Batári Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Batári Ferenc
Született1934. szeptember 24.
Budapest[1]
Elhunyt2005. augusztus 23. (70 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1957, muzeológia)
A Wikimédia Commons tartalmaz Batári Ferenc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Batári Ferenc (Budapest, 1934. szeptember 24. – Budapest, 2005. augusztus 23.) művészettörténész, muzeológus.

Életpályája[szerkesztés]

1934. szeptember 24-én született Budapesten. 1957-ben szerzett muzeológus oklevelet az ELTE BTK-n.

1957–1973 között az Iparművészeti Múzeum muzeológusa, 1973-tól főmuzeológusa; 1973–1979 között a Textilgyűjtemény, majd 1979-től a Bútorgyűjtemény vezetője volt.

Munkássága[szerkesztés]

Iparművészet-történettel elsősorban az újkori bútorművészet és a keleti szőnyegek történetének nemzetközileg is elismert kutatója. Ő fedezte fel – többek között – a világhírű 15. századi állatalakos Crivelli szőnyegtöredéket. A Crivelli-szőnyegen a 16 ágú „csillagok” minden második szegmensében két madár képe váltakozik két négylábú állat képével. A csillagok között kis rozetták és nyolcágú csillagok láthatók.

Az oszmán-török szőnyegek nemzetközileg elismert szakértőjeként 1984-ben tudományos publikációjában tette - Crivelli-szőnyeg néven - világszerte ismertté ezt a töredéket, amelyhez hasonlót ábrázol Carlo Crivelli velencei festőművész két festményén, 1482-ben, illetve 1486-ban. A Crivelli-szőnyeg és Batári Ferenc személye oly szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy az Iparművészeti Múzeum e híres műtárgyát Batári Ferenc halálának második évfordulóján, az emlékére Batári-Crivelli- szőnyeg-nek nevezte el.

Emlékezete[szerkesztés]

Batári ferenc emléktáblája a Hollósy Simon utca 4 számú ház falán

2007-2008-ban emlékére rendezte meg az Iparművészeti Múzeum az Oszmán-török szőnyegek című kiállítást, és kiadtak erre az alkalomra egy Batári Ferenc-emlékkönyvet is. 2008. szept. 24-én Budapest XI. kerület Hollósy Simon utca 4. számú lakóháza falán a hegyvidéki önkormányzat emléktáblát helyezett el.

Elismerései[szerkesztés]

Írásai[szerkesztés]

Művészettörténeti írásai 1999–2003 között a Szalon című lapban jelentek meg.

Kiállításai[szerkesztés]

  • Magyar bútorművészet a XVIII. században. Kastélymúzeum. (Nagytétény, 1964)
  • Türkmén szőnyegek. A Miskolci Galéria és a budapesti Iparművészeti Múzeum kiállítása. (Miskolc–Budapest, 1979)
  • Régi keleti szőnyegek budapesti magángyűjteményekből. Budapest Kiállítóterem. (Budapest, 1986)
  • 500 év oszmán–török szőnyegművészete. Iparművészeti Múzeum. (Budapest, 1986)
  • Brit iparművészet az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeiben a 17. századtól a 20. század elejéig. Békési Évával, Varga Verával. Iparművészeti Múzeum. (Budapest, 1988)
  • Iparművészeti remekek 1900-ból. Az Iparművészeti Múzeum Párizsi Világkiállításon vásárolt tárgyai. Kecskeméti Galéria. (1988)
  • Bútorművészet a gótikától a biedermeierig. Kastélymúzeum. (Nagyététény, 2002).

Főbb munkái[szerkesztés]

  • Levéltáraink műemlékjellegű berendezése. Az Országos Levéltár védett bútorai. (Levéltári Szemle, 1971)
  • Európai bútorok a XVI–XVII. században. (H. n., 1973)
  • Az avasi református templom török szőnyegei. (Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1979)
  • The White Usak Carpets of the Budapest Museum of Applied Arts. Oriental Textil Studies. (London, 1986)
  • Az Iparművészeti Múzeum két, gránátalmás „Holbein”-szőnyege. (Ars Decorativa, 1993)
  • A keleti szőnyeg. (Keszthely, 1995; angolul: Budapest–Keszthely, 1994).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 1.)
  2. Kitüntetések augusztus 20. alkalmából. nol.hu. Budapest: Népszabadság (2008. augusztus 18.) (Hozzáférés: 2020. augusztus 21.) arch

Források[szerkesztés]