Barkas B1000

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Barkas B1000
Egy magyar B1000-es
Egy magyar B1000-es
Gyártási adatok
Gyártó Barkas
Gyártás helye Chemnitzben (akkor Karl-Marx-Stadt Németország (NDK)
Gyártás éve

1961-1989

(175 740)
A(z) B1000 modell műszaki adatai
Méret és tömegadatok
Hossz 4520 mm
Szélesség 1860 mm
Magasság 1850 mm
Tömeg 1350 kg
Üzemanyag benzin keverék
Üzemanyagtartály 42 l
Teljesítmény
Felépítés 4 ajtós
Váltó 4 sebességes manuális
Teljesítmény 45 LE
Max. nyomaték 103 Nm
Átlagfogyasztás 8-14 (l/100km)
Gyorsulás 19,6s /80 km/h
Max. sebesség 100 km/h
Előző Barkas V 901/2
A Wikimédia Commons tartalmaz Barkas B1000 témájú médiaállományokat.
B1000-es belső

A Barkas B1000 a keletnémet Barkas járműgyár legnépszerűbb és legismertebb típusa volt. A B1000-es először a lipcsei vásáron mutatkozott be 1962-ben, és egészen 1989-ig gyártották kétütemű Wartburg motorral. A B1000-es utódja a B1000/1-es jelzést kapta, és ezeket a típusokat már négyütemű motorral szerelték egészen 1991-ig a gyár megszűnéséig.

Műszaki adatok[szerkesztés]

A négy ajtós kivitel acéllemezből készült, ezért a súlya egyáltalán nem nagy a méreteihez képest, viszont a tartósság szempontjából kevésbé előnyös. A három hengeres Wartburg motor a kisbusz elejében a vezetőfülke alatt található, a jellegzetes hajtáslánccal és az első kerekeket hajtja meg. Az utastér 8 személyes, elől osztott, hátul két sorban osztatlan ülésekkel. A motor egy literes, kétütemű esőáramú porlasztóval, mely 45 lóerőt présel ki magából, 103 Nm nyomaték mellett. A kisbusz ma már benzinkútban nem kapható 1:50 keverési arányú benzint használ. A differenciálművet egybeépítették a 4 sebességes mechanikus sebességváltóval. Az első és hátsó futómű egyaránt független kerékfelfüggesztéssel, torziós rugózással és kettős működésű hidraulikus lengéscsillapítóval rendelkezik. A kocsi hidraulikus működtetésű, kétkörös, terheléstől függő fékerőszabályozóval van ellátva, még a rögzítőfék mechanikus működésű és az első kerekekre hat. A maximális végsebesség 100 km/h, miközben az autó 8-14 litert fogyaszt.

Típusváltozatok[szerkesztés]

  • KA – Zárt felépítményű kistehergépkocsi
  • KM – Zárt felépítményű vegyeshasználatú kistehergépkocsi
  • HP – Nyitott rakfelületű kistehergépkocsi
  • KB – Kisbusz
  • LK – vezetőfülke + könnyűépítésű zárt rakodótér
  • IK – vezetőfülke + hőszigetelt könnyűépítésű zárt rakodótér
  • KK – Betegszállító kistehergépkocsi

Biztonsági és kényelmi felszerelések[szerkesztés]

  • Fűthető hátsó szélvédő
  • Kiegészítő fűtés
  • Tetőszellőzés
  • Kormányzáras gyújtáskapcsoló
  • Ülések kárpitozása szövet
  • Elektromos ablakmosó szivattyú
  • Tetőcsomagtartó
Oldalról
Egy nagy becsben tartott pédány Debrecenben, 2019-ben

Népszerűség[szerkesztés]

Összesen, nem kevesebb, mint 175 740 darabot gyártottak a B1000-ből, ezzel a 60’-as 70’-es 80’-as évek egyik legnépszerűbb kisbusza volt. Népszerűségét többnyire a benne található nagy helynek köszönheti, ezáltal a B1000-es mérete adta lehetőségeket többféle szakma jól ki tudta használni. Hazánkban a Magyar Posta használt nagyon sok Barkast, egészen az 1990-es évek elejéig a legelterjedtebb postai szállítóautó volt. Még Egyiptomba is eljutottak a mikrobuszként, zárt áruszállítóként és kétüléses kisteherautó változatban gyártott járművek.

Történelme (1961-89)[szerkesztés]

  • 1961: Augusztus 14-én hagyja el az első nullszériás jármű a futószalagot. Típusjelzése: “Barkas B1000", futóműszáma pedig: 40009.
  • 1962: A B 1000-et először a tavaszi Lipcsei Vásáron tárják a nemzetközi szakmai körök szeme elé. Az 1200 kg sajátsúlyú és csaknem 1 tonnás pótrakományú B1000 kiemelkedő hasznot hoz a nemzetközi összehasonlításban. Az elöl beépített motor miatt hátul alacsony a rakodópereme, ez közel 6 m3-es rakodótérfogatot eredményez a kisteherautó változatának.

Februárban a Barkas megkapja a Német Demokratikus Köztársaság gépjármű műszaki hivatalától (KTA) az általános forgalmi engedélyét (a típus igazolványszáma 466) a B 1000 gyártására Drezdában.

  • 1964: A kissé esetlen kormánytengelyes váltót lecserélik sebességváltóra. A mentőautók, kisbuszok és egyedi fogyasztók számára szükség van kiterjesztett elektromos pótfelszerelésre (ködlámpa, orientáló fényszóró, benzinpótfűtés az utastérben, Vörös Keresztes riasztóberendezés, kékfény…), ezért a 220 W-os változat helyett egy 500 W-os dinamót vetnek be.
  • 1965: A B1000 áruválasztéka bővül a platós kínálattal. Karl-Marx-Stadt (Chemnitz) 800 éves születésnapja alkalmából a VEB Barkas Üzem dolgozói az „Expressz 800”-at adják ajándékba városnézés céljából a helyi érdekű közlekedéshez.
  • 1966: A lehetséges kiegészítőket bővítik a tetőcsomagtartóval, valamint tolólétrával.
  • 1967: A kipufogórendszer zajcsökkentése, elektromosra cserélik a szélvédőmosót. A gyár egy része átköltözik Frankenbergbe.
  • 1968: Készül egy 4 ütemű kisbusz terve 75 lóerővel, valamint diesel motor
  • 1969: Az alapüzem 4000 munkát, a kombinált 20300 dolgozót foglalkoztat.
  • 1970: A gyárat kitüntetik az NDK fennállásának 21. évfordulóján a „Szocialista munka üzeme” címmel.
  • 1971: Tökéletesítik a hűtőrendszert és a kisbuszt terhelésfüggő fékszabályozóval szerelik föl.
  • 1973: Már az összes kisbuszt tolatólámpával szerelik fel.
  • 1974: Már az összes kisbuszt vészvillogóval szerelik fel.
  • 1975: Biztonsági öv a sofőr oldalán
  • 1978: Új porlasztó, valamint már az anyósüléshez is szerelnek biztonsági övet.
  • 1980: Legördül a gyártósorról a 100000 B1000-es.
  • 1983: Ködfényszóró minden járművön. Kifejlesztenek egy 11 üléses változatot is és magastetős mentőkocsit is.
  • 1984: Hátsó szélvédő fűthető
  • 1987: Oldalsó tolóajtóra cserélik a régit oldalajtót.
  • 1989: Befejeződök a B1000 gyártása, az új kisbuszokat már négyütemű VW motorral szerelik B1000/1 néven.

Érdekesség[szerkesztés]

Valószínűleg a legkevésbé kedvelt B1000-eket az NDK-ban a mindenki által rettegett államvédelem használta rabszállító autóként. A kisbusz hátuljában akár 5 személyt és el tudott szállítani, kicsi ablak nélküli cellákban. A rabszállítót gyakran egyszerű ételszállító autónak álcázva hajtottak a kiszemelt alany mellé, majd azt berántották az autóba. Ennek példáját őrzi az Államvédelmi Minisztériumban kiállított speciálisan átalakított B1000-es, csakúgy mint a hohenschönhauseni börtön.

További információk[szerkesztés]