Bartók: I. hegedűverseny

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Bartók Béla I. hegedűversenye (Sz. 36, BB 48a) 19071908 körül keletkezett, de a szerző élete folyamán a II. hegedűversenyt tartotta egyetlen hegedűversenyének.

Ez a mű – az utókor elől sokáig elzárva – őrizte annak az ifjúkori emésztő lángolásnak dokumentumait, amely a zeneszerzőt egy hegedűművésznőhöz fűzte. Geyer Stefi, akinek Bartók annak idején a versenymű kéziratát elküldte, élete végéig nem bocsátotta a nyilvánosság elé ezt a művet, amelynek jellegzetes főmotívuma mellé Bartók odajegyezte: „Ez a maga Leitmotivja”.

Geyer Stefi 1956-ban hunyt el, és Bartók első hegedűversenye csak ekkor, megkésve kerülhetett a hegedűsök repertoárjába: 1958-ban mutatta be Hans-Heinz Schneeberger a Bázeli Kamarazenekarral, Paul Sacher vezényletével.

Bartók ezzel a művel eléggé elrugaszkodott a klasszikus versenymű-formától azáltal, hogy a mű mindösszesen kéttételes.

Az első tételt Bartók utóbb átvette Két arckép című művébe, amelynek Ideális portréját híven reprezentálja vágyódó dallamvilága, érzékeny harmóniáinak megkapó varázsa, ellenpontozásának kristálytiszta logikája. Geyer Stefi „Leitmotiv”-ja a gyors második tételben is jelen van, bár elváltoztatott formában. Ebben a tételben a zeneszerző „az élénk Geyer Stefi” arcképét kívánta megörökíteni, a „vidám, szellemes, szórakoztató” leányét, ugyanakkor a hegedűművésznő kedvében járva teremtett alkalmat a mutatós, virtuóz játékra.

Híressé David Ojsztrah tette, bár ő inkább a mű romantikus vonalát erősítette, míg például Maxim Vengerov a művet virtuóz oldaláról mutatta be. Pauk György inkább az autentikusságra törekedett.

Tételek[szerkesztés]

  1. Andante Sostenuto
  2. Allegro Giocoso

Időtartam: kb. 21 perc

Hangszerelés[szerkesztés]

Szóló / 2 fuvola, 2 oboa, angolkürt, 2 klarinét (+ basszusklarinét), 2 fagott / 4 kürt, 2 trombita, 2 harsona, tuba / üstdob, nagydob, 2 hárfa / vonósok: hegedűk, brácsák, csellók, nagybőgők

Autográf anyagok[szerkesztés]

  • Vázlatok:
  1. Memo-vázlatok (Bartók Archívum, Budapest: BH39)
  2. Fekete zsebkönyv (Bartók Archívum, Budapest: BH206)
  3. Folyamatvázlatok a Fekete zsebkönyvben (Bartók Archívum, Budapest: BH206) ill. kottalapon (Bartók Péter floridai magángyűjteménye 12FSS1ID1)
  4. Vázlat az I. tételhez (Stargardt, Basel 2003. október 11. aukció; ezután kérdéses, hogy kinél van)
  • Hegedű–zongora formájú fogalmazvány, csak a II. tétel (Bartók Archívum, Budapest: 4130)
  • Hegedű–zongora forma, csak a II. tétel, ismeretlen kopista másolata (Bartók Archívum, Budapest: 4131b)
  • Autográf partitúra (Paul Sacher Stiftung Basel)
  • Partitúra másolatok, ismeretlen kopisták írásai Bartók javításaival:
  1. I–II. tétel (Bartók Archívum, Budapest: 4129)
  2. Csak a II. tétel (Bartók Archívum, Budapest: 4131a az I. tételt lásd BB 48b (Bartók Péter magángyűjteménye 16TFSID1).
  • A hegedűszólam másolatai Bartók, Bartók édesanyjának és egy anonim másolónak kézírásában: két teljes példány, az egyik széttagolva, és töredékek (Bartók Archívum, Budapest: 4131c–f; PB 15VFC1; Paul Sacher Stiftung Basel).
  • Zenekari szólamok (1911), 40 füzet, zöme másoló írása Bartók javításaival, de 13 oldal autográf leírás (Bartók Archívum, Budapest: BH34).

További információk[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap