Bersaglieri

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Bersaglieri (IPA szerint bersaʎˈʎɛːri) (jelentése mesterlövészek) az olasz szárazföldi haderő egyik hadteste, melyet eredetileg Alessandro La Marmora tábornok[1] alapított 1836. június 18-án a Piemonti Hadsereg részeként, mely később a Királyi Olasz Hadseregbe olvadt be. A bersaglierik mindig jól felszerelt, nagy mozgékonyságú, magas harcértékű, jól motivált könnyűgyalogos magasabbegység volt, és jellegzetes, messziről felismerhető, széles karimájú fekete, vagy antracit színű kalapot viseltek, melybe fekete siketfajd tollakat tűztek be. Ezt a fejfedőt rendszeresen használták ütközetek idején is, sőt a fekete tollakat napjainkig megtartották kiegészítő jelzésként a katonai rohamsisakokon. Másik jellegzetességük díszfelvonulás idején a díszelgő menetük, amely a legtöbb díszlépéstől eltérően egy futástípus. A katonai parádékon ezzel a futással halad katonazenekaruk is, amelyből hiányoznak az ütőhangszerek.

A hidegháború idején tizenhárom zászlóaljból, napjainkban hat ezredből álló hadtestszintű alakulat.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bátyja Alfonso Ferrero La Marmora piemonti tábornoknak.

Források[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Bersaglieri című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Bersaglieri című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.