Berengár namuri gróf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Berengár namuri gróf
Namur Arms.svg

Namur grófja
Uralkodási ideje
(875/85 946 előtt)
Koronázása
?
Elődje ?
Utódja I. Róbert
Életrajzi adatok
Született ?
Elhunyt ?
Édesapja ?
Édesanyja ?
Házastársa ?

Berengár namuri gróf középkori frank nemesúr, a Német-római Birodalomhoz tartozó Lotaringiai Hercegség területén fekvő Namuri Grófság hűbérura volt.

Élete[szerkesztés]

Berengár leszármazása, születési helye nem ismert. Hozzávetőleges életkorát annak ismeretében lehet kiszámítani, hogy feltehetően már elérte nagykorúságát 907-ben, amikor egy korabeli forrás megemlíti. Akkoriban a grófságot korábbi nevén mint "pagus Lommensis" ismerték. Lajos német király ("Hludouucus…rex") ekkor erősített meg egy adományt a Fosse-i apátságban elhunyt személytől ("bone memoriæ Kisala illustris femina"), amely Berengár gróf Lommensis grófságában volt található ("in pago Lominse in comitatu Perengarii"). Az oklevél 907. október 26-i keltezésű.[1]

Egy másik, 908. január 18-i keltezésű oklevélben Lajos szintén megerősít egy adományt a tongereni templomnak, amely említi Lommensis grófságát és Benegár grófot ("…in pago ac in comitatu Lummensi…cuius nunc adest comes Perengarius").[2] III. Károly frank király visszaadta a Süsteren zárdát a Prümi apátságnak és a 916. január 19-i keltezésű oklevél egyik aláírója Berengár volt ("fidelium nostrorum…Widricus comes palatii, Richuuinus comes, Gislebertus, Matfridus, Beringerius comites, Theodericus comes, Reinherus comes, Erleboldus").[3] Berengár mint namuri gróf ("Berengarii comitis Namurcensis") írt alá egy 919. június 12-i keltezésű oklevelet, amelyben Gerard de Stave birtokokat adományozott a Brogne-i apátságnak.[4]

Flodoard Annalese feljegyzi, hogy Berengár foglyul ejtette Giselbert lotaringiai herceget, akit csak úgy bocsátott szabadon, hogy cserébe a herceg fiát ("filiis Ragenarii fratris ipsius Gisleberti") kapta túsznak.[5] A teljesen érthetően felháborodott herceg ezután feldúlta Berengár birtokait.

A "Vita Gerardi Abbatis Broniense" feljegyzi, hogy Berengár a namuri kastélyban lakott ("comes Berengarius Nammucensi castro præsidebat") és pártfogása alá vette Gerardot.[6]

Családja és leszármazottai[szerkesztés]

Felesége neve nem ismert, de a von Maasgau nemesi családból származott, apja I. Reginar von Maasgau gróf, anyja Albereda. Flodoard úgy említi, mint Gislebert nővérét ("sororem [Gislebertum]"), de nem adja meg a nevét.[7] Az Europäische Stammtafeln[8] szerint Berengár felesége a "comitatus Lomacensis" örököse volt, amire abból következtet, hogy mind férje, mind apja a "in pago Lominse" grófjaként van feljegyezve.[9] További meggyőző bizonyíték hiján nem valószínű, hogy Berengár feleségének köszönhette pozícióját.

Semmilyen feljegyzés nem maradt fenn Berengár utódairól, de közbeeső grófokról sem tudunk ezért feltételezhető, hogy a következő namuri gróf, Róbert a fia vagy közvetlen férfileszármazottja volt.

Forrás[szerkesztés]

  • Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán [2] elérhető

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Die Urkunden Zwentibolds und Ludwigs des Kindes, Schieffer, Th. (ed.) MGH, IV (D LK) 55, p. 181.
  2. D LK 57, p. 183
  3. Urkundenbuch zur Geschichte der, jetzt die Preussischen Regierungsbezirke Coblenz und Trier bildenden Mittelrheinischen Territorien, Erster Band (Mittelrheinisches Urkundenbuch) 159, p. 222., Beyer, H. (szerk.), elérhető a [1] Archiválva 2011. augusztus 28-i dátummal a Wayback Machine-ben oldalon.
  4. Actes des Comtes de Namur de la Première Race 946-1196, Rousseau, F. (szerk.)m Brussels, 1936. Az oklevél eredetiségét többen kétségbe vonták, mivel akkoriban a helységnevek használata akkoriban még nem volt elterjedt.
  5. Flodoard, Annales, Pertz, G. H. (ed.) MGH SS III, pp. 363-407
  6. Vita Gerardi Abbatis Broniensis 3, MGH SS XV.2, p. 656.
  7. Flodoardi Annales 924, MGH SS III, p. 373.
  8. Schwennicke, D. (1984-2002) Europäische Stammtafeln, Stammtafeln zur Geschichte der europäischen Staaten ["ES"] (J. A. Stargardt, Marburg), Volumes I-XX!
  9. A feltételezés azon alapul, hogy egy "pagus"-on belül egyszerre csak egy gróf uralkodott. Azonban a középkori német királyságban a pagusok határa nem mindig esett egybe a grófságok határával, ezért előfordulhatott, hogy egy pagusban több gróf is uralkodott, vagy hogy egy gróf uralma több pagusra kiterjedt.