Ugrás a tartalomhoz

Berillium-acetát

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berillium-acetát
berilliumion
acetátion
Más nevek berillium-diacetát
Kémiai azonosítók
CAS-szám 543-81-7
PubChem 10981
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C4H6BeO4
Moláris tömeg 127,10 g·mol−1
Olvadáspont 60 °C (bomlik)[1]
Oldhatóság (vízben) gyengén oldódik
Oldószerei oldhatatlan alkoholban és éterben
Veszélyek
Főbb veszélyek mérgező, egészségre veszélyes, környezetre veszélyes
R mondatok R49 R25 R51/53 R26 R36/37/38 R43 R48/23
S mondatok S53 S45 S61
LD50 22,5 mg·kg−1 patkány, intraperitoneálisan[2]
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek bázikus berillium-acetát
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A berillium-acetát olyan kémiai vegyület, amely egy berilliumionból és két acetátionból áll, képlete C4H6BeO4.

Előállítása

[szerkesztés]

Elő lehet állítani bázikus berillium-acetát és acetil-klorid jégecetben végrehajtott reakciójával.[3] A bázikus berillium-acetátot vízmentes berillium-klorid és ecetsav-anhidrid reakciójával állítják elő.[4]

Tulajdonságai

[szerkesztés]

A berillium-acetát nem gyúlékony, szilárd anyag. Ha lassan melegítjük, 60–100 °C-on, ha gyorsan, 150–180 °C-on bomlik. Állás közben lassan, melegítés hatására gyorsan ecetsav-anhidrid lép ki belőle, és bázikus berillium-acetátra bomlik; az utóbbi aztán szublimál.

Ha gyorsan melegítik, akkor részlegesen ecetsav-anhidridre és berillium-oxidra bomlik:

Hideg vízben alig, forró vízben viszont hidrolizál.[5]

Források

[szerkesztés]
  1. A 543-81-7 CAS-számhoz tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. (JavaScript szükséges) (angolul).
  2. Beryllium (WHO).
  3. Georg Brauer: Handbuch Der Präparativen Anorganischen Chemie. Band 2, ISBN 3-432-87813-3, S. 899.
  4. Kenneth A. Walsh: Beryllium chemistry and Processing. ASM International, 2009, ISBN 978-0-87170-721-5, S. 123f. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
  5. C. L. Parsons: The Chemistry and Literature of Beryllium. Chemical Publishing, Easton 1909, OCLC 4328587, S. 40. (Volltext)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Berylliumacetat című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.