Bellér Ignác

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bellér Ignác
Született1876. február 9.
Balaton
Elhunyt1921. szeptember 11. (45 évesen)
Budapest
SablonWikidataSegítség

Bellér Ignác (Balaton, 1876. február 9.[1]Budapest, 1921. szeptember 11.) gépész, kazánfűtő, a magyarországi szindikalizmus képviselője.

Élete[szerkesztés]

Bellér István és Csepányi Róza gyermeke.[1] Fiatalkorában eszperantóul levelezett különböző országok szindikalista képviselőivel. A kazánfűtők szakszervezetének titkára volt.[2] 1899-ben Mezőfi Vilmossal kilépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártból, és csatlakozott a kazánfűtők szindikalista csoportjához, később pedig budapesti szindikalista csoporthoz, 1914 áprilisát (Krszta Iszkruljev halálát) követően annak irányítója volt.[2] Az első világháború idején a forradalmi szocialistákhoz tartozott, rendszeresen agitált és röpiratot terjesztett, ám 1918-ban elfogták. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején jobbára szakszervezeti munkát látott el, a kommün bukását követően – betegsége miatt – a politikai élettől visszavonult.

Cikkezett a Társadalmi Forradalom című lapban.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Fogolytörzskönyv. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. július 23.)
  2. a b Hajdu Tiborné. Források Budapest történetéhez, 1873-1919. Források Budapest múltjából 2.. Budapest: Kossuth Nyomda, 378. o. (1971) 

Források[szerkesztés]

  • Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1972. 62. o.  
  • A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai 1907-1918. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 514. o. (1969)