Biblioterápia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A biblioterápia nem más, mint válogatott olvasmányok felhasználása a segítő, fejlesztő munkában és pszichológiai problémák kezelésében, illetve megelőzésében. Általános személyiségfejlesztésre irányuló, a művészetterápiák közé tartozó interdiszciplináris terápiás módszer. Legjobb eredményeket a depresszió [1]kezelésében érték el vele, hatása hosszú távú [2]. A terápiás célú olvasás alapja hagyományosan, a biblioterápia eredeti meghatározása szerint igen sokféle szöveg, olvasmány lehet, mégis a szépirodalmi művek alkalmazása a legelterjedtebb. Ennek köszönhető, hogy gyakran - hazánkban is - szinonimaként kezelik a biblioterápia és az irodalomterápia kifejezést.

Elnevezése a görög biblion (könyv) és therapeia (gyógyítás, szolgálat, kísérés) szavak összekapcsolásával született.

A fogalomnak számos változata ismert a külföldi szakirodalomban pl. bibliotherapy, biblio-/poetry therapy, poetry therapy, literature therapy, literatherapy, bibliocounselling, bibliopsychology, bookmatching, library therapeutics, guided reading, biblioguidance.

Meghatározásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A biblioterápia definiálása szakmai vitákra okot adó, bonyolult feladat, több, részben különböző meghatározásai ismertek, melyek a módszer fejlődésével is változtak az évek alatt. A szakmai viták miatt nincs köztük egységesen elfogadott.

A Webster’s Third New International Dictionary 1961-es definíciójából még hiányzik, hogy ez a módszer nem csupán a gyógyászatban használható fel, pszichiátriai segédeszközként fogja fel. [3] Hart 1987-es definíciója szerint „A biblioterápia során a tanácsadó vagy a könyvtáros kijelölt olvasmányok által nyújt segítséget a személyes problémák megoldásában.”

Biblioterápia: Válogatott olvasmányok használata terápiás célokra a gyógyításban és pszichiátriában; valamint segítség a személyes problémák megoldásában irányított olvasás által. [4]

Napjainkban a biblioterápia már az azt alkalmazó szakemberek (pl. könyvtárosok, pedagógusok, szociális munkások, mentálhigiénés szakemberek stb.) széles körének az a határozott kísérlete, hogy a könyvek és egyéb dokumentumok segítségével befolyásolják, áthangolják az olvasó attitűdjeit, viselkedésmódját, és pozitív irányú fejlődéshez, változáshoz segtísék a terápia résztvevőjét.

Gyökerei, kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mióta az emberek történeteket mesélnek egymásnak, azóta befolyásolják a személyiség fejlődését, attitűdjét az irodalmi művek. A magyar népi pszichoterápiás módszerek és ráolvasások pszichoterápiás szempontból is szuggesztív és hipnotikus erejűek voltak. [5] A hagyományos hindu orvoslásban is alkalmazták a mesék és azok átgondolásának gyógyító erejét [6]. Az első jegyzett „biblioterapeuta” a római pszichológus, Soranus volt, aki mániás és depressziós betegeit drámákkal kezelte [7], bár a módszert egészen a XIX. századig nem alkalmazták biblioterápia néven.

Mivel a nyugati világban a betegeknek sokáig inkább a fizikai panaszait vették figyelembe, pszichológiai gondjaikat pedig hagyományos módszerekkel kezelték, az olvasás gyógyító vagy fejlesztő céllal nem valósulhatott meg. A XIX. században fogadták el, hogy a beteg test és lélek egysége, ez segítette a biblioterápia újrafelfedezését. Benjamin Rush, philadelphiai orvos 1815-ben érvelt az olvasás gyógyító hatása mellett, John Minson Galt pedig 1833-ban betegek kezelésének részeként alkalmazta. Először zárt osztályokon, pszichiátriai intézetekben, majd átmeneti- és gyermek- és idősotthonokban alkalmazzák. [8]

A szakmai elismerést és egyben a talán legnagyobb előrelépést a biblioterápia történetében az jelentette, hogy 1939-ben az Amerikai Könyvtárosok Szövetségének kórházi részlegén belül létrehozott biblioterápiás bizottság alakult. [9]

Az első magyar kezdeményezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a biblioterápiás törekvések nem voltak késésben a nyugati törekvésekhez képest. Már az 1950-es években létesítettek Magyarországon a kórházakban és zárt intézményekben megfelelő könyvtárakat, és elkezdték alkalmazni az egyéni terápiát. Egészséges személyeket a kezelésbe 1960-tól vontak csak be, az első csoportos terápiát pedig Bartos Éva indította. A kísérlet Szekszárdon, a Tolna megyei Kórház-Rendelőintézet Pszichiátriai Rehabilitációs Foglalkoztatójának Alkohológiai Osztályán folyt 1976/77-ben.[10] 1983-ban a Szombathelyi kórház neurózis osztályán folytatták a csoportos terápia alkalmazását.

Célja és hatásmechanizmusa[11][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A biblioterápia célja annyiféle, ahányan, illetve ahány féle célcsoportnál alkalmazzák azt. Általánosságban ezek a célok a mentális problémák gyógyítása, a személyiségfejlesztés, az önismeret, szociális képességek fejlesztése, a közösségépítés, esetleg rekreáció témakörein belül mozognak. Az alapelgondolás a biblioterápia működési elvéről az, hogy egy olvasmány segítséget nyújthat abban, hogy a résztvevő külső szemszögből láthassa a problémáit, példát vagy épp ellenpéldát ismerjen meg rá, következmények nélkül gondolhasson át megoldásokat. Fekvőbetegek, külső okokból helyhez kötöttek kezelésében terápiás hatású már az is, hogy változatosságot nyújt, reménytelenségéből kimozdítja a pácienst, így hosszas kórházi kezelések kiegészítőjeként, az okozott depresszió ellen alkalmazható.

A szépirodalmi szövegek sokszor hétköznapi, emberi problémákat fogalmaznak meg művészi kifejezésformában. A verbalitás ilyen típusú alkalmazása arra ösztönzi a résztvevőket, hogy igyekezzenek szókincsüket problémáik pontos kifejezésére használni. A szövegről folytatott beszélgetés tükrözi a szöveg verbális színvonalát, s a megszokott panaszkodás vagy tehetetlenség továbblendül a megoldás keresése irányába. A feldolgozott szöveg szereplőivel való azonosulás által lehetőség nyílik először a szereplők konfliktusainak feloldására, később a tanulságokat a saját élethelyzetre vetítve a saját problémák megoldására is.

A már meglévő szövegekről a terápia résztvevőinek általában könnyebb beszélgetni, hiszen így saját véleményüket fejthetik ki. A résztvevőknek mindvégig kontrolljuk van a folyamat felett, mivel lehetőségük van megválasztani a lelki feltárulkozásnak azt a szintjét, ami még biztonságos számukra. Ugyanazon szöveggel kapcsolatban számtalan – akár egymásnak ellentmondó – vélemény is kialakulhat a résztvevők között, így a módszer kiválóan fejleszti az egymás iránti toleranciát, mások véleményének tiszteletét, illetve az ambivalencia elviselését.

A biblioterápia fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A biblioterápia több szempontból osztható különböző fajtákra.

  • A résztvevő állapotától függően beszélhetünk klinikai és fejlesztő, megelőző biblioterápiáról. A kettőben alkalmazott módszerek hasonlóak, a különbségekre a kezelt mentális állapota szolgáltat okot.
  • A kezelésben részt vevők száma szerint beszélhetünk egyéni és csoportos foglalkozásról.
  • A foglalkozás irányultsága alapján beszélhetünk befogadásra ösztönző receptív vagy alkotásra ösztönző aktív terápiáról.
    • Receptív biblioterápia – amikor egy meghatározott szépirodalmi szöveg kerül feldolgozásra. A szöveg elolvasása után a terápiás foglalkozáson részt vevő egyének megosztják egymással és a biblioterapeutával a szöveg olvasása közben felmerülő érzéseiket, gondolataikat, a szöveg üzenetéhez fűződő véleményüket, valamint személyes élményeiket, emlékeiket a téma kapcsán.
    • Aktív biblioterápia – esetén a terápiában részt vevők hoznak létre szöveget egy téma kapcsán. Az alkotás történhet versírás vagy önéletírás formájában, történetek befejezéseként vagy hiányos szöveg kiegészítése által. Ezt a formát az angol szakirodalom creative writing / expressive writing néven említi.

Ezen kívül a biblioterápia több fajtába sorolható a tevékenységet irányító személy, a felhasznált – szépirodalmi vagy nem-szépirodalmi – szövegek, de a terápia helyszíne alapján is.

Oktatása Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyetemi szintű biblioterápiás képzés hazánkban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán kezdődött meg szakirányú továbbképzésként, ahol a felvétel feltétele a legalább főiskolai szintű végzettség tanári, tanítói vagy pedagógusi, illetve pszichológia, általános szociális munkás, szociális munkás, antropológia, esztétika, informatikus könyvtáros, szociológia, orvos, szociális ápoló, diplomás ápoló szakok valamelyikéről volt[12]. Később több más egyetem is elindította a maga egyetemi szintű biblioterapeuta képzéseit, amelyek jelenleg is fogadnak jelentkezőket (pl. a Debreceni Református Egyetem Felnőttképzési Központja és a Pécsi Tudományegyetem FEEK Könyvtár- és Információtudományi Intézete 2 éves, a Kaposvári Egyetem 1 éves időtartamú, egységesen egyetemi oklevéllel záruló, de meglehetősen eltérő profilú képzést indított.

Ezeken kívül lehetőség van rövidebb képzéseket is elvégezni pl. az OSZK Könyvtári Intézet, a Pest Megyei Könyvtár és a PIM akkreditált továbbképzéseinek keretében.

Ezen kívül integráltak biblioterápiás képzést több különböző egyetemi szakon, az 1970-es évektől a könyvtáros képzés több alapórája is tartalmaz erre vonatkozó tanegységeket, mint például az Olvasászociológia vagy a Könyvtártan, és a könyvtárpedagógiai modulok[13].

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. David Burns, Feeling Good Introduction, pxvi-xxxii, (1999)
  2. Smith, N.M., Floyd, M.R., Jamison, C., & Scogin, F. (1997)
  3. Webster’s Third New International Dictionary, Cambridge, 1961.
  4. AHIL Quarterly, Summer 1966.
  5. Oláh Andor: Élménybeszámoló a pszichoterápiáról. In.: Természetgyógyász, 1992. 2. sz.
  6. Bartos Éva szerk.: Olvasókönyv a biblioterápiáról. Budapest, 1989
  7. http://www.poetrytherapy.org/history.html
  8. Gulyás Enikő: A biblioterápia alkalmazása a könyvtárban és a könyvtárosképzésben (szakdolgozat), Debrecen, 2010
  9. Amberg, Susanne: Bibliotherapie - Lesen als Heilmittel
  10. Bartos Éva (összeáll): Olvasókönyv a biblioterápiáról. Budapest : OSZK KMK, 1989.
  11. Fábián Edit: Az olvasás lelki folyamatai : biblioterápia
  12. http://www.btk.ppke.hu/kepzeseink/szakiranyu-tovabbkepzesek/szakiranyu-tovabbkepzesekhez/1153.html
  13. Egyetemi tantervek

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Asztalos-Varga Csilla: Kiszakadva a családból: A gyermekotthonban élő gyermekek traumáinak enyhítése biblioterápiával. In: Könyvtári Figyelő, 2014. 3. sz. p. 308-311.
  • Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv a mese: Vallomások életről, irodalomról, olvasásról. Budapest : Magyar Olvasástársaság, 1999.
  • Bartos Éva: A könyv, az olvasás, az irodalom terápiás alkalmazása. In: Könyvtári kis híradó, 2001. 3.sz.
  • Bartos Éva: A könyvtár szerepe a társadalmi beilleszkedési zavarok leküzdésében. In: Könyvtáros,1987. 8. sz.
  • Bartos Éva: Biblioterápia a könyvtárosi munkában. In: Könyvtári Figyelő. 1987. 5.
  • Bartos Éva: Biblioterápia a pedagógus tevékenységében : lehetőségek és próbálkozások. In: Taní-Tani, 2003. 24-25. sz.
  • Bartos Éva: Biblioterápia irodalmi művek feldolgozása sajátos foglalkozásokon. In: Tanítani, 2002. 22-23. sz. p. 82-87.
  • Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv, a mese. Vallomások életről, irodalomról, olvasásról [1]
  • Béres Judit: "Azért olvasok, hogy éljek" Szöveg, olvasás és lélektani munka a biblioterápiában. In: Pannonhalmi Szemle, 2014. 2. sz. p. 59-69.
  • Béres Judit: Biblioterápia babaváróknak – egy tematikus csoport tervezése és megvalósítása. In: Könyvtári Figyelő, 2014. 1. sz. p. 43-61.
  • Béres Judit - Csorba-Simon Eszter: Fejlesztő biblioterápia fiatalkorú fogvatartottakkal. In: Könyvtári Figyelő, 2013. 2. sz. p. 251-268.
  • Béres Judit - Sóron Ildikó - Tegzes Tünde - Zsidai Borbála: Hátrányos helyzetű középiskolások biblioterápiája. In: Könyvtári Figyelő, 2014. 4. sz. p. 459-480.
  • Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Budapest : Corvina, 2008.
  • Csörsz Ilona: Biblioterápiás alapú drámamódszer és projektív eljárás a gyógyító szakember képzésben. In: Csabai Márta – Pintér Judit Nóra (szerk.): Pszichológia a gyógyításban. Budapest: Oriold és Tsai, 2013. p. 281-308.
  • V.Gilbert Edit: Az együttérzés irodalmai és vonzatai. Bp.: Pont, 2014.
  • Hász Erzsébet: Irodalomterápia I. Szöveggyűjtemény. Bp.: Gondolat: Animula, 1995.
  • Jeney Éva: Nyitott könyv: Irodalom, terápia, elmélet. Bp.: Balassi, 2012.
  • Korbai Hajnal (szerk.): Lotilko szárnyai : terápiás történetek és mesék traumát átélt gyerekeknek. Budapest : L'Harmattan : Mosoly Alapítvány, 2010.
  • Kovács Zsuzsanna: Egzisztenciális szemléletű biblioterápia fogvatartottakkal. Magyar Irodalomterápiás Társaság, 2011. http://www.irodalomterapia.hu/publikaciok/yalom.pdf
  • Kovács Zsuzsanna: Irodalomterápia a börtönben. In: Könyvtári Figyelő, 2014. 3. sz. p. 312-316.
  • Papp-Zipernovszky Orsolya: Irodalom-pszichoterápia a szomatikus gyógyításban. In: Csabai M. – Pintér J. N. (szerk.): Pszichológia a gyógyításban. Budapest: Oriold és Tsai, 2013. p. 261-181.
  • Papp-Zipernovszky Orsolya: Szelf-olvasatok: az irodalmi élmény a pszichoanalízis és a narratív pszichológia határán. In: Lélekelemzés, 2009. 1-2. sz. p.157-166.
  • Polcz Alaine : Gyógyító mese. In: Fordulópont. 1999. 4. sz.
  • Sóron Ildikó: Kincs, ami van. A biblioterápia mint szolgáltatásbővítés az Országos Idegennyelvű Könyvtárban. In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2012. 3. sz. p.16-21.
  • G. Tóth Anita: Az irodalomterápiás csoporthelyzet mint színtér. Studia Litteraria, 2014. 1-2. sz.
  • Vértes László: Az idősek biblioterápiájáról. In: Könyv, könyvtár, könyvtáros, 1997. 10. sz. p. 43-46.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bibliotherapy Education Project (Biblioterápiás oktatóproject) [2]. A biblioterápiát népszerűsítő és a biblioterapeutákat segítő oldal, melyen olvasmánylistát is találhatunk.