Borsos Attila (kézilabdázó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Borsos Attila
Személyes adatok
Születési dátum1966június 16. (57 éves)
Születési helyBudapest, Magyarország
Állampolgárságmagyar
Magasság185 cm
PosztJobbszélső
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
?–1986magyar Bp. Spartacus
19861988magyar Tatabányai Bányász
19881990francia HBC Nantes
19901991magyar Tatabányai Bányász
19911992francia USAM Nîmes
19921994francia HB Saint-Brice 95
19942000francia SO Chambery
20002002francia Villeurbanne HBA
20022003magyar Tatabányai Bányász
Válogatottság
Magyarország Magyarország182
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok száma)

Borsos Attila (Budapest, 1966. június 16. –) magyar-francia kettős állampolgárságú 182-szeres magyar válogatott, világválogatott kézilabdázó, a Sport TV szakkomentátora.

Pályafutása[szerkesztés]

1985-ben kezdte felnőtt pályafutását a Budapest Spartacus csapatánál. Már ekkor jól látszott tehetsége, hiszen az ifi válogatott szélsőjeként számítottak rá a csapatban.

Nem is maradt sokáig Budapesten, 1 évvel bemutatkozása után a korábbi bajnok Tatabányához igazolt, ahol kimagaslót teljesítményével felhívta magára a figyelmet, így 1986. november 7-én, a Pécsett megrendezett Magyarország – Ausztria mérkőzésen pályára is léphetett az akkor Európa és a világ egyik legerősebb válogatottjának számító magyar csapatban (Magyarország 2. helyen végzett az 1986-os világbajnokságon).

Ugyanakkor Tatabányán már nem tudták megismételni a korábbi eredményeket. Az ott töltött ideje alatt mindössze a negyedik helyre volt jó az együttes, és a Magyar Kupában sem sikerült a döntőbe jutni.

1988-ban úgy döntött, Franciaországba igazol, a HBC Nantes-hoz. 1990-ben, 1 évre ismét Tatabányára igazolt, hogy aztán új lendülettel 12 évig ismét Franciaországban játsszon.

1991-ben az USAM Nimes csapatában, majd '92-től '94-ig a párizsi HB Saint-Brice-ben.

1994-ben nagyobb váltás következett az életében, hiszen a frissen feljutott SO Chamberyhez igazolt, s itt is maradt egészen 2000-ig. Itt élte meg a legnagyobb sikereit, hiszen 1998-ban, 1999-ben és 2000-ben is sikerült a (későbbi olimpiai és világbajnok) fiatal Guillaume és Bertrand Gille-lel, Daniel Narcisse-szal és Didier Dinart-ral karöltve a bajnokság második helyéig vezetnie a Chamberyt.[1]

2000-ben egy izomsérülés miatt, a már amúgy sem fiatal Borsosnak távoznia kellett eddigi sikereinek színhelyéről, ám továbbra is Franciaországban maradt, viszont a másodosztályba igazolt.

Első évében még döcögött a szekér, csak a 10. helyen végeztek, de a következő évben (2001-2002) már megnyerte a bajnokságot a lyoni Villeurbanne HBA.

Ugyanakkor már nem kívánta vállalni az újabb elsőosztályú kihívást, ezért úgy döntött, hazaigazol. Valamint a cégének magyar ügyeinek intézésével is őt bízták meg.

"Igazából már levezetnék, ezért is jöttem haza Magyarországra, no meg azért, mert francia cégem a magyar ügyek intézésével bízott meg. A hét öt napján Magyarországon vagyok, csak hét végére utazom haza a Chambéry-tó partján épített családi házunkba."

A válogatottal részt vett az 1992-es olimpián, ahol a 7. helyet szerezték meg, az utolsó mérkőzésen Romániát legyőzve a pozícióért.[2]

Magánélete[szerkesztés]

Felesége, Szabó Edina szintén magyar válogatott kézilabdázó volt, később sikeres edző. Két gyermekük született, Borsos Olivér (1990-2020) sportvezető, sportpszichológus (dolgozott Babos Tímeával és Balázs Attilával is), és Borsos Robin (1993), aki a MOL-Pick Szeged nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatársa.

Karrierje mellett jogi diplomát szerzett a Pécsi Tudományegyetemen, illetve projektmenedzsmentet tanult Marseillesben, városüzemeltetést és közlekedésmenedzsmentet Párizsban.[3]

Válogatott sikerei[szerkesztés]

Olimpiai játékok
Világbajnokság
  • 6. helyezés (1990)
  • 11. helyezés (1993)
  • 17. helyezés (1995)
Európa-bajnokság

Klubsikerei[szerkesztés]

Ligue Nationale de Handball
  • Ezüstérem (1998, 1999, 2000)
Proligue
  • Bajnok (2002)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. MÁV-igazgató és kommentátor (magyar nyelven). hír6.hu. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
  2. A, A.: Már csak emlék a profiélet - NSO (magyar nyelven). NSO.hu, 2003. július 4. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
  3. monostory: A liberalizáció nem lehet öncél | Monostory.hu (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. november 23.)

Források[szerkesztés]