Charles Earland

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charles Earland
Életrajzi adatok
Született1941. május 24.[1][2]
Philadelphia[3]
Származásafroamerikai
Elhunyt1999. december 11. (58 évesen)[1][2]
Kansas City[4]
Pályafutás
Műfajok
Hangszer
Tevékenység
Kiadók
Charles Earland weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Charles Earland (Philadelphia, 1941. május 24. – Kansas City, 1999. december 11.) amerikai dzsesszorgonás, szaxofonos.

Pályakép[szerkesztés]

Charles Earland a középiskolában tanult meg szaxofonozni. Tizenhétéves korában tenoraszaxotfonozott Jimmy McGriffel. és 1960-ban megalakította első zenekarát. Pat Martino gitásos mellett kezdett orgonálni. 1968 -69 között csatlakozott Lou Donaldson altszaxofonos zenekarához.

Az általa 1970-től vezetett együttesben Grover Washington, Jr. tenorszaxofonos is játszott. Earland szopránszaxofonon és szintetizátoron kezdett játszani.

1978-ban Earland a Mercury Recordsnál felvett „Let The Music Play” című számát − melynek Randy Muller a szerzője a Brass Construction funk-együttesből − öt hétig volt az amerikai slágerlislistákon, és a 46. helyet érte el az Egyesült Királyság kislemezlistáján. Earland szintetizátoron játszik, és a számnak van egy meg nem nevezett női énekese is.

Earland 1988-tól 1999-ben bekövetkezett haláláig sokat turnézott, fellépett az Egyesült Államokban és külföldön is. Utóbbi éveinek egyik csúcspontja az 1994-es Berlini Jazz Fesztiválon való játék volt.

Earland Kansas Cityben halt meg szívelégtelenségben, 58 éves korában.

Albumok[szerkesztés]

  • Boss Organ (1969)
  • Soul Crib (1969)
  • Black Power (1969)
  • Black Talk! (1970)
  • Black Drops (1970)
  • Living Black! (1971)
  • Freakin' Off (1971) – live
  • Soul Story (1971)
  • Intensity (1972)
  • Live at the Lighthouse (1972) – live
  • Charles III (1973)
  • The Dynamite Brothers (1973)
  • Leaving This Planet (1974)
  • Kharma (1974) – live
  • Odyssey (1976)
  • The Great Pyramid (1976)
  • Revelation (1977)
  • Smokin' (1977)
  • Mama Roots (1977)
  • Perceptions (1978)
  • Infant Eyes (1978)
  • Pleasant Afternoon (1978)
  • Coming to You Live (1980) – live
  • In the Pocket... (1982)
  • Earland's Jam (1982)
  • Earland's Street Themes (1983)
  • Front Burner (1988)
  • Third Degree Burn (1989)
  • Whip Appeal (1990)
  • Unforgettable (1991)
  • I Ain't Jivin'... I'm Jammin' (1992)
  • Ready 'n' Able (1995)
  • Blowing the Blues Away (1997)
  • Charles Earland's Jazz Organ Summit (1997) – live
  • Slammin' & Jammin' (1998)
  • Cookin' with the Mighty Burner (1999)
  • Charles Earland Live (1999) – live
  • Stomp! (2000)
  • If Only for One Night (2002)

Lou Donaldsonnal[5][szerkesztés]

  • Say It Loud! (1968)
  • Hot Dog (1969)
  • Everything I Play Is Funky (1970)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  5. ↑ Altszaxofonos

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles Earland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Charles_Earland&oldid=26679563”