Ceteris paribus
Ellenőrzött
A ceteris paribus elv (latin; nagyjából: „a többi változatlanul hagyásával”) lényege, hogy a komplex, egymással kölcsönhatásban álló viszonyok elemzése során csak egyetlen tényező megváltoztatásával elemezzük a jelenségeket. Tehát a vizsgált tényezőn kívül valamennyi hatótényezőt változatlanul hagyunk, így vizsgáljuk a jelenséget, majd lassan szélesítjük az elemzés területét, megengedve más tényezők hatását is.[1]
A kifejezést már Marcus Tullius Cicero is használta, de nem a mai értelemben. A közgazgaságtan területén a kifejezés első ismert előfordulása Petrus Olivi nevéhez köthető 1295-ben. A 16. században Juan de Medina és Luis de Molina is használták a kifejezést közgazdaságtani témák tárgyalása során.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Mit jelent a ceteris paribus a közgazdaságtanban, pénzügyekben, tőzsdén? elemzeskozpont.hu (2023. március 13.) (Hozzáférés: 2026. április 3.)
- ↑ Alexander Reutlinger, Gerhard Schurz, Andreas Hüttemann, Siegfried Jaag: Ceteris Paribus Laws. In The Stanford Encyclopedia of Philosophy. Ed. Edward N. Zalta & Uri Nodelman. Spring 2024 Edition.