Bimota

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bimota SpA
Típusnyilvánosan működő részvénytársaság
Alapítva1966.
SzékhelyOlaszország Rimini, Olaszország
VezetőkOlaszország Pierluigi Marconi
AlapítóOlaszország Valerio Bianchi
Olaszország Giuseppe Morri
Olaszország Massimo Tamburini
Iparágautóipar
FormaS.p.A.
Termékekmotorkerékpárok, egyéb járművek
AnyavállalataItalian Motorcycle Investment S.p.A. (IMI) (50.1%)
Kawasaki Heavy Industries (49.9%)[1]
A Bimota SpA weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bimota SpA témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Bimota egyedi és sorozatgyártású motorkerékpárok olasz gyártója. Valerio Bianchi, Giuseppe Morri és Massimo Tamburini 1973-ban alapította Riminiben. A cégnév egy szóösszerántás, amely a három alapító vezetéknevének első két betűjéből származik: Bianchi, Morri és Tamburini.

2013-ban a cég svájci tulajdonba került, majd 2019-ben a Kawasaki Heavy Industries megszerezte a vállalat 49,9%-át.[2][3]

Története[szerkesztés]

1966-ban Valerio Bianchi, Giuseppe Morri és Massimo Tamburini megalapította a fűtőberendezések gyártására szakosodott vállalatát, majd a Motorkerékpárok felé is tekintett a cég.[4] Tamburinit vonzották a motorok, ezért később arra koncentrált, hogy kiváló minőségű vázakat gyártsanak. Az első próbálkozás a Tamburini által átépített MV Agusta és Honda CB750-es volt.[5] Tamburini első saját tervezésű motorja a Bimota HB1 voltm amit a Honda CB750 blokkja köré tervezett acélcső vázzal, amely sokkal könnyebb és merevebb volt, mint a gyári motor. Mindössze 10 darabban gyártottak belőle, amely normál homologizációs tanúsítvánnyal rendelkezett.[6] 1984-ig a Bimota modellek Honda, Kawasaki és Suzuki motorokkal voltak felszerelve (HB2, HB3, KB1, KB2, KB3, SB 2, SB2 80, SB3, SB4). 1985-ben megérkezett a DB1, az első amely Ducati motorral ment. A nyolcvanas évek közepétől a Honda és a Kawasaki motorokat elhagyják a Ducati, a Suzuki és a Yamaha javára. Megszületik a DB1 S, DB1 SR, SB5, YB4 EI, YB5, YB6.

A Bimota mindig is egy kiscég volt, mindig arra törekedett, hogy a bejáratott európai és japán gyártók motorját a legmodernebb alvázalkatrészekkel kombinálja, különösen jó minőségű anyagok felhasználásával. A modellek a sportos minőség javítását célzó finomításának alapján mindig is korlátozott mennyiségben és a versenytársaknál lényegesen magasabb áron készültek. A Rimini cég vezetése az évek során jelentős változásokon ment keresztül, miután a tulajdonosok között konfliktusok alakultak ki a cégválasztással kapcsolatban: Valerio Bianchi még a motoros tevékenység megkezdése előtt elhagyta a társalapító céget, míg 1983-ban Federico Martini Massimo Tamburini helyét vette át, aki Morrival való nézeteltérései miatt a Ducatihoz távozott. 1984 júliusában a Bimota a forradalmi Tesi prototípusának 1983-as EICMA-n való bemutatása után a vásárlói elvárások által generált eladások váratlan bukását követően még felszámolásba is került.[7]

1985-ben megtervezte a DB1-et, amely a Ducati 750 F1 motorja köré épült, és az eladások megmentették a cég vagyonát, ami a csődgondnokságot a piacon belül hagyta, mivel törvény által megengedett 24 hónapon belül fizetőképessé váltak.[7] Ugyanez a tervező vezette be a dobozos alumínium vázakat és az elektronikus befecskendezést a 750 cm³-es motorokon, mind verseny-, mind sorozatgyártásban. Federico Martinit Pierluigi Marconi követte a nyolcvanas évek végén. 1993 -ban Giuseppe Morri, az utolsó megmaradt alapító elhagyta a céget.

A 20. század utolsó évtizedében a Ducati motorok első része a DB2, DB2 SR, DB2 E, DB3 Mantra jelent meg. A Yamaha négyhengereséből született meg az YB8, az YB9 Bellaria, az YB9 SR, az YB Dieci. 1994-ben a Suzuki motorokkal való párosítás visszatért az SB6 és SB7 modelleknél. A következő évben használtak először BMW motort, és megszületett a Supermono. Majd jön az SB6 R, YB9 SRi, YB11, SB8 R és a DB4.

A 2000-es Superbike-világbajnokság közepén főszponzoruk eltűnt, amely lehetetlen anyagi helyzetbe hozta a gyártót és csődöt jelentett.[8] 2003-ban a márka vagyonának új tulajdonosai, Lorenzo Ducati és Giuseppi Della Pietra megalapították az Alternativa Moto-t azzal a szándékkal, hogy Ducati motorokkal teljesen olasz gépeket gyártsanak, és eladták a V-Due jogokat a Win-Winnek.[9] Az új vezetés a korábbi SB8K és SB8K Santamonica fejlesztette, majd bemutatta a DB5-t.[10] A motor elnyerte a "Motorcycle Design Award" díjat, amelyet a "Motorcycle Design Association" ítél oda nekik.[11] A DB5 stílusjegyei közé tartozik a tér­há­lós len­gő­vil­la és a burkolat. Két sorozatban gyártották: az egyiket a Ducati 1000-es, a másikat az 1100-as motor hajtja. Ezenkívül kilenc változat készült: DB5 Monoposto, DB5 C, DB5 R, DB5 S Biposto, DB5 C, DB5 R, DB5 Borsalino, DB5 S Biposto és DB5 EVO. Ugyanebben az évben a Tesi 2D-t mindössze 25 példában mutatták be , Ducati 1000 motorral, a Tesi 1D továbbfejlesztésével, amelyet azonban nem a Bimota, hanem a Vyrus fejlesztett ki.

2013. augusztus 30-án a Bimota SpA-t eladták Marco Chiancianesi és Daniele Longoni svájci vállalkozóknak, és a bejegyzett székhely Luganóba költözött, így az adminisztratív és termelési központ Riminiben maradt.[2][12] 2017-ben a rimini gyár bezárt és a megmaradt alkatrészeket pedig átköltöztették egy közeli raktárba.[13] 2019-ben a Kawasaki vásárolta meg a céget, majd bemutatták a Bimota Tesi H2-t.[14] A Kawasaki a társaság részvényei 49,9%-t birtokolta, míg 50,1%-ban Chiancianesi és Longoni rendelkezik.[3]

Modellek[szerkesztés]

Versenymotorok[szerkesztés]

  • Bimota GB1
  • Bimota HB4
  • HDB1
  • Harley Davidson HDB2
  • HDB3
  • Bimota SB1
  • Bimota SB8K
  • Bimota YB3
  • Paton BIC 500 8v BM 3
  • Paton V 90 BM 4

2024-es motorkerékpárok[szerkesztés]

  • Bimota Tera
  • Bimota Tesi H2
  • Bimota Tesi H2 Carbon
  • Bimota KB4
  • Bimota KB4 RC
  • Bimota BX450

Versenyzés[szerkesztés]

1980-ban élte meg a gyár első komolyabb sikerét a versenyzés terén, amikor is a MotoGP 350-es géposztályában Jon Ekerold a Yamaha motor Bimota YB3-mal megnyerte a bajnokságot.[15] A Superbike-világbajnokság első éveiben is sikereket értek el.[8] Virginio Ferrari nyerte meg az 1987-es Formula TT címet egy YB4 EI fedélzetén Davide Tardozzival. Tardozzi öt futamot nyert az 1988-as Superbike-világbajnokságon, többet, mint bármely más versenyző, de végül a tabella harmadik helyén végzett az összetett bajnokságban.[16] A 2000-es Superbike-világbajnokság ausztrál nagydíját nedves körülmények között Anthony Gobert nyerte meg az SB8K-val.[8] 2014 előtt az Alstare csapat úgy döntött, hogy két Bimota BB3-mal tér vissza. Azonban ebből a motorból nem készült el elég sok ahhoz, hogy homologizáltatni tudják, így hiába indulhattak el több versenyen, azokon pontot nem tudtak szerezni, és az év végén technikailag kizárták őket a bajnokságból.[8] 2024. április 24-én jelentették be, hogy 2025-ben a Superbike-világbajnokságon a Kawasakival együttműködve.[8] A működéséhez szükséges technológiát a Kawasaki adja majd, a blokk a jól ismert Ninja ZX-10RR lesz, míg az olasz manufaktúra a motor vázát fogja készíteni és a csapat neve Bimota by Kawasaki Racing Team lesz.[17]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Greeting by Kawasaki Heavy Industries, Ltd. Mr.Hiroshi Ito, B and Motion S.A. (former BIMOTA S.A.), Mr.Marco Chiancianesi and Mr. Pierluigi Marconi, 2019. november 9.
  2. ↑ a b Bimota: la nuova proprietà è svizzera. Unibeta S.r.l., 2013. szeptember 16. (Hozzáférés: 2015. október 24.)
  3. ↑ a b Emanuele Colombo: EICMA 2019: Bimota presenta (insieme a Kawasaki) la nuova Tesi H2. Boxer S.r.l., 2019. november 6. (Hozzáférés: 2019. december 23.)
  4. ↑ Mercato: Kawasaki acquista Bimota. omnimoto.it , 2019. szeptember 24. (Hozzáférés: 2019. december 26.)
  5. ↑ Bimota. cesenabikers.blogspot.com , 2009. február 4. (Hozzáférés: 2024. május 4.)
  6. ↑ A haldokló zseni utolsó mesterműve (magyar nyelven). totalbike.hu , 2018. október 16.
  7. ↑ a b Chapter 5: Bimota. In Mick Walker: Italian Racing Motorcycles. (angolul) (hely nélkül): Redline Books. 1998. 59. o. Hozzáférés: 2024. május 4.  
  8. ↑ a b c d e Visszatér az ikonikus olasz márka a Superbike-világbajnokságra (magyar nyelven). p1race.hu , 2024. április 25.
  9. ↑ "Back from the brink. Bimota reborn". Motorcycle Sport & Leisure, July 2003, pp.59-61. Accessed 12 July 2022
  10. ↑ Bimota DB5 (magyar nyelven). sportmotor.hu , 2004. szeptember 9.
  11. ↑ Paolo Sperati: Sergio Robbiano morto: l’erede di Tamburini scompare sulla moto che aveva progettato (olasz nyelven). Triboo Media S.r.l., 2014. július 1. [2019. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 26.)
  12. ↑ Bimota venduta a una società svizzera. CRM S.r.l., 2013. szeptember 24. (Hozzáférés: 2015. október 24.)
  13. ↑ Bezárt a Bimota (magyar nyelven). totalbike.hu , 2017. szeptember 5.
  14. ↑ Nem akármivel tért vissza a Bimota: itt van a Tesi H2 (magyar nyelven). totalbike.hu , 2019. november 6.
  15. ↑ Noyes, Dennis & Scott, Michael (1999), Motocourse: 50 Years Of Moto Grand Prix, Hazleton Publishing Ltd, ISBN 1-874557-83-7
  16. ↑ Volt már utolsó fordulós dráma, de Razgatlıoğlunak soha nem látott csoda kell a fordításhoz (magyar nyelven). p1race.hu , 2023. október 25.
  17. ↑ Visszatér az ikonikus Bimota a superbike-vb mezőnyébe (magyar nyelven). net4.network4.hu , 2024. április 24.

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bimota&oldid=27104136”