Aurangzeb mogul sah

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Aurangzeb szócikkből átirányítva)
Aurangzeb
Aurangzeb in old age 2.jpg

Mogul sah
Uralkodási ideje
16581707
Elődje Sáh Dzsahán
Utódja I. Bahádur
Született 1618. november 3.[1]
Dahod
Elhunyt 1707. március 3. (88 évesen)[2][3][1]
Ahmednagar
Édesapja Sáh Dzsahán mogul sah
Édesanyja Mumtáz Mahal
Házastársa
  • Dilrasz Banu Begam
  • Navab Bai
  • Aurangabadi Mahal
Gyermekei
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aurangzeb témájú médiaállományokat.
Aurangzeb

Abu Muzaffar Muhiuddin Muhammad Aurangzeb (perzsa, اورنگزیب jelentése: „uralkodásra termett”) ( 1618 november 3.– 1707 március 3.), más néven I. Álamgír („Az Univerzum Ura”) a Mogul Birodalom uralkodója Indiában 1658-1707-ig. Gyakran őt tekintik az utolsó nagy mogul császárnak. Aurangzeb volt a harmadik fia Sáh Dzsahánnak a Tádzs Mahal építtetőjének és Mumtáz Mahalnak. Már korán kitűnt hadvezéri képességeivel, hírnevet szerzett az üzbégek és perzsák elleni hadjáratban (1646-1647), a Dekkán körzetében növelte a muszlim befolyást, ahol hamarosan alkirály is lett. Aurangzeb a szigorú, merev iszlám közösségi hatalom, az ortodox ulama hatása alatt állt. 1657-ben apja súlyos betegsége alatt megtámadta testvérét, a költői vénájú, de léha, élvezeteket hajszoló Dara Sikóht, akit már kijelöltek az uralkodásra. Sáh Dzsahán átadta a Delhiben őrzött királyi kincstárt Darának, aki annak segítségével sereget toborzott Aurangzeb ellenében, azonban vereséget szenvedett. Apja felépült, de akkorra már Aurangzeb megszerezte fiatalabb testvérei támogatását, ellenségeit kíméletlenül elpusztítva a császári udvarban teljhatalmat szerzett. 1658 májusában apját bezáratta az agrai Vörös Erődbe.

Uralkodásának kezdeti éveiben célul tűzte ki, hogy a vegyes hindu-muszlim vallású Indiából egységes iszlám államot épít. Úgy vélte, apja, dédapja túlságosan elnéző volt vallási kérdésekben, nem képviselték kellő eréllyel az iszlám érdekeit, elhanyagolták a térítést, nem alkalmazták az iszlám törvénykezést (saría), túl nagy teret engedtek a muszlim vallási ezoterikus tanításoknak (szúfizmus). Alattvalói nem szerették, de féltek tőle könyörtelensége miatt, és tisztelték vezetői képességeit.

Uralkodása[szerkesztés]

Bár sikerrel hadakozott török (üzbégek) és perzsa szomszédaival, Indián belüli ellenségeit is féken tartotta. A maráthi uralkodó, Sivádzsi kétszer is kirabolta Szurát kikötőit, ezért Aurangzeb hadjáratot indított ellene. A terve az volt, hogy dédapja, Nagy Akbar taktikáját követve legyőzi Sivádzsit, majd megbékél vele és alattvalójaként szolgálatra bírja. A tervet sikerült is megvalósítani ( az úgynevezett Agrai megbékélés (1666)), és adományozott Sivádzsinak még egy császári rangot is. A béke törékenynek bizonyult. Sivádzsi elmenekült a Dekkánra, ahol hamarosan meghalt (1680), így üresen maradt a független Maráthi királyság trónja.

1680-tól Aurangzeb politikája fokozatosan szigorúbb lett az iszlám elvek és terjesztésük tekintetében. Aurangzeb birodalmát militáns ortodox szunnita iszlám államként képzelte el, ahol puritán szertartások mellett a szigorú erkölcsű iszlám érvényesül. Levétette a pénzérmékről az iszlám hitvallás szövegét is, nehogy a hitetlenek érintésükkel beszennyezzék azokat. Az udvaroncoknak megtiltotta a hindu divat szerinti öltözködést. Elpusztított jó néhány hindu szobrot, templomot, szentélyt, így a benáreszi, maduráji és a szongnáthi templomokat is leromboltatta.[4] A zenét betiltotta, a festészetet csak saját dicsőségének ábrázolására engedte érvényesülni. A gazdag és befolyásos hindu családok, akik a birodalom adminisztrációját is végezték, a moguloknak már nem partnerei és kollégái, hanem alattvalói és szolgái lettek. Az egyik legjelentősebb intézkedés a nem muszlimokra kirótt fejadó, azaz a dzsizja kivetése volt (1679), amit mintegy száz évvel újbóli bevezetése előtt Nagy Akbar már eltörölt. Az intézkedést lázongások követték a Rádzsput-hercegek vezetésével, amit Aurangzeb harmadik fia, Akbar is támogatott.[5]

A Dekkán-fennsík alávetett birodalmait, a bidzsápuri és golkondai királyságokat Aurangzeb magáénak vallhatta, a fokozatosan elmélyülő gazdasági válság elmélyítette a hadakozást a Maráthákkal. 1689-ben Sivádzsi fiát Szambhádzsit elfogták és kivégezték. A Marátha Királyság felbomlott. A megmaradt Maráthák ekkor gerilla-hadviselést hirdettek a mogulok ellen, és a lakosság támogatásával fenntartották a folyamatos hadiállapotot. Aurangzeb élete hátralévő részében hosszú és kevés eredménnyel kecsegtető ostromot indított a marátha erődök ellen, ami északi területeinek hatalmi stabilitását ásta alá. Napirenden voltak a lázongások, amik nem annyira vallási, mint mezőgazdasági okokra vezethetők vissza, bár gyakran vallási színezetet öltöttek. Így a pandzsábi szikh területeken vallási mozgalmak lázongtak, de a hindu gyökerű szatnámi-mozgalom[6] felkelései is jelentősek voltak.

1675-ben Aurangzeb letartóztatta és kivégezte Tegh Bahádur szikh gurut, aki nem volt hajlandó magáévá tenni az iszlám tanait. Ez az intézkedés olaj volt a tűzre. A szikhek nyílt lázadást hirdettek Aurangzeb és birodalma ellen. Csaknem fél évszázados uralkodása alatt jelentősen növelte birodalmát és és sikeresen megvédte annak határait. A látszólagos hatalmi nagyság mögött azonban súlyos feszültségek halmozódtak.

A maráthákkal folytatott csatározások folyamatosan szívták el a kincstár tartalékait és az emberi erőforrásokat. Az erőszakos iszlamizáció elidegenítette az addig a birodalomhoz lojális hindukat, így a Rádzsputok támogatása is meggyengült, egyúttal megnehezítette a békés egymás mellett élés politikájának megvalósítását. A pénzügyi instabilitás egyre inkább kiszolgáltatottá tette a birodalmat a belső lázadásoknak és a külső hódítási igényeknek.

Aurangzeb halálakor (1707 március) már látszódtak azok a repedések, amelyek már a 18. század közepére a Mogul Birodalom összeomlásához vezettek. Egy omladozó birodalmat hagyott hátra, korrupt és nem hatékony, valóságtól elidegenedett közigazgatást, demoralizált hadsereget, olyan államstruktúrát, amit utódai sem tudtak már megreformálni.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  3. Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Rajiv Varma: Destruction of Hindu Temples by Aurangzeb. rajiv-varma.blogspot.hu (2008) (Hozzáférés: 2015. aug. 6.)
  5. Brentjes, Burchard Kánok, szultánok, emírek, i. m. 128. old.
  6. A szatnámi vagy Szádh egyike a kevés hindu endogám kasztnak. Istent Szatavgatnak nevezik. A szokásaik és hagyományaik hasonlóak a hinduizmushoz, ahonnan a legtöbb tagjukat toborozták. A elterjedt Uttar Pradesben, Uttrakhandban, Harijánában, Rádzsasztánban, Pandzsábban. Ez az egyik leggazdagabb kaszt Indiában. James Hastings. Encyclopedia of Religion and Ethics. Kessinger Publishing, 46–47. o (2003. január 1.). ISBN 978-0-7661-3700-4. Hozzáférés ideje: 2012. július 21. 

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Aurangzeb. www.sikhiwiki.org. sikhiwiki.org (Hozzáférés: 2015. aug. 6.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]