Todd MT, Soto-Montano XJ, Hernández-Cancino PA, Juárez-Aguilar E (2007. szeptember 1.). „Adult cystatin C reference intervals determined by nephelometric immunoassay”. Clinical Biochemistry 40 (13–14), 1084–7. o. DOI:10.1016/j.clinbiochem.2007.05.011. PMID 17624320.  
  76. ↑ Lamb EJ, O'Riordan SE, Webb MC, Newman DJ (2003. november 1.). „Serum cystatin C may be a better marker of renal impairment than creatinine”. Journal of the American Geriatrics Society 51 (11), 1674; author reply 1674-5. o. DOI:10.1046/j.1532-5415.2003.515244.x. PMID 14687406.  
  77. ↑ Peake M, Whiting M (2006. november 1.). „Measurement of serum creatinine--current status and future goals”. The Clinical Biochemist. Reviews 27 (4), 173–84. o. PMID 17581641.  
  78. ↑ Myers GL, Miller WG, Coresh J, Fleming J, Greenberg N, Greene T, Hostetter T, Levey AS, Panteghini M, Welch M, Eckfeldt JH (2006. január 1.). „Recommendations for improving serum creatinine measurement: a report from the Laboratory Working Group of the National Kidney Disease Education Program”. Clinical Chemistry 52 (1), 5–18. o. DOI:10.1373/clinchem.2005.0525144. PMID 16332993.  
  79. ↑ a b c Köttgen A, Selvin E, Stevens LA, Levey AS, Van Lente F, Coresh J (2008. március 1.). „Serum cystatin C in the United States: the Third National Health and Nutrition Examination Survey (NHANES III)”. American Journal of Kidney Diseases 51 (3), 385–94. o. DOI:10.1053/j.ajkd.2007.11.019. PMID 18295054.  
  80. ↑ a b Finney H, Newman DJ, Thakkar H, Fell JM, Price CP (2000. január 1.). „Reference ranges for plasma cystatin C and creatinine measurements in premature infants, neonates, and older children”. Archives of Disease in Childhood 82 (1), 71–5. o. DOI:10.1136/adc.82.1.71. PMID 10630919.  
  81. ↑ Ognibene A, Mannucci E, Caldini A, Terreni A, Brogi M, Bardini G, Sposato I, Mosconi V, Salvadori B, Rotella CM, Messeri G (2006. június 1.). „Cystatin C reference values and aging”. Clinical Biochemistry 39 (6), 658–61. o. DOI:10.1016/j.clinbiochem.2006.03.017. PMID 16730690.  
  82. ↑ Filler G, Bökenkamp A, Hofmann W, Le Bricon T, Martínez-Brú C, Grubb A (2005. január 1.). „Cystatin C as a marker of GFR--history, indications, and future research”. Clinical Biochemistry 38 (1), 1–8. o. DOI:10.1016/j.clinbiochem.2004.09.025. PMID 15607309.  
  83. ↑ Stevens LA, Coresh J, Schmid CH, Feldman HI, Froissart M, Kusek J, Rossert J, Van Lente F, Bruce RD, Zhang YL, Greene T, Levey AS (2008. március 1.). „Estimating GFR using serum cystatin C alone and in combination with serum creatinine: a pooled analysis of 3,418 individuals with CKD”. American Journal of Kidney Diseases 51 (3), 395–406. o. DOI:10.1053/j.ajkd.2007.11.018. PMID 18295055.  
  84. ↑ Shlipak MG (2008. március 1.). „Cystatin C: research priorities targeted to clinical decision making”. American Journal of Kidney Diseases 51 (3), 358–61. o. DOI:10.1053/j.ajkd.2008.01.002. PMID 18295049.  
  85. ↑ Muntner P, Winston J, Uribarri J, Mann D, Fox CS (2008. április 1.). „Overweight, obesity, and elevated serum cystatin C levels in adults in the United States”. The American Journal of Medicine 121 (4), 341–8. o. DOI:10.1016/j.amjmed.2008.01.003. PMID 18374694.  
  86. ↑ Entrez Gene: CST3 cystatin C (amyloid angiopathy and cerebral hemorrhage)
  87. ↑ Hwang SJ, Yang Q, Meigs JB, Pearce EN, Fox CS (2007. szeptember 1.). „A genome-wide association for kidney function and endocrine-related traits in the NHLBI's Framingham Heart Study”. BMC Medical Genetics 8 (Suppl 1), S10. o. DOI:10.1186/1471-2350-8-S1-S10. PMID 17903292.  
  88. ↑ Janowski R, Kozak M, Jankowska E, Grzonka Z, Grubb A, Abrahamson M, Jaskolski M (2001. április 1.). „Human cystatin C, an amyloidogenic protein, dimerizes through three-dimensional domain swapping”. Nature Structural Biology 8 (4), 316–20. o. DOI:10.1038/86188. PMID 11276250.  
  89. ↑ a b Grubb A, Löfberg H (1982. május 1.). „Human gamma-trace, a basic microprotein: amino acid sequence and presence in the adenohypophysis”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 79 (9), 3024–7. o. DOI:10.1073/pnas.79.9.3024. PMID 6283552.  
  90. ↑ Löfberg H, Grubb AO (1979. november 1.). „Quantitation of gamma-trace in human biological fluids: indications for production in the central nervous system”. Scandinavian Journal of Clinical and Laboratory Investigation 39 (7), 619–26. o. DOI:10.3109/00365517909108866. PMID 119302.  
  91. ↑ Grubb A, Simonsen O, Sturfelt G, Truedsson L, Thysell H (1985). „Serum concentration of cystatin C, factor D and beta 2-microglobulin as a measure of glomerular filtration rate”. Acta Medica Scandinavica 218 (5), 499–503. o. DOI:10.1111/j.0954-6820.1985.tb08880.x. PMID 3911736.  
  92. ↑ Simonsen O, Grubb A, Thysell H (1985. április 1.). „The blood serum concentration of cystatin C (gamma-trace) as a measure of the glomerular filtration rate”. Scandinavian Journal of Clinical and Laboratory Investigation 45 (2), 97–101. o. DOI:10.3109/00365518509160980. PMID 3923607.  
  93. ↑ Shlipak MG, Matsushita K, Ärnlöv J, Inker LA, Katz R, Polkinghorne KR, Rothenbacher D, Sarnak MJ, Astor BC, Coresh J, Levey AS, Gansevoort RT (2013. szeptember 1.). „Cystatin C versus creatinine in determining risk based on kidney function”. The New England Journal of Medicine 369 (10), 932–43. o. DOI:10.1056/NEJMoa1214234. PMID 24004120.  

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cystatin C című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Cisztatin_C&oldid=27073879”