Captatio benevolentiae

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A captatio benevolentiae a klasszikus retorika eszköze. Hagyományosan egy szónoklatnál a szónoknak először is a hallgatóság jóindulatát kell elnyernie, ezt jelenti maga a kifejezés is: a jóindulat elnyerése. A szónoki beszéd bevezető, fő részének fontos eleme, a figyelem megragadása és a téma megadása mellett. Cicero római filozófus szerint a szónoklat művészetének egyik alappillére, aki mestere volt a művészi bevezetéseknek. A szónok ezt az eszközt használva igyekszik közönsége érzéseire hatni oly módon, hogy saját, illetve hallgatósága erkölcsi kvalitásait hangsúlyozza. Eszközei:

  • szónoki magatartás (attitűd)
  • érzelmek közvetítése (szimpátia, együttérzés, sajnálat felkeltése) pl.: megtörtént esemény elmesélése, emlékek felidézése. A beszéd kezdődhet közvetlen megszólítással, de hatásos beszédkezdettel is (amit a megszólítás követ).

A jóindulat elnyerésére számos eszköz áll a szónok rendelkezésére:

  • tettetett szerénységgel szólhat a tudásáról
  • dicsérheti a hallgatóság műveltségét, jogosságát
  • kifejezheti bizonytalanságát, hangsúlyozhatja a témával, hellyel való személyes kapcsolatát

A bizonytalanság érzetének keltésére bevett szófordulat például a "Nem is tudom, hol kezdjem.", de gyakori, hogy a szónok hangot is ad izgalmának.[1] Egy példa:

"...ez írásra semmi egyéb okból nem indíttattam, hanem csak az igaz isteni tiszteletnek gyarapodásának és az utálatos bálványozásoknak gyökerestül való kigyomláltatásának buzgó szüvel való kívánságából."

Emiatt lehetett olyan fontos szerepe a törvényszéki beszédekben is: ha valaki valóban el akarta nyerni a bírák jóindulatát, érdemes volt hasonló eszközökhöz folyamodnia. A mai napig kiemelt funkciót tölt be szóban és írásban is. A captatio benevolentiae a politikai, a jogi, de még a hétköznapi beszédnél is igen hasznos lehet. A szöveg írója ilyenkor közvetlenül a befogadókhoz fordul, és érthető, megnyerő szavakkal kéri őket, fejezzék ki jóindulatukat felé, ami akár tapsot, vagy türelmet is jelenthet.[2] A szépirodalomban is különösen fontos a szerepe. Egy példa a szépirodalomból:

"Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa! mélyen megilletődve hajlok meg előtted.Mikor Szegedhez közeledtem, sajnálni kezdém, hogy mellemből kifogyott a hang; de midőn Szeged népét látom, úgy látom, hogy nincs mit sajnálnom, mert itt többre nincs szükség, mint hogy a lelkesedés előtt mélyen meghajoljak." (Ilosvai Selymes Péter: Az híres neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokságáról való história) [3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. (2018. október 5.) „Szónoki beszéd” (hu nyelven). Wikipédia.  
  2. Captatio benevolentiae – Monster Literature (amerikai angol nyelven). monsterliterature.com. (Hozzáférés: 2018. október 7.)
  3. Captatio benevolentiae. enciklopedia.fazekas.hu. (Hozzáférés: 2018. október 7.)

Források[szerkesztés]

Egyéb Források[szerkesztés]

  • Winter, B. (1991). The Importance of the Captatio Benevolentiae in the Speeches of Tertullus and Paul in Acts 24: 1-21. The Journal of Theological Studies, 42(2), 505–531. doi:10.1093/jts/42.2.505