Balinka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Balinka
Balinka címere
Balinka címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
MegyeFejér
JárásMóri
Jogállás község
Polgármester Wéninger László Pál (FIDESZ-KDNP)[1]
Jegyző Krárné Farkas Tímea[2]
Irányítószám 8055
Körzethívószám 22
Népesség
Teljes népesség 891 fő (2015. jan. 1.)[3]
Népsűrűség48,44 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság206[4] m
Terület18,62 km²
Földrajzi nagytájDunántúli-középhegység[5][6]
Földrajzi középtájBakonyvidék[5][6]
Földrajzi kistájKeleti-Bakony[5][6]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Balinka (Magyarország)
Balinka
Balinka
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 18′ 47″, k. h. 18° 11′ 31″Koordináták: é. sz. 47° 18′ 47″, k. h. 18° 11′ 31″
Balinka (Fejér megye)
Balinka
Balinka
Pozíció Fejér megye térképén
Balinka weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balinka témájú médiaállományokat.

Balinka (németül: Balingen) község Fejér megyében, a Móri járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Fejér megye északnyugati részén, a Bakony keleti peremén fekszik. A község határa hullámos dombvidék. Északon a Vértes, keleten és délen a Bakony mellári fennsíkjának mészkő- és dolomitgerincei zárják le. A környék legmagasabb pontja a Hársas-hegy. A községen két patak is keresztülhalad, az egyik a Bakonycsernyéről Balinkán át Fehérvárcsurgóig folyó Gaja-patak, míg a másik egy Mór-Bodajk irányú kisebb patak. A kettő Székesfehérvár előtt, Szárazrétnél egyesül. Az évi közepes csapadékmennyiség a községben 656 mm. Nagyobb felhőszakadásokkor és a kora tavaszi hóolvadás alkalmával a patakok kis szelvényük miatt a nagy mennyiségű vizet nem tudják összegyűjteni és nagy területeket árasztanak el. A bányából kiemelt vizek elvezetése is ugyanezen patakmederben történt.

Balinka egészen 2003-ig bányászközségnek számított, (a térségben már 1842-ben szénkitermelő aknát nyitott a gróf Szapáry család), ekkor zárták be ugyanis az egykor a lakosság zömének munkát (és fűtőanyagot) adó utolsó környékbeli széntelepet is. A gyönyörű környezetben álló település azóta turistaparadicsommá fejlődött, az elhagyott bányászlakásokból pedig a természetjárók kulcsosházakat alakítottak ki.

Története[szerkesztés]

Balinka és környéke már a vaskor-ban is lakott hely volt, de a rómaiak is megtelepedtek itt. A Gaja-patakon épített hatalmas duzzasztógátaikat a régészek tárták fel, a település közelében.

A település nevét az oklevelek már 1187 körül említik. Egy 1193-ban kelt oklevél nevét Boynka alakban írta, 1230-ban Boinka, 1232-ben Boyanca, 1275-ben Boyonka néven van írva.

1187-ben a település királyi várbirtok volt, ekkor Eufrozina királyné adott itt egy eke földet a fehérvári kereszteseknek. 1193-ban Eufrozina királyné adománylevelét III. Béla megerősítette.

1230-előtt II. András király adta a falut a Csák nemzetség-beli Miklósnak, de 1230-ban Béla herceg mint felesleges adományt visszavette tőle. 1228-ban, és 1231-ben Miklós másik itteni, Moys nádortól vásárolt földjét fiára Izsák-ra hagyta. 1232ben Miklós II. András királytól megkapta azt a balinkai részt, amelyet előzőleg a király Basileus fiának Gergely-nek adott, s amelyet minden oldalról a keresztesek földje határolt.

1275-ben az oklevelek Balinkát Eszély-jel írják határosnak.

A település a török időkben elnéptelenedett.

A 17. században a Szapári család birtokába került, akik a falut németekkel telepítik be.

A falu környékén az 1800-as évek közepén kőszenet találtak. A kőszénbányászat a lakosságnak hosszú időre megélhetést biztosított.

A faluban a bányászat megszűnése után élénk turizmus fejlődött ki, a Gaja-patak völgyének és szurdokainak szépségei nagy vonzerővel bírnak a turizmusra.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 79,6%-a magyarnak, 0,4% bolgárnak, 6,2% németnek, 0,5% románnak mondta magát (20,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 34,7%, református 5,3%, evangélikus 4,3%, felekezeten kívüli 21,9% (32,5% nem nyilatkozott).[7]

Itt születtek, itt éltek[szerkesztés]

  • Rédl Rezső piarista tanár, botanikus itt, Balinka, Nagygyónpusztán született 1895. február 1-én.

Források[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Gaja patak völgye és szurdokai.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Balinka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 16.)
  2. Polgármesteri hivatal, Balinka (magyar nyelven). polgarmesterihivatal.helyek.eu. (Hozzáférés: 2013. január 6.)
  3. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  4. Balinka, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
  5. ^ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  6. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8 
  7. Balinka Helységnévtár

További információk[szerkesztés]