Argon-fluorohidrid
argon-fluorohidrid | |||
Argon fluorohydride | |||
Más nevek | argon-hidrofluorid | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 163731-16-6 | ||
ChemSpider | 15863741 | ||
| |||
| |||
InChIKey | HEPJAPHKUAGBIG-UHFFFAOYSA-N | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | HArF | ||
Moláris tömeg | 59.954 g/mol | ||
Megjelenés | ismeretlen | ||
Sűrűség | ismeretlen | ||
Olvadáspont | −256°C (bomlik) | ||
Oldhatóság (vízben) | ismeretlen | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Az argon-fluorohidrid (HArF) az egyetlen ismert semleges argonvegyület.
Felfedezése
[szerkesztés]A HArF az első felfedezett argonvegyület. Markku Räsänen által vezetett finn tudósok fedezték fel 2000. augusztus 24-én. A Nature írta meg a felfedezését.[1]
Szintézise
[szerkesztés]Előállításnál argon, hidrogén-fluorid és cézium-jodid keverékét teszik ultraibolya sugárzásnak 8 K (–265 °C) hőmérsékleten.
Az infravörös spektruma azt jelzi, hogy a benne levő kovalens kötések nagyon gyengék, emiatt az előállítás után HArF, HF és Ar keveréke lesz. 17 K (–256 °C) alatt stabil, de melegítés hatására argonra és hidrogén-fluoridra bomlik.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Argon fluorohydride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Khriachtchev, Leonid, Mika Pettersson, Nino Runeberg, Jan Lundell & Markku Räsänen (2000. augusztus 24.). „A stable argon compound”. Nature 406 (6798), 874–876. o. DOI:10.1038/35022551. PMID 10972285.