Búvár-tó (Szeged)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Búvár-tó
A tó a Szeged Plaza teraszáról nézve
A tó a Szeged Plaza teraszáról nézve
Ország(ok) Magyarország
Hely Csongrád megye
Típus mesterséges tó
Felszíni terület0,03 km2
Települések Szeged
Elhelyezkedése
Búvár-tó (Szeged)
Búvár-tó
Búvár-tó
Pozíció Szeged térképén
é. sz. 46° 16′ 03″, k. h. 20° 07′ 46″Koordináták: é. sz. 46° 16′ 03″, k. h. 20° 07′ 46″

A Búvár-tó egy mesterséges tó Szeged belterületén, mely a 20. század kezdetén még a város legnagyobb kiterjedésű tava volt.

Története[szerkesztés]

A Búvár tó Szegeden, a Kossuth Lajos sugárút északi végénél, a Rókusi körút és Szeged-Rókus vasútállomás által közrezárt területen fekszik. Eredetileg természetes eredetű képződmény lehet, azonban a szegedi nagy árvíz után kezdődött nagyszabású beavatkozások teljesen mesterséges tóvá formálták. Nevének eredete ismeretlen.[1] A tó környékén az 1780 körül elvégzett első katonai fölmérés több apró állóvizet is megjelöl. Ezek a természetes eredetű tavacskák hasonlóak lehettek a Kiskunságon felbukkanó számtalan sekély tóhoz. A második katonai felmérés térképein már egy északnyugat-délkelet irányban elnyúló, 300 méter széles és 600 méter hosszú víz jelenik meg, amelyben még egy apró sziget is megtalálható. Ezen térképeken a Búvár-tó földrajzi névként még nem jelenik meg, a 19. században készült felmérés szelvényein a jócskán megnövekedett vízfelületet megmagyarázó "téglavető" kifejezés szerepel. Vélhetően ekkor a tó még egybefüggő vízfelületet alkotott a ma a békéscsabai vasútvonal töltésének túloldalán fekvő Sintér-tóval. A tavat a Nagyvárad-Fiume vasútvonal építésekor vághatták ketté, később a két részre szakadt tavat a rókusi teherpályaudvar és a Körtöltés építésekor még jobban feltöltötték. A Búvár-tó néven emlegetett déli rész még így is a Körtöltésen belüli Szeged legnagyobb tava volt. Kovács János 1901-ben Szegedről írt művében egy 10 hektárt meghaladó szabad vízfelületű tóról írt, amelyet minden évben lehalásznak.[2]

Az 1980-as évek elején a tó teljes betemetésével számoltak, helyén a létrehozandó Szeged-Rókus intermodális terminál buszpályaudvarát szándékoztak felépíteni. E buszpályaudvar nem valósult meg, de a vízfelületet így is jelentős veszteségek érték. Az 1990-es évek végén a szegedi közgyűlés a tulajdonában lévő tavat egy izraeli cégnek adta el, amely a meder majd felét bontási törmelékkel töltötte fel és a tó helyén egy bevásárlóközpontot építtetett. A pláza többször is próbálkozott a megmaradt tó hasznosításával: 2006-ban vízi szabadidőközpontot terveztek kialakítani,[3] 2011-ben a tó partján futó sétányt újíttatták fel, mellette játszóterek és szabadidősportot szolgáló létesítményeket hoztak létre.[4]

A város által körbevett tó körüli nádasban számos madár él, vonulási időszakban pedig a vándorló fajok is föltűnnek. 2011-ben 63 különböző madárfaj egyedeit számolták össze a tónál.[5] A bevásárlóközpont vendégei rendszeresen etetik a madarakat, így a területen jelentős a tőkés réce és a vízityúk állománya.

Források[szerkesztés]

  1. (1974) „Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete.” (PDF). Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974-'75 (2), 102. o. (Hozzáférés ideje: 2013. február 3.)  
  2. Kovács János (1901): Szeged és Népe
  3. Farkas Csaba: Vízi paradicsom lesz a Szeged Plaza előtti Búvár-tó (magyar nyelven). Délmagyarország, 2005. június 11. (Hozzáférés: 2013. február 3.)
  4. Vad-Szűcs Imre: Edzőpark a plázánál (magyar nyelven). Délmagyarország, 2012. január 4. (Hozzáférés: 2013. február 3.)
  5. Tímár Kriszta: Országos versenyt nyert a plázató élővilágával (magyar nyelven). Délmagyarország, 2011. június 2. (Hozzáférés: 2013. február 3.)