Armalcolit
| Armalcolit | |
 | |
| Armalcolit ásvány | |
| Általános adatok | |
| Képlet | (Mg,Fe2+)Ti2O5 |
| Ásványrendszertani besorolás | |
| Osztály | Oxidásványok |
| Alosztály | 2:3 és 3:5 típusú fém-oxidok |
| Csoport | pszeudokbookit |
| Azonosítás | |
| Megjelenés | négyszögletes szemcsés |
| Szín | szürke |
| Fény | fémes |
| Átlátszóság | áttetsző |
| Pleokroizmus | látható |
| Keménység | 6 |
| Hasadás | nincs |
| Sűrűség | 4 g/cm³ |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Armalcolit témájú médiaállományokat. | |
Armalcolit egy különleges ásvány, amelyet a Holdon járt első űrexpedícíó űrhajósairól neveztek el.
Az ásvány megtalálása a Holdon[szerkesztés]
Az első Holdra szállás a Mare Tranquillitatisban (Nyugalom tengerén) történt. Az Apollo–11 űrhajósai 1969 júliusában jártak a Holdon, és mintegy 25 kilogramm holdkőzetet gyűjtöttek. A kőzetminták között olyan ásványok is szerepeltek, amelyek ebben az összetételben a Földön még nem fordultak addig elő. Az egyik ilyen vas-titán oxidásványt a három Apollo-11 űrhajósról nevezték el úgy, hogy nevük első szótagjából összeolvasva áll elő az ásvány neve: Armstrong, Aldrin és Collins.
Az ásvány későbbi megtalálása a Földön[szerkesztés]
Részletes összehasonlító vizsgálatok alapján az armalcolitot földi lelőhelyeken is megtalálták. Legérdekesebb talán a grönlandi Disko-sziget fémvasában talált armalcolit. Itt a bazaltláva széntartalmú rétegeken át tört utat a felszínre, és a szén a lávában lévő vas egy kis részét redukálta. Ez az oka annak, hogy a bazaltban lévő fémvas környezetében lehetett az armalcolitot megtalálni, mert a holdi környezet szintén redukáló, míg a Földön csak rendkívüli körülmények között jöhet csak létre.
Más előfordulási helyei az Amerikai Egyesült Államokban: Smoky Butte, Montana, Ukrajnában a Pripjaty közelében, a Pripjaty-mocsár vidékén (itt trachibazaltban fordul elő). Lelőhelye még Dél-Afrikában van, az ottani kimberlitekben.
Az armalcolit kémiai összetétele (Mg,Fe2+)Ti2O5. Keménysége 6, fajsúlya 4 g/cm³. Rombos kristályai tömeges halmazokban jelennek meg a kőzetben. Az armalcolit a pszeudobrookit csoportba tartozik. E csoport ásványai a következő általános formulával írhatók le: X2YO5. X és Y általában Fe (2+ és 3+), Mg, Al, és Ti lehet. A sorozat szélső tagjai a következők: az armalcolite (MgFeTi2O5), a pszeudobrookit (Fe2TiO5), és a ferropszeudobrookit (FeTi2O5).
Lásd még[szerkesztés]
Irodalom[szerkesztés]
- Meyer C. 1987: Holdkőzetek. NASA Cur. B.P.No.76. (ELTE, 1994)
- Bérczi Sz. (2001): Kis Atlasz a Naprendszerről (1): Planetáris és anyagtérképek holdkőzetekről, meteoritekről. UNICONSTANT. Püspökladány (ISBN 963-00-6314-X Ö, ISBN 963 00 6315 8)
