Beatnemzedék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Beat-nemzedék szócikkből átirányítva)

A beatnemzedék az ötvenes és valamelyest a hatvanas évek nonkonformista fiatalságának irodalma, a társadalmi beolvadást, a fogyasztói társadalmat illetve a háborúkat tagadók hangja volt ez. Nem a szakirodalom által egységesen behatárolt irányzatról van szó, mint amilyen a 20. század eleji avantgárdra volt jellemző. Gregory Corso egy nyilatkozatában kijelentette: „Három ember, még nem egy nemzedék”.[1] Ennek a korszaknak a felnövő zenészei, fiataljai már nem csak a zenében, hanem az irodalomban is lázadtak.[2]

Eredete[szerkesztés]

Norman Mailer A fehér néger című szociográfiai tanulmányában vezeti le a fekete rabszolgáktól a modern kori pszichózis fő mintapéldányát, a hipstert, aki kizárólag saját élvezetei vezérelte világszemléletet alakít ki - valahol itt gyökerezik a beat. Hozzájárult valószínűleg J. D. Salinger Zabhegyezője, amelyet a beat-irodalom előszelének tartanak.[2] A beatnemzedéket lehet úgy is említeni, mint egy irodalmi kört, amelynek tagjai Allen Ginsberg, Jack Kerouac, Neal Cassady, William S. Burroughs, Gregory Corso, Lucien Carr, Herbert Huncke, és Peter Orlovsky. Jellemző a beatnikek eklekticizmusára, hogy közülük nem mindannyian voltak irodalmi értelemben működő vagy elismert alakok - ez is bizonyítja, hogy fölösleges kizárólag művészi csoportosulásként számon tartani a társaságot, hiszen Cassady Carr és még páran inkább csak hobók voltak, akik életmódjukkal, eszméikkel, világszemléletükkel hatottak Kerouacra és társaira. A negyvenes évek elején ismerkedtek meg egymással Columbia Egyetemen, Kerouac szinte összes regényében különböző álneveken feltűnnek. Azon kívül, hogy ivó,- és füvező cimborák voltak, legtöbbször egymás stílusára, írói módszerére is hatással voltak (Kerouacot többek közt Ginsberg is megkérte, hogy foglalja össze a spontán próza gyakorlati módszereit - ezek jelentős hatása tetten érhető Ginsberg és a beatirodalom legkimagaslóbb irányadó versében, megjelent Üvöltésben),[2] mindemellett a szexuális kísérletezés is barátságuk része volt, ugyanúgy, mint a közös utazások, meditációk, zen-buddhizmus.

Alkotások[szerkesztés]

Az irányzat fő művei közé tartozik Kerouactól az Úton (1957), Ginsbergtől az Üvöltés (1956) és Burroughstól a Meztelen ebéd (1959). Tevékenységük eredményeként az addigi San Franciscó-i bohém negyed pezsgő kulturális miliőjéből a beat átterjedt Amerika más nagyobb városaira, költőire is, köztük talán a leghíresebbek Lawrence Ferlinghetti és Frank O'Hara. A beat szó (a latin beatus kifejezésből) és maga a beatnemzedék elnevezés Jack Kerouactól származik, többfajta jelentéssel bír. Leginkább megfáradt, semmirekellő embert jelöl, ugyanakkor használják az üdvözült, boldog szinonimájaként is.

Hatása az utókorra[szerkesztés]

Hatásuk igen messzemenő, szinte az össze hatvanas évekbeli rockzenész munkássága, kezdve a The Beatlestől egészen a The Doorsig (és még azután is: King Crimson, Tom Waits stb.) Kerouac többek között ihlette a későbbiekben Bob Dylant, Morrisseyt és Jim Morrisont is.

Források[szerkesztés]

  1. Beat vagy nem beat
  2. a b c Egy új generáció üvöltése. [2016. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 23.)