Bobby Orr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bobby Orr (2010)

Robert Gordon "Bobby" Orr (Kanada, Ontario, Parry Sound, 1948. március 20.) visszavonult profi jégkorongozó védő. Őt tartják minden idők egyik legnagyobb játékosának és legnagyobb védőjének. Számtalan NHL rekord és trófea tulajdonosa. Kétszeres Stanley-kupa győztes a Boston Bruinsszal. Ő az egyetlen védő a liga történetében aki megnyerte az Art Ross-trófeát (kétszer) ami az alapszakasz pontkirályának jár. Háromszoros alapszakasz MVP és nyolcszor nyerte meg a James Norris-emlékkupát amit a legjobb védőnek ítélenk oda. Ezenkívül még kétszer volt a rájátszás legértékesebb játékosa. Pályafutása mindössze 12 szezonból állt, ezekből is csak egy volt teljes a folyamatos térdsérülései miatt. Tíz szezont a Bostonban játszott és még két csonka szezont a Chicago Blackhawksban. 1978-ban vonult vissza és a következő évben beválasztották a Jégkorong Hírességek Csarnokába (nem várták meg a kötelező három évet).

Karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bobby Orr tehetsége már fiatal korában látszott. A Boston Bruins fedezte fel egy ontarioi gyerektornán. 14-évesen a Boston leszerződtette és 16 évesen az OHL-es Oshawa Generalsba került ahol 18-20 éves fiatalok ellen játszott. Az NHL szabályai alapján nem csatlakozhatott a Bruinshoz amíg nem töltötte be a 18. élet évet. A harmadik OHL-es szezonjában a csapatot bajnoki címig vezette (J. Ross Robertson-kupa) és eljutottak a Memorial-kupa döntőjébe is de ott az Edmonton Oil Kings ellen kikaptak. Első profi szezonjában elnyerte a legjobb újoncnak járó trófeát. Ebben a szezonban nem jutottak a rájátszásba. A következő szezonban csak 46 mérkőzést játszott térdsérülés miatt (Pályafutása során mindig volt valami probléma a térdével). Ebben az évben bevezeték a +/- mutató az NHL-ben. Orr +30-as mutatóval fejezte be a számára csonka szezont és ő kapta a legjobb védőnek járó trófeát (Ezután még hétszer kapta meg). Az 1968–1969-es szezont sem játszotta végig. A következő szezonban történelmet írt: az akkor hihetetlenenk számító 120 pontot szerzett és máig ő az egyetelen védő aki pontkirály lett a ligában. Ezenkívül megválasztották a liga MVP-jének (ezt egymás után háromszor ítélték oda neki). Ebben az éveben Stanley-kupát nyert a Bostonnal és ő lett a rájátszás legértékesebb játékosa is. Így az 1970-es éveben ő lett az első játékos a liga történetében aki mind a négy nagy trófeát megnyerte. Az 1970–1971-es szezonban máig álló pontrekordot állított fel 139-cel mint a legtöbb pont egy védőtől egy szezonban valamint a legtöbb assziszt egy védőtől egy szezonban 102-vel. Ez a 102 assziszt akkoriban megdönthetetlen rekordnak tűnt (Wayne Gretzky ezt elsöpörte a következő évtizedben). Csak azért nem lett pontkirály mert a csapattársa Phil Esposito 152 pontot szerzett (ez akkoriban szintén rekord volt). A +124-es mutató azóta is szintén rekord. A csapat óriási favorit volt a a rájátszás megnyerésére de a Montreal Canadiens az első körben 4-3-as összesítéssel kiejtette őket. Az 1971–1972-es szezonban ismét 100 pont felett volt (117) és a +/- mutatója +86 volt. Ebben az évben ismét megnyerték a Stanley-kupát és ismét ő lett a rájátszás MVP-je. A következő szezonjában 63 mérkőzésen ismét elérte a 100-as határt (101) de a rájátszásban csak öt mérkőzést játszott mert a New York Rangers 4-1-gyel verte őket az első fordulóban. 1973–1974-ben 122 pontot szerzett és +84-gyel zárta az alapszakaszt. A csapat bejutott a nagydöntőben de ott a Philadelphia Flyers 4-2-es összesítéssel elhódította előlük a kupát. 1974–1975-ben volt a legjobb góllövő szezonja: 46 gólt ütött védő létére (ezt a rekordot csak Paul Coffey döntötte meg 48-cal 1986-ban) és 135 pontot szerzett. Ezzel a teljesítményével a második Art Ross Trófeáját szerezte meg. A rájátszásban csak három mérkőzésig jutott a csapat. A következő szezonban már csak tíz mérkőzést játszott a térdsérülései miatt mellyel az egész pályafutása során szenvedett. 1976–1977-ben átigazolt a Chicago Blackhawksba. Ebben a szezonban ismét nagyon keveset játszott (20 mérkőzés) a térde miatt. A következő szezont teljesen kihagyta és az utolsó szezonjában már csak hat meccsen lépett jégre. Ezután visszavonult. 1979-ben 31 évesen tagja lett a Hírességek Csarnokának (a legfiatalabb a liga történetében).

Karrier statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

    Alapszakasz   Rájátszás
Szezon Csapat Liga MSz G A P B +/- EEG EHG GyG MSz G A P B
1962–1963 Oshawa Generals Metro Jr.A 34 6 15 21 45
1963–1964 Oshawa Generals OHA 56 29 43 72 142 6 0 7 7 21
1964–1965 Oshawa Generals OHA 56 34 59 93 112 6 0 6 6 10
1965–1966 Oshawa Generals OHA 47 38 56 94 92 17 9 19 28 14
1966–1967 Boston Bruins NHL 61 13 28 41 102 n/a 3 1 0
1967–1968 Boston Bruins NHL 46 11 20 31 63 +30 3 0 1 4 0 2 2 2
1968–1969 Boston Bruins NHL 67 21 43 64 133 +65 4 0 2 10 1 7 8 10
1969–1970 Boston Bruins NHL 76 33 87 120 125 +54 11 4 3 14 9 11 20 14
1970–1971 Boston Bruins NHL 78 37 102 139 91 +124 5 3 5 7 5 7 12 10
1971–1972 Boston Bruins NHL 76 37 80 117 106 +86 11 4 4 15 5 19 24 19
1972–1973 Boston Bruins NHL 63 29 72 101 99 +56 7 1 3 5 1 1 2 7
1973–1974 Boston Bruins NHL 74 32 90 122 82 +84 11 0 4 16 4 14 18 28
1974–1975 Boston Bruins NHL 80 46 89 135 101 +80 16 2 4 3 1 5 6 2
1975–1976 Boston Bruins NHL 10 5 13 18 22 +10 3 1 0
1976–1977 Chicago Black Hawks NHL 20 4 19 23 25 +6 2 0 0
1978–1979 Chicago Black Hawks NHL 6 2 2 4 4 +2 0 0 0
OHA Összesített 193 107 173 280 391 29 9 32 41 45
NHL Összesített 657 270 645 915 953 +597 76 16 26 74 26 66 92 92

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rekordjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legtöbb pont egy védőtől egy szezonban: 139 (1970–1971)
  • Legtöbb assziszt egy védőtől egy szezonban: 102 (1970–1971)
  • Legjobb +/- mutató egy szezonban: +124 (1970–1971)
  • Legtöbb assziszt egy védőtől egy mérkőzésen: 6 (a következő játékosokkal megosztva: Babe Pratt, Pat Stapleton, Ron Stackhouse, Paul Coffey és Gary Suter)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]