Berkélium(IV)-oxid
| Berkélium(IV)-oxid | |
| |
| Más nevek | berkélium-dioxid |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 12010-84-3 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | BkO2 |
| Moláris tömeg | 279,07 g/mol |
| Megjelenés | barna színű szilárd anyag |
| Kristályszerkezet | |
| Kristályszerkezet | köbös |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A berkélium(IV)-oxid a berkélium oxigénnel alkotott vegyülete, képlete BkO2. A többi berkéliumvegyülethez hasonlóan nem fordul elő a természetben. Urán-dioxid (UO2) vagy plutónium-dioxid (PuO2) neutronokkal történő besugárzásával állítják elő.
Reakciói
[szerkesztés]Hidrogénnel történő redukciójával berkélium(III)-oxid állítható elő:
Tulajdonságai
[szerkesztés]Barna színű szilárd anyag, köbös kristály rendszerben kristályosodik, fluorit szerkezetű, tércsoport Fm-3m, koordinációs számai Bk [8], és O[4].[1][2] Rácsállandó 533,4 ± 0,5 pm.[3]
Források
[szerkesztés]- ↑ Joseph Richard Peterson: The Solution Absorption Spectrum of Bk3+ and the Crystallography of Berkelium Dioxide, Sesquioxide, Trichloride, Oxychloride, and Trifluoride, Ph.D. Thesis, October 1967, U. S. Atomic Energy Commission Document Number UCRL-17875 (1967).
- ↑ J. R. Peterson, B. B. Cunningham: Crystal Structures and Lattice Parameters of the Compounds of Berkelium I. Berkelium Dioxide and Cubic Berkelium Sesquioxide, in: Inorg. Nucl. Chem. Lett., 1967, 3 (9), S. 327–336 (doi:10.1016/0020-1650(67)80037-0).
- ↑ R. D. Baybarz: The Berkelium Oxide System, in: J. Inorg. Nucl. Chem., 1968, 30 (7), S. 1769–1773 (doi:10.1016/0022-1902(68)80352-5).
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Berkelium(IV)-oxid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.