Berki poszáta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Berki poszáta
37-090505-cettis-warbler-at-Kalloni-east-river.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Berkiposzátafélék (Cettiidae)
Nem: Cettia
Faj: C. cetti
Tudományos név
Cettia cetti
(Temminck, 1820)
Elterjedés
Cettia cetti distribution map.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Berki poszáta témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Berki poszáta témájú médiaállományokat és Berki poszáta témájú kategóriát.

A berki poszáta (Cettia cetti) madarak osztályába , ezen belül a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a berkiposzátafélék (Cettiidae) családba tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Coenraad Jacob Temminck holland arisztokrata és zoológus írta le 1820-ban, a Sylvia nembe Sylvia cetti néven.[3] Tudományos nevét Francesco Cetti olasz zoológusról kapta.

Alfajai[szerkesztés]

  • Cettia cetti cetti (Temminck, 1820) - (Európa, É-Afrika, Ny-Törökország): felül vörhenyesbarna, a mell-és testoldal vörhenyes árnyalatú.
  • Cettia cetti albiventris Severtzov, 1873 - (Kazahsztán, D-re a Transzkaszpikumig, Közép-Ázsia, É-és K-Irán): felül kissé szürkésbarnább, alul világosabb piszkosfehér, mint a törzsalak, és a test- illetve melloldal kevésbé vörhenyes árnyalatú; átlagosan kissé nagyobb.
  • Cettia cetti orientalis Tristram, 1867 - (Közép-Törökország., Közel-Kelet, Kaukázus, ÉNy-Irán): hasonló az albiventrishez, de olyan kis termetű, mint a törzsalak.
  • Cettia cetti sericea (Temminck, 1820)

Előfordulása[szerkesztés]

Európa déli részén, Észak-Afrikában és Ázsia nyugati részén költ. Kedveli a víz közeli bokros és mocsaras területeket, gyakran sűrű növényzetben költ. Az Európában és Észak–Afrikában költő példányok nagyrészt állandóak, de a költési időszak után a fiatalok északi irányba mozdulnak. A madarak egy része télre a költő terület déli szegélyére húzódik, a keményebb telek az egyébként nem vonuló példányokat is délebbre kényszerítik.

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon állandó, ritka fészkelő.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 13-14 centiméter, szárnyfesztávolsága 15-19 centiméter, testtömege 9-17 gramm.[4] Közepes méretű, meglehetősen zömök termetű poszáta. Szárnya rövid és erősen lekerekített, farka széles, nyaka meglehetősen rövid. Tollazata felülről egyöntetű vörösbarna, alulról piszkos szürkés-fehér, a testoldalon és a hason vörhenyes árnyalattal. Leginkább a cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus) és a nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides) egyedeivel téveszthető össze. Elkülönítő bélyegei az ezeknél hosszabb szemöldöksávja, illetve a fülfedők, a nyak és a melloldal halvány szürkés árnyalata. Legjobb bélyegei testformája és rövid kézevező túlnyúlása. A nemek és korok hasonlóak, de a hím szárnya általában hosszabb (ssp cetti 59–66 mm; ssp albiventris 64–73 mm).

Életmódja[szerkesztés]

Főleg rovarokkal táplálkozik, de pókokat, gilisztákat, csigákat, alkalmanként, főleg télen apró magvakat is fogyaszt. Élénk, aktív madár. Rendszerint megbújik a növényzetben, gyakran ugrál a földön vagy alacsonyan a bokrosokban. Ritkán települések közelében, sűrűn beültetett parkokban is előfordulhat. Éneke fémes zengő hangok váratlan és hangos kirobbanása („plitt!”, sorozatban ismételve kereplő „plir’r’r’r’r”).

Szaporodás[szerkesztés]

Évente egyszer, Ny- és D- Európában sokszor kétszer költ, a fészekalj pusztulásakor gyakori a pótköltés. Általában június közepén rakja le a tojásait a sűrű növényzetben nádszálakra, csalánra vagy bokrok ágaira rakott fészekbe. A 4-5 tojáson kizárólag a tojó kotlik, 16-17 napig. A tojó kirepülés után még 2-3 hétig eteti a fiatalokat, melyek csak újabb 15-20 nap után válnak önállóvá.

A tojásai

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5] Európában nem fenyegetett fajként van nyilvántartva, Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. május 9.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. május 9.)
  3. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. február 16.)
  4. a b c Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. január 19.)
  5. A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 20.)

Források[szerkesztés]

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. május 9.)
  • Haraszthy László [szerk.]: Magyarország madarai. Mezőgazda Kiadó, 1998
  • Mullarney, K., Svesson, L., Zetterström, D. & Grant, P.J.: Bird Guide, The Most Complete Field Guide To the Birds of Britten and Europe. HarperCollins, London, 1999.
  • Svensson, L.: Identification Guide to European Passerines. 1992 Stockholm

További információk[szerkesztés]