Bahri Omari

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bahri Omari
Született 1889
Ergiri, Oszmán Birodalom
Elhunyt 1945. április 14.
(55–56 évesen)
Tirana, Albánia
Állampolgársága albán
Nemzetisége albán
Foglalkozása politikus
Tisztség az albán nemzetgyűlés képviselője
Halál okagolyó általi halál

Bahri Omari (Ergiri, Oszmán Birodalom, 1889[1]Tirana, 1945. április 14.[2]) albán politikus. Az 1920-as évek első felében Ahmet Zogolli (a későbbi I. Zogu király) ellenzékéhez tartozott. Másfél évtizedes emigrációt követően, 1939-ben tért haza Albániába, és a Nemzeti Front tagjaként, állami feladatokat vállalva kollaborált a második világháborúban az országot megszállt hatalmakkal. 1943–1944-ben a Mitrovica-kormányban a külügyminiszteri feladatokat látta el. Felesége révén a későbbi kommunista pártfőtitkár, Enver Hoxha sógora volt, de ez sem mentette meg attól, hogy az Albán Kommunista Párt 1944. novemberi hatalomátvételekor letartóztassák, halálra ítéljék és kivégezzék.

Életútja[szerkesztés]

Ergiriben született (ma Gjirokastra, Albánia), majd Konstantinápolyban elvégzett tanulmányait követően az Amerikai Egyesült Államokba emigrált.[3] Bostonban telepedett le, ahol a Vatra Amerikai Összalbán Szövetség Dielli (’Nap’) című folyóiratának szerkesztője lett.[4] Az első világháború lezárultával visszatért Albániába, majd 1921-től 1924-ig szülővárosa, Gjirokastra képviselőjeként vett részt az albán nemzetgyűlés munkájában.[5] A Nemzeti Párt alapító tagjaként a hatalmát építő Ahmet Zogolli ellenzéke, Fan Noli, Luigj Gurakuqi és Ali Këlcyra frakciótársa volt.[6] Az 1924-es júniusi forradalom leverését, Zogolli újbóli hatalomra kerülését követően ismét emigrált. 1925-től 1939-ig Párizsban és Bariban élt, aktív tagja volt a Nemzeti Egység (Bashkimi Kombëtar) nevű antizogista emigráns szervezetnek.[7] Egy feltevés szerint emigrációbeli politikai munkáját Olaszország és Jugoszlávia egyaránt támogatta anyagilag.[8]

Felesége Fahrije Hoxha, a később az állampárti Albániát negyven éven át irányító Enver Hoxha leánytestvére volt. Omari az 1930-as években többször vendégül látta Barin átutazó sógorát, majd közbenjárt azért is, hogy Párizsban munkát kapjon.[9] Albánia olasz megszállását követően, 1939-ben visszatért hazájába, és az államtanács tagja lett.[10] 1942-ben csatlakozott a fokozatosan kollaboráns antikommunista szervezetté vált Nemzeti Fronthoz, és annak vezetőségi tagja lett,[11] 1943 novemberétől pedig Rexhep Mitrovica kormányában a külügyminiszteri feladatokat látta el.[12]

”A kivégzőosztag vezetője kiadta a parancsot az elítélteknek, hogy fordítsanak hátat a rájuk szegezett fegyvereknek. Csupán egyetlen ember nem engedelmeskedett a parancsnak. »Senkinek nem szabadna hátat fordítania. Hátba az árulókat lövik. A történelem igazságot fog szolgáltatni nekünk!«– mondta. Bahri Omari volt az, bölcs ember és igaz hazafi.”

Bedri Spahiu, az 1944–1945-ös per főügyészének visszaemlékezése Omari és vádlott-társai kivégzéséről[13]

Noha politikai gondolkodásukban egymással élesen szemben álltak, és találkozásaik gyakran dühös vitákba torkollottak, Omari 1942-ben nyolc hónapon keresztül nyújtott menedéket tiranai házában a hatóságok elől bujkáló kommunista Hoxhának és menyasszonyának, Nexhmije Xhuglininak.[14] Bár Enver Hoxha hálából ígéretet tett Omarinak arra, hogy kormányra kerülésük esetén békében élheti tovább az életét, 1944. november 28-án, diadalmas tiranai bevonulásának napján rögtön parancsot adott sógora letartóztatására.[15] Omarit és tizenhat vádlott-társát – köztük Fejzi Alizotit, Aqif Përmetit és Terenc Toçit – az 1944 december közepén összeült különleges népbíróság háborús bűnök vádjával 1945. április 13-án halálra ítélte.[16] Másnap, 1945. április 14-én mindnyájukat kivégezték, és holttesteiket egy hatvan évvel később megtalált jeltelen sírba temették Tirana külvárosában.[17]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Elsie 2013 :342.
  2. Elsie 2013 :342.
  3. Elsie 2013 :342.
  4. Elsie 2013 :342.
  5. Elsie 2013 :342.; Fevziu 2016 :19.
  6. Austin 2012 :40., 45.; Elsie 2013 :342.
  7. Elsie 2013 :342.; Fevziu 2016 :19.
  8. Fevziu 2016 :19.
  9. Elsie 2013 :342.; Fevziu 2016 :19–20., 27.
  10. Elsie 2013 :342.
  11. Pearson 2005 :210.; Elsie 2013 :342.; Fevziu 2016 :274.
  12. Elsie 2013 :342.; Fevziu 2016 :97., 274.
  13. Fevziu 2016 :100.
  14. Elsie 2013 :342.; Fevziu 2015 :8., 97.
  15. Fevziu 2016 :98.
  16. Pearson 2005 :435.; Fevziu 2016 :99., 274.
  17. Pearson 2005 :435.; Elsie 2013 :342.; Fevziu 2016 :100.

Források[szerkesztés]

  • Austin 2012: Robert C. Austin: Founding a Balkan state: Albania’s experiment with democracy, 1920–1925. Toronto: University of Toronto. 2012. ISBN 9781442644359  
  • Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • Fevziu 2016: Blendi Fevziu: Enver Hoxha: The iron fist of Albania. Ed. and intr. by Robert Elsie; transl. by Majlinda Nishku. London;  New York: I.B. Tauris. 2016. ISBN 9781784534851  
  • Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145