Bolgárkertész

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bolgárkertész-emlékmű, Budapesten a Bosnyák téren
Emléktábla a Budapest XIV. Bolgárkertész u. 25. alatti házon

A bolgárkertész a magyar nyelvben elterjedt fogalom: speciális kisüzemi módszerekkel, melegágyi hajtatással és öntözéssel zöldséget termelő kertészt jelöl. A bolgárkertészek a 19. század második felében Bulgáriából települtek be Magyarországra. Módszereik, egyes eszközeik újdonságnak számítottak, ezért az első világháború végéig a zöldségtermesztésben monopolhelyzetet élveztek.


Története[szerkesztés]

Az első nagyobb bolgárkertész csoportok az 1870-es évek elején tűntek fel Magyarország egyes déli városai (pl. Nagybecskerek, Arad, Temesvár, Nagyszeben, Baja stb.) és néhány más helység (pl. Esztergom) körül. A 20. század elején már nagy számban dolgoztak a főváros, valamint minden olyan nagyobb város környékén, ahol ezt a természeti adottságok lehetővé tették. Munkaközösségekben dolgoztak, együtt éltek és a hasznot is megosztották. A földet általában bérelték és kevés idénymunkás közreműködését vették igénybe.

A Budapesttől északra (Szentendre felé) vagy délre (Csepel felé) letelepedett bolgárkertészek tipikusan a HÉV segítségével szállították portékáikat a piacokra.

Az első világháborúban a bolgár állam hazarendelte katonának a bolgárkertészeket. Ekkorra már módszereiket a korábbi magyar idénymunkások is eltanulták, így az 1920-as évek elejére a bolgárkertészek zöldségtermelési monopolhelyzete megszűnt.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]