Canguçu
| Canguçu | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Brazília | ||
| Állam | Rio Grande do Sul | ||
| Mezorégió | Sudeste Rio-Grandense | ||
| Mikrorégió | Pelotas | ||
| Alapítás éve | 1857 | ||
| Polgármester | Marcus Vinicius Müller Pegoraro | ||
| Körzethívószám | 53 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 49 680 fő (2022)[1] | ||
| Tszf. magasság | 386 m | ||
| Terület | 3525,068 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 d. sz. 31° 23′ 42″, ny. h. 52° 40′ 33″Koordináták: d. sz. 31° 23′ 42″, ny. h. 52° 40′ 33″ | |||
 | |||
| Canguçu weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Canguçu témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Canguçu egy község (município) Brazíliában, Rio Grande do Sul államban, a Tapes-hegyvidéken (Serra dos Tapes). 2022-ben népességét 49 680 főre becsülték.[2]
Nevének eredete[szerkesztés]
A Canguçu (régiesen Cangussú) név az őslakosoktól származik, azonban jelentése nem tisztázott. Ferreira monográfiája szerint „nagy fejet” jelent, eredeti formája acangussu volt (akã = fej, guassu = nagy), és egy bizonyos jaguárfajtát neveztek így.[3] Más értelmezései: caa-guassu (nagy erdő) vagy can-assu (kiemelkedés, a dombokra utalva).[4]
Története[szerkesztés]
Területén tape indiánok (a guaranik egy csoportja) éltek. Az azori portugálok betelepülése valószínűleg legkorábban a 18. század második felében kezdődött; korábban az európaiak az óceánparton és a lagúnák mellett telepedtek le, valamint Viamão síkságán. 1762 és 1777 között heves összecsapások zajlottak a spanyolok és a portugálok között, akik mindketten a mai Rio Grande do Sul és Uruguay uralmára törekedtek; a portugál betelepülés szünetelt.[3]
A harcok befejeződése után a portugál korona királyi földadományokat (sesmarias) osztott a telepeseknek; Canguçu települése 1793 körül kezdett kialakulni Paulo Rodrigues Xavier de Prates és João Francisco Teixeira de Oliveira birtokain, akik területet adományoztak egy kápolna építésére. A Nossa Senhora da Conceição kápolna alapkövét 1800. január 1-jén tették le, első káplánja Pedro Rodrigues Tourem atya volt. Házak épültek és hamarosan jól szervezett település alakult ki, 1812-ben pedig már plébánia létesült, amely kezdetben Rio Grande, majd 1830-tól Piratini község kerülete lett. Az uralkodó tevékenység ebben az időben az állattenyésztés volt, bár a mezőgazdaság is egyre nagyobb fellendülést mutatott.[3][5]
1835-ben kitört a farroupilha-felkelés, de Canguçút sokáig elkerülték a harcok, csak 1843 őszén vívtak nagyobb csatát területén, a Coxilha do Fogón. A császáriakat Francisco Pedro de Abreu vezette, aki egészen a városig üldözte és szétszórta a forradalmárokat. Néhány hét múlva a forradalmár csapatok Antônio de Souza Neto, Bento Gonçalves és Camilo dos Santos Campelo vezetése alatt megtámadták Canguçút, de a császáriak Chico Pedro vezetésével hősiesen védekeztek és visszaverték a támadókat.[3]
1857-ben Canguçu függetlenedett Piratinitől; önálló községgé alakult, és hozzácsatolták Nossa Senhora do Rosário do Cerrito plébániáját is, mint kerületet. Iskola, posta, közigazgatási intézmények alakultak, 1858-ban kinevezték az első rendőrfőnököt, 1866-ban az első városi bírót, 1878-ban pedig távirati iroda létesült. Haladó polgárai a köztársaságot támogatták, rabszolgáikat már az 1888-as Lei Áurea előtt felszabadították. Az 1893-as forradalom elkerülte a helyet. A 20. század elején a község, amelynek földterülete jelentős részben még kihasználatlanul állt, új telepeseket kapott: 1906-ban és 1912-ben németek érkeztek, majd később olaszok is jöttek. 1923-ban az államot a Borges de Medeiros kormányzó újraválasztása ellen tiltakozók lázadása rázta meg, a község területén elhúzódó harcok folytak, a városban pedig a lázadók és a legalisták végig egymásnak adták a kilincset.[3]
1934-ben villamosították a települést. 1938-ban a községközpont nagyvárosi (cidade) rangot kapott. A 20. század közepén jelentéktelen iparú agrárközségként írják le, fő terménye a burgonya. 1948-ban, a Pelotas felől érkező vasútvonal megépülésével a mezőgazdaság további ösztönzést kapott.[3]
Leírása[szerkesztés]
Székhelye Canguçu, további kerületei nincsenek (történelme során számos kerülete alakult, de ezek később függetlenedtek, vagy pedig visszaolvadtak).[5] A községközpont tengerszint feletti magassága 420 méter, távolsága Porto Alegretől 206 kilométer. Nedves szubtrópusi éghajlat jellemzi, az éves átlaghőmérséklet 15,1 ºC, a csapadék 1300 mm.[3] Gazdasága ma is a mezőgazdaságra összpontosul, legfontosabb terménye a dohány, jelentős szarvasmarha- és baromfitenyésztő, ipara fejletlen.[6]
Híres szülöttei: Hipólito Antônio Ribeiro tábornok (1825–1904) és Dom Otaviano Pereira de Albuquerque érsek (1866–1949).[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://www.ibge.gov.br/estatisticas/sociais/populacao/22827-censo-demografico-2022.html?edicao=37225, 2023. október 24.
- ↑ Canguçu. IBGE. (Hozzáférés: 2024. február 9.)
- ↑ a b c d e f g h Ferreira, Jurandyr. Enciclopedía dos municípios brasileiros, 33 (portugál nyelven). Rio de Janeiro: Conselho Nacional de Geografia, 113–117. o. (1959)
- ↑ História do Município. cangucu.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2024. február 9.)
- ↑ a b História. IBGE. (Hozzáférés: 2024. február 9.)
- ↑ Perfil das Cidades Gaúchas: Canguçu. Sebrae/RS, 2019. (Hozzáférés: 2024. február 9.)
További információk[szerkesztés]
- Canguçu 163 anos: Você é a nossa história (portugál nyelven). Prefeitura Municipal de Canguçu, 2020. (Hozzáférés: 2024. február 9.)
