Az alumínium izotópjai

Az alumíniumnak (Al) 22 izotópja ismeretes, ²¹Al-től ⁴²Al-ig, továbbá 4 ismert magizomerje is van. A természetben csak a stabil ²⁷Al és a radioaktív ²⁶Al izotóp (felezési ideje t_1/2 = 7,2 ·10⁵ év) fordul elő, az ²⁷Al gyakorisága azonban 99,9% fölötti. Az ²⁶Al-on kívül minden radioizotóp felezési ideje 7 perc alatt, a legtöbbé egy másodpercnél is rövidebb. Standard atomtömege 26,9815386(8) u. Az ²⁶Al a kozmikus sugárzás protonjai által okozott hasadás során keletkezik a Föld légkörében levő argonból. Az alumínium izotópjait tengeri üledékek, mangángumók, jégkorszaki jég, letarolásokban található kvarc és meteoritok kormeghatározásában használják. Az ²⁶Al és ¹⁰Be arányát a hordalékmozgás, ülepedés és üledék felhalmozódás, valamint az eltemetődési idő és erózió 10⁵-10⁶ éves időskálán történő szerepének tanulmányozására használják.^[forrás?]

A kozmikus eredetű ²⁶Al-ot először a Hold és a meteoritok tanulmányozásában használták fel. A meteoritdarabok a testről történő leválás után erős kozmikus sugárzásnak vannak kitéve, így űrbeli útjuk során jelentős mennyiségű ²⁶Al keletkezik bennük. Miután lehulltak a Földre, a légkör megóvja a meteoritdarabokat a további kozmikus sugárzástól, ezért az ²⁶Al keletkezése leáll, az izotóp bomlása pedig felhasználható a meteorit földre hullás időpontjának meghatározására. A meteoritok kutatása azt is kimutatta, hogy az ²⁶Al viszonylag gyakori volt Naprendszerünk keletkezésének idejében. A legtöbb meteoritkutató úgy véli, hogy az ²⁶Al bomlásakor felszabaduló hő volt felelős a kisbolygók egy részének megolvadásáért és differenciálódásáért a 4,55 milliárd évvel ezelőtti keletkezésük után.

Táblázat

nuklid jele	Z(p)	N(n)	izotóptömeg (u)	felezési idő	bomlási mód(k)	leány- izotóp(ok)	magspin	jellemző izotóp- összetétel (móltört)	természetes ingadozás (móltört)
	gerjesztési energia
19Al	13	6	19,0218#	<35 ns	p	18Mg
20Al	13	7	20,0194#	<35 ns	p	19Mg
21Al	13	8	21,02804(32)#	<35 ns	p	20Mg	1/2+#
22Al	13	9	22,01952(10)#	59(3) ms	β+ (96,7%)	22Mg	(3)+
					β+, 2p (2,5%)	20Ne
					β+, p (0,8%)	21Na
23Al	13	10	23,007267(20)	470(30) ms	β+ (92%)	23Mg	5/2+#
					β+, p (8%)	22Na
23mAl				~0,35 s			#79
24Al	13	11	23,9999389(30)	2,053(4) s	β+ (99,95%)	24Mg	4+
					β+, α (0,0349%)	20Ne
					β+, p (0,0159%)	23Na
24mAl	425,8(1) keV			131,3(25) ms	IT (82%)	24Al	1+
					β+ (18%)	24Mg
					β+, α	20Ne
25Al	13	12	24,9904281(5)	7,183(12) s	β+	25Mg	5/2+
26Al	13	13	25,98689169(6)	7,17(24)·105 év	β+	26Mg	5+	Nyomokban
26mAl	228,305(13) keV			6,3452(19) s	β+	26Mg	0+
27Al	13	14	26,98153863(12)	Stabil			5/2+	1,0000
28Al	13	15	27,98191031(14)	2,2414(12) perc	β−	28Si	3+
29Al	13	16	28,9804450(13)	6,56(6) perc	β−	29Si	5/2+
30Al	13	17	29,982960(15)	3,60(6) s	β−	30Si	3+
31Al	13	18	30,983947(22)	644(25) ms	β− (98,4%)	31Si	(3/2,5/2)+
					β−, n (1,6%)	30Si
32Al	13	19	31,98812(9)	31,7(8) ms	β− (99,3%)	32Si	1+
					β−, n (0,7%)	31Si
32mAl	955,7(4) keV			200(20) ns			(4+)
33Al	13	20	32,99084(8)	41,7(2) ms	β− (91,5%)	33Si	(5/2+)#
					β−, n (8,5%)	32Si
34Al	13	21	33,99685(12)	56,3(5) ms	β− (87,5%)	34Si	4−#
					β−, n (12,5%)	33Si
35Al	13	22	34,99986(19)	38,6(4) ms	β− (74%)	35Si	5/2+#
					β−, n (26%)	33Si
36Al	13	23	36,00621(23)	90(40) ms	β− (69%)	36Si
					β−, n (31%)	35Si
37Al	13	24	37,01068(36)	10,7(13) ms	β−	37Si	3/2+
38Al	13	25	38,01723(78)	7,6(6) ms	β−	38Si
39Al	13	26	39,02297(158)	7,6(16) ms	β−	39Si	3/2+#
40Al	13	27	40,03145(75)#	10# ms [>260 ns]
41Al	13	28	41,03833(86)#	2# ms [>260 ns]			3/2+#
42Al	13	29	42,04689(97)#	1 ms

Megjegyzések

• A # jelölésű értékek nem kizárólag kísérleti adatokból származnak, ezeknél rendszeres tendenciákat is figyelembe vettek. A gyenge asszignációs argumentumú spineket zárójelben jelöltük.
• A bizonytalanságokat rövid formában – a megfelelő utolsó számjegy után zárójelben – adjuk meg. A bizonytalanság értéke egy standard deviációnak felel meg, kivéve, ahol az izotóp-összetételt és standard atomtömeget a IUPAC nagyobb bizonytalansággal adja csak meg.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Isotopes of aluminium című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Hivatkozások

• Izotóptömegek:
  • G. Audi, A. H. Wapstra, C. Thibault, J. Blachot and O. Bersillon (2003). „The NUBASE evaluation of nuclear and decay properties”. Nuclear Physics A 729, 3–128. o. [2008. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.nuclphysa.2003.11.001. (Hozzáférés: 2008. szeptember 23.) 
• Izotópösszetétel és standard atomtömegek:
  • J. R. de Laeter, J. K. Böhlke, P. De Bièvre, H. Hidaka, H. S. Peiser, K. J. R. Rosman and P. D. P. Taylor (2003). „Atomic weights of the elements. Review 2000 (IUPAC Technical Report)”. Pure and Applied Chemistry 75 (6), 683–800. o. DOI:10.1351/pac200375060683. 
  • M. E. Wieser (2006). „Atomic weights of the elements 2005 (IUPAC Technical Report)”. Pure and Applied Chemistry 78 (11), 2051–2066. o. DOI:10.1351/pac200678112051.Laikus összefoglaló 
  • G. Audi, A. H. Wapstra, C. Thibault, J. Blachot and O. Bersillon (2003). „The NUBASE evaluation of nuclear and decay properties”. Nuclear Physics A 729, 3–128. o. [2008. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.nuclphysa.2003.11.001. (Hozzáférés: 2008. szeptember 23.) 
  • National Nuclear Data Center: NuDat 2.1 database. Brookhaven National Laboratory. (Hozzáférés: 2005. szeptember 1.)
  • N. E. Holden.szerk.: D. R. Lide: Table of the Isotopes, CRC Handbook of Chemistry and Physics, 85th, CRC Press, Section 11. o. (2004). ISBN 978-0-8493-0485-9 

Külső hivatkozások

• Aluminum isotopes data from The Berkeley Laboratory Isotopes Project's

A magnézium izotópjai	Az alumínium izotópjai	A szilícium izotópjai
Izotópok listája