Barna ausztrálfakúsz
(Barna ausztrálfakusz szócikkből átirányítva)
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Climacteris picumnus Temminck & Laugier, 1824 | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Barna ausztrálfakúsz témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Barna ausztrálfakúsz témájú kategóriát. |
A barna ausztrálfakúsz (Climacteris picumnus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a ausztrálfakúsz-félék (Climacteridae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Coenraad Jacob Temminck és Meiffren Laugier de Chartrouse írták le 1824-ben.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Climacteris picumnus melanotus Gould, 1847
- Climacteris picumnus picumnus Temminck, 1824
- Climacteris picumnus victoriae Mathews, 1912[2]
Előfordulása[szerkesztés]
Ausztrália keleti részén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, száraz- és mérsékelt övi erdők, valamint száraz szavannák és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 14–18 centiméter, testtömege 22–44 gramm.[3]
_(8079648518).jpg) |
Életmódja[szerkesztés]
Tápláléka rovarokból áll, de fogyaszt pókokat és hangyákat is.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. február 24.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2018. február 24.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. február 24.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. február 24.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. február 24.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4
További információk[szerkesztés]
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
- Andrew Claridge, Donna Hazell, Ross Cunningham, David Lindenmayer, Damian Michael, Mason Crane, Christopher MacGregor. Wildlife on Farms: How to Conserve Native Animals. Collingwood, Victoria: CSIRO Publishing (2003). ISBN 0643099840 (angolul)
