Bestiárium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Aberdeen-i bestiárium egy oldala

A bestiárium, a bestiák leírásának összeállítása egy könyvben. Az ókori világból származnak, és a középkorban vált népszerűvé, különféle állatokat és sziklákat leíró, illusztrált kötetekben. Az egyes vadállatok természettörténetét és illusztrációit általában erkölcsi leckék kísérték. Ez tükrözi azt a hitet, hogy maga a világ Isten Igéje, és hogy minden élőlénynek megvan a saját különleges jelentése. Például a pelikán, amelyről azt hitték, hogy feltépi mellét, hogy fiókáját táplálja, Jézus élő ábrázolása volt. A bestiárium tehát utalás az állatok szimbolikus nyelvére is a nyugati keresztény művészetben és irodalomban.

Történet[szerkesztés]

A legkorábbi bestiárium egy 2. századi anonim szerzőjű görög kötet, a Physiologus volt, amely maga az állatokkal kapcsolatos ősi ismereteket és bölcsességeket foglalta össze olyan klasszikus írók írásaiban, mint például Arisztotelész, a Historia Animalium és Hérodotosz, idősebb Plinius, Solinus, Ailianosz és más természettudósok különféle munkái.

A Physiologus után Sevillai Szent Izidor (az Etymologiae XII. könyve) és Szent Ambrus kibővítette a bestiáriumot a Biblia és a Septuaginta részei alapján. Ők és más szerzők szabadon bővítették vagy módosították a már létező modelleket, folyamatosan finomítva az erkölcsi tartalmat, érdeklődés nélkül vagy a ténybeli tartalom sokkal részletesebb hozzáférése nélkül. Ennek ellenére ezeknek a vadállatoknak gyakran képzeletbeli beszámolóit széles körben olvasták és általában igaznak tartották. A kedvtelésből tartott állatok néhány megfigyelését, például a madarak vándorlását, a későbbi évszázadok természetfilozófusai diszkontálták, és később csak a modern tudományos korszakban fedezték fel őket.

A középkori kedvtelésből tartott állatok sorrendje figyelemre méltó. A jótékonysági koncertek különösen népszerűek voltak Angliában és Franciaországban a 12. század körül, és főleg a korábbi szövegek gyűjteményeit olvasták el. Az Aberdeeni Bestiárium az egyik legismertebb a mai napig fennmaradt, 50 kéziratos bestiárium közül.[1]

A legjobb évek befolyásolták a korai heraldikát a középkorban, ötleteket adva a díjakra és a művészi formára. A bestiáriumok továbbra is ihletet adnak a korunkban létrehozott címerre. Két megvilágított zsoltárkönyv, a Mária Királynő Zsoltárkönyv (Brit Könyvtár Ms. Royal 2B, VII) és az Isabella Psalter (Müncheni Állami Könyvtár) teljes Bestiárium-ciklust tartalmaz. A Zsoltár Királynő királynője a „marginális” dekorációkban található, amelyek az oldal alsó negyedében helyezkednek el, és szokatlanul kiterjedtek és koherensek ebben a műben. Valójában a gyülekezet kilencven állatra bővült a forráson túl a norvég Guillaume le Clerc norvég gyülekezetben. Néhányan a szövegbe kerülnek, hogy megfeleljenek az ábrázolt zsoltárnak.[2]

Leonardo da Vinci itáliai művész szintén elkészítette a saját bestiáriumát.[3]

További információk[szerkesztés]

  • Horváth Sándor: A Physiologus, a természetismerő, a természerbúvár. Ó- és középkori kútfőtanulmány; Hornyánszky Ny., Budapest, 1921
  • Physiologus. A Zsámboki-kódex állatábrázolásaival; utószó, képmagyarázat Kádár Zoltán, ford. Mohay András; Helikon, Budapest, 1986
  • Bestiarium Zircense; bev. Boreczky Anna; OSZK, Budapest, 2016
  • Scholtz Róbert Gergely: Bestiarium ciganorum. Legendás roma lények enciklopédiája; XXI. Századi Roma Nők Országos Egyesülete, Nyíregyháza, 2020

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A New Dictionary of Heraldry. London: Alphabooks/A&C Black, 342. o. (1987). ISBN 0-906670-44-6 
  2. The Queen Mary psalter: a study of affect and audience By Anne Rudloff Stanton, p44ff, Diane Publishing
  3. (Oct–Dec 1951) „Selections from the Bestiary of Leonardo da Vinci”. The Journal of American Folklore 64, 393–396. o. DOI:10.2307/537007.