Barnard-csillag
| Barnard-csillag | |
 | |
| Megfigyelési adatok | |
| Csillagkép | Kígyótartó |
| Távolság | ≈ 6 fé |
| Abszolút fényesség | 13,26 |
| Színképtípusa | M3.5V[1][2] |
| Pályaadatok | |
| Évi parallaxis | 547,4506 milliívmásodperc |
| Radiális sebesség | −110,579 km/s |
| Sajátmozgás | 10,3 ívmásodperc |
| rektaszcenzióban | -802,803 mas/év |
| deklinációban | 10 362,542 mas/év |
| Fizikai adatok | |
| Tömeg | < 0,17 M☉ |
| Luminozitás | +0.00346 L☉ |
| Kor | 10 milliárd év |
| Rendszer | |
| Bolygók | 4 ismert bolygó |
A Barnard-csillag (Barnard csillaga, Nyílcsillag) a Kígyótartó (Ophiuchus) csillagkép egyik csillaga, mely arról nevezetes, hogy a Földről nézve a legnagyobb ismert sajátmozgású csillag (eltekintve a Naptól).
Nagyjából 6 fényéves távolságával az ötödik legközelebbi csillag. Csak a Nap és a háromtagú Alfa Centauri rendszer csillagai vannak közelebb. Ennek ellenére olyan halvány, hogy csak távcsővel látható, mivel egy (M4 spektráltípusú) vörös törpe. Látszó fényessége 9,54 magnitúdó.
A csillagot felfedezőjéről, Edward Emerson Barnardról (1857–1923) nevezték el, aki 1916-ban úgy találta, ennek a csillagnak van az összes ismert közül a legnagyobb sajátmozgása, 10,3 ívmásodperc évente. Ez a nagy látszólagos sebesség abból adódik, hogy viszonylag közel van a Naphoz.
Valójában Barnard csillaga meglehetős gyorsan, 140 km/s sebességgel közeledik a Naphoz, és 11 700 körül mintegy 3,8 fényévnyire meg fogja közelíteni.
A csillag mintegy 10 milliárd éves, magjában aktív hidrogénfúzió zajlik.
Tömege nem éri el a Nap tömegének 17%-át. Ahogy a vörös törpék általában, szabad szemmel nem észlelhető. Ha a Nap helyére tennénk gondolatban, a telihold fényének alig százszorosával világítana az égen.
A csillag körül 4, közeli pályán keringő, a Földnél kisebb tömegű bolygót fedeztek fel, az elsőt 2024-ben, majd további hármat 2025-ben. Korábban többször jelentették bolygók felfedezését, ezek azonban tévesnek bizonyultak.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Alexis Klutsch – Ignasi Ribas – David Montes Gutiérrez – Juan Carlos Morales – Andreas Quirrenbach (2015. április). "CARMENES input catalogue of M dwarfs. I. Low-resolution spectroscopy with CAFOS". Astronomy and Astrophysics (angol nyelven). 577. EDP Sciences: 128–128. doi:10.1051/0004-6361/201525803. ISSN 0004-6361.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Todd J. Henry (2015. február 19.). "A 3D search for companions to 12 nearby M dwarfs". The Astronomical Journal (angol nyelven). 149 (3). New York: IOP Publishing: 106. doi:10.1088/0004-6256/149/3/106. ISSN 0004-6256.
- ↑ Basant.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- E. E. Barnard, "A small star with large proper motion", Astronomical Journal 29 (1916) 181–183 (1916AJ.....29..181B)
- Basant, Ritvik; Luque, Rafael; et al. (2025. március). "Four Sub-Earth Planets Orbiting Barnard's Star from MAROON-X and ESPRESSO". The Astrophysical Journal Letters. 982: L1. arXiv:2503.08095. doi:10.3847/2041-8213/adb8d5.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- SolStation.com: Barnard's Star Archiválva 2019. október 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ARICNS 4C01453 Archiválva 2010. augusztus 28-i dátummal a Wayback Machine-ben – technical data for Barnard's Star
