Berengária angol királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Berengária angol királyné
Abbaye de l'Epau -2.JPG

Anglia királynéja
Uralkodási ideje
1191 1199
Elődje Aquitániai Eleonóra
Utódja Angoulême-i Izabella
Uralkodóház Jimeno-ház
Született 1165
Tudela
Elhunyt 1230. december 23. (64-65 évesen)
Le Mans
Édesapja VI. Sancho navarrai király
Édesanyja Sancha navarrai királyné
Házastársa I. Richárd angol király
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Berengária angol királyné témájú médiaállományokat.

Berengária angol királyné (1165 –1230) angol királyné.

Élete[szerkesztés]

VI. Sancho navarrai király és Kasztíliai Sancha infánsnő negyedik gyermeke és első leánya. Hat édestestvére volt, Sancho, Ferdinánd, Ramiro, Konstancia, Blanka és Teréz.

Eljegyzését a leendő I. Richárd angol királlyal annak édesanyja, Aquitániai Eleonóra királyné intézte el. Cserében Navarra biztosította Eleonóra francia birtokainak katonai védelmét, továbbá Berengária édesapja igyekezett segíteni abban, hogy Anglia és Kasztília között rendeződjék a diplomáciai kapcsolat. (Kasztília királynéja akkoriban Richárd testvére, Eleonóra volt.)

A házassági szerződés 1190-ben köttetett meg, amikor Richárd anyja találkozott Pamplonában VI. Száncsóval. Richárd előtte már félig-meddig eljegyezte Adél francia királyi hercegnőt, VII. Lajos király lányát, aki állítólag Richárd apjának,II. Henrik angol királynak volt a szeretője, sőt, talán még egy törvénytelen gyermekük is született titokban. Berengáriát anyósa kísérte el Richárdhoz, hogy végre személyesen is megismerkedhessenek egymással a jegyesek. Richárd akkor már részt vett a harmadik keresztes hadjáratban, s alig tartózkodott Angliában. Messinába érkezett a két asszony, ahol Richárd testvére, az özvegy szicíliai királyné, Johanna fogadta őket.

Johanna és Berengária nagyon megkedvelték egymást, s Eleonóra az ő gondjaira bízta menyét. Johanna és sógornője hajóval indultak a Szentföld felé, ám útközben Ciprus ura, Komnénosz Izsák foglyul ejtette őket. Richárd elindult a kiszabadításukra. Bevette Ciprus szigetét, s még ott összeházasodtak menyasszonyával, 1191. május 12-én. Még aznap királynévá koronázták Berengáriát.

Az, hogy elhálták-e a frigyet, a mai napig találgatás tárgya, azonban annyi biztos, hogy Richárd magával vitte a Szentföldre Berengáriát. Annak idején Richárd anyja az első férjével, VII. Lajos francia királlyal ugyancsak járt ott. Berengária hamarabb visszatért Európába, mint Richárd, aki a hazaútján fogságba esett, s anyja hatalmas váltságdíj fizetése fejében szabadíthatta csak ki. Szabadulása után Richárd visszatért Angliába, s sokáig nem is találkozott a feleségével.

Richárd ezután öccsével, Jánossal vetélkedett a trónért, ám III. Celesztin pápa felszólította őt, hogy térjen vissza hitveséhez. A király Franciaországba ment, s egy darabig Berengária mellett maradt. 1199-ben a királyné megözvegyült.

Úgy tűnt, a királyné őszintén megszerette férjét, aki azonban mindig igen távolságtartó volt vele. Az asszony sosem járt Angliában, 10 éves uralkodása alatt Richárd is csak 6 hónapot élt ott.

Berengária kérvényezte Richárd öccsénél, az új királynál, Jánosnál, hogy fizessen neki járadékot, amit az nem tett meg soha, így az asszony III. Ince pápához fordult segítségért.

János fia, III. Henrik király már hajlandó volt anyagilag támogatni az özvegyet. Ezek után Berengária Le Mans városába helyezte át székhelyét. Az ottani apátságba vonult vissza, s ott is temették el 1230-ban, 65 éves korában.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]