Boháček Ottokár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Boháček Ottokár
Született 1870. január 16.
Sedlec
Elhunyt 1937. október 1. (67 évesen)
Budapest
Állampolgársága
Foglalkozása gépészmérnök
Iskolái Cseh Műszaki Egyetem (–1893)
Sírhely Óbudai temető (20-1-61/62)

Boháček Ottokár (Bohacsek Ottokár) (Sedlec, 1870. január 16.Budapest, 1937. október 1.) cseh gépészmérnök, a magyar gépgyártás kiváló képviselője. Fia Bohácek Pál gépészmérnök.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Bohácek Pál és Smolik Anna voltak.[1] A prágai Műszaki Főiskola elvégzése után a bécsi Vulkán Gépgyárban dolgozott tervezőmérnökként 1893–1894 között. 1894-ben jött Magyarországra. 1894–1908 között Budapesten a Vulcan Gépgyár tulajdonába került Gutjahr és Müller malomipari gépgyár műszaki fejlesztési mérnöke és szerkesztő mérnöke volt. 1908–1912 között a gyárban a a tervezőiroda vezetője és az üzem főmérnöke volt. 1912–1929 között a vállalat műszaki igazgatója és vezetője volt. 1918–1929 között a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete Szerszámgépipari Szakosztályának elnöke volt. 1929–1934 között a Vulcan Gépgyár bécsi gyárának műszaki igazgatója volt. 42 évig dolgozott a Vulkán Gépgyár Rt.-nél.

Főbb alkotásai a portálmaró, az Erzsébet-híd vasszerkezetének a megmunkálására szükséges gépek. Kb. 250-féle szerszámgép került ki a Vulkán gyárból, köztük az 1924–1925-ben osztrák és szovjet közreműködéssel gyártott egyetemes szerszámgép. Nevéhez fűződik a Bohacek-féle kerítésfonatgép és az elektromágneses tengelykapcsoló.

Sírja az Óbudai temetőben található (20-1-61/62).

Boháček Ottokár (1870–1937) tervezőmérnök, a magyar szerszámgépgyártás úttörőjének sírja az Óbudai temetőben (20-1-61/62).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]