Betegek kenete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A betegek kenete egy régi zsidó szokás formáiból kialakult keresztény szertartás. A keresztények a hetedik szentségként említik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régi zsidó hagyomány a haldoklótól elbúcsúzni, illetve viaskodását jelenléttel megkönnyíteni. Ilyenkor olajjal való megkenést alkalmaztak. Az Újszövetségben Márk leírja, hogy amikor a tizenkettő először kapott felhatalmazást a gyógyításra, ördögűzésre Jézustól, (Mk 6.7-13), akkor azt olajjal való megkenéssel végezték, noha Krisztus ezt nem kérte tőlük. A gyógyítás másik módja volt a szavakkal történő ráhatás. (MT 8-13; 9.6; Mk 9.25; 10.52). A Jakabnak tulajdonított levélben írtak szerint az egyház elöljáróit kell hívni a beteghez, hogy imádkozzanak felettük, és kenjék meg olajjal. A hitből származó ima megmenti, megszabadítja, és az Úr talpra állítja a beteget. Az apostoli korban a testi-lelki felépülést tekintették feladatuknak. A karoling korban a szentségi kenetet csak halálos betegnek adták fel. Így a hangsúly eltolódott a lélek túlvilági sorsára. A trentói zsinat és a II. vatikáni zsinat újra az eredeti elgondolást tartalmazza, mely a testi-lelki üdvösséget célozza.

Célja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A lélek egészsége. Amely mentes minden csüggedéstől, túlzott aggodalomtól, öncélú szorongástól és rettegés a testi egészségtől.
  • A lélek erőssége, önmagunktól való lemondás és halálba menekülés ellen.
  • A kenet felülről jövő vigasztalás, mely feloldja a végső bűnbánatot.
  • Készséggel fogadjuk el akár a halált, vagy a gyógyulást, Isten akaratát.
  • A kegyelmet növelni.

Kiszolgáltatója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A püspök
  • Az áldozó pap, vagy egy pap.

Kiszolgáltatható[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Betegeknél, halálos betegeknél, nem életveszélyes betegeknél akik saját lábon mennek a templomba és kérik, eszméletlen betegeknél, akik feltehetően kérnék, ha eszméletüknél volnának, komoly műtét előtt.
  • Nem szolgáltatható ki nem betegeknél. Így bombázáskor, kivégzéskor sem.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]