Bódiss Jusztin János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bódiss Jusztin János
Született1863. november 18.[1]
Türje
Elhunyt1921. július 31. (57 évesen)[1]
Komárom
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásafilológus
SablonWikidataSegítség

Bódiss Jusztin János (Türje, 1863. november 18.Komárom, 1921. július 31.) bencés pap, egyházi író, irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1911).

Élete[szerkesztés]

Teológiai és bölcseleti tanulmányai végeztével hosszabb időt töltött külföldi egyetemeken. Hazatérése után a pannonhalmi tanárképző főiskola tanárának nevezték ki. 1893-ban a Csáky Albin közoktatásügyi miniszter által szervezett görögországi tanulmányút egyházi elnökének tisztét töltötte be. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület vidéki alelnöke volt. 1911-ben az MTA levelező tagjául választották.

1926-ban az akadémián Csengeri János tartott fölötte emlékbeszédet

Munkái[szerkesztés]

  • Érintkező pontok a három görög tragikusban (1887)
  • Hat év Cicero életéből (Győr, 1889)
  • A latin átszenvedő igék alakja s mivolta (latin nyelven, Budapest, 1891)
  • Az athéni Akropolis (Budapest, 1895)
  • A latin infinitivus historicus (1900)
  • Az igei actiokról Budapest, 1901)
  • A pogány és keresztény klasszikusok kérdései 1901)
  • A görög és latin föltételes mondatok (Budapest, 1902)
  • Athena Promachos szobrának sorsa (1908)
  • Xenophon „Sokrates emléke” c. munkájának hiperkritikusai és pedagógiai értéke (1909)
  • A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál (Budapest, 1914).

Fuchs Béla mérnökkel együtt fordította Marcus Vitruvius Pollio 10 könyvét az építészetről. Munkatársa volt a Révai nagy lexikonának is.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/01905.htm, Bódiss Jusztin János, 2017. október 9.

Források[szerkesztés]