Boháček Ottokár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Boháček Ottokár
Született 1870. január 16.
Sedlec
Elhunyt 1937. október 1. (67 évesen)
Budapest
Állampolgársága
Foglalkozása gépészmérnök
Iskolái Cseh Műszaki Egyetem (–1893)

Boháček Ottokár (Bohacsek Ottokár) (Sedlec, 1870. január 16.Budapest, 1937. október 1.) cseh gépészmérnök, a magyar gépgyártás kiváló képviselője. Fia Bohácek Pál gépészmérnök.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Bohácek Pál és Smolik Anna voltak.[1] A prágai Műszaki Főiskola elvégzése után a bécsi Vulkán Gépgyárban dolgozott tervezőmérnökként 1893–1894 között. 1894-ben jött Magyarországra. 1894–1908 között Budapesten a Vulcan Gépgyár tulajdonába került Gutjahr és Müller malomipari gépgyár műszaki fejlesztési mérnöke és szerkesztő mérnöke volt. 1908–1912 között a gyárban a a tervezőiroda vezetője és az üzem főmérnöke volt. 1912–1929 között a vállalat műszaki igazgatója és vezetője volt. 1918–1929 között a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete Szerszámgépipari Szakosztályának elnöke volt. 1929–1934 között a Vulcan Gépgyár bécsi gyárának műszaki igazgatója volt. 42 évig dolgozott a Vulkán Gépgyár Rt.-nél.

Főbb alkotásai a portálmaró, az Erzsébet-híd vasszerkezetének a megmunkálására szükséges gépek. Kb. 250-féle szerszámgép került ki a Vulkán gyárból, köztük az 1924–1925-ben osztrák és szovjet közreműködéssel gyártott egyetemes szerszámgép. Nevéhez fűződik a Bohacek-féle kerítésfonatgép és az elektromágneses tengelykapcsoló.

Sírja az Óbudai temetőben található (20-1-61/62).

Boháček Ottokár (1870–1937) tervezőmérnök, a magyar szerszámgépgyártás úttörőjének sírja az Óbudai temetőben (20-1-61/62).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]