Antoine Alfred Agénor de Gramont

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Antoine Alfred Agénor de Gramont
(Agénor de Gramont)
Agénor de Gramont (1819-1880).jpg
Született 1819. augusztus 14.[1][2][3][4][5]
Párizs[6]
Elhunyt 1880. január 17. (60 évesen)[1][2]
Párizs[7]
Állampolgársága francia
Gyermekei
  • Agénor de Gramont
  • Alfred de Gramont
  • Armand de Gramont
SzüleiIda d'Orsay
Héraclius de Gramont
Foglalkozása
Tisztség
  • nagykövet
  • alelnök (general council of Pyrénées-Atlantiques)
Iskolái École polytechnique
Kitüntetései
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
  • knight of the Order of Saints Maurice and Lazarus
A Wikimédia Commons tartalmaz Antoine Alfred Agénor de Gramont témájú médiaállományokat.

Antoine Alfred Agénor de Gramont (Párizs, 1819. augusztus 14. – Párizs, 1880. január 18.) francia herceg és diplomata.

Élete[szerkesztés]

Atyja, Antoine-Geneviève-Héraclius-Agénor de Gramont oldalán nevelkedett, aki a Bourbonok udvarában előkelő és befolyásos szerepet játszott. 1838-ban a hadseregbe lépett, de már két év múlva letette tiszti kardját. Az 1848-as forradalom után III. Napóleon pretendenshez csatlakozott, aki őt nagyon megkedvelte és Kasselba, Torinóba, majd 1857-ben Rómába nevezte ki követnek. 1861-ben mint nagykövet Bécsbe került, ahol 1870-ig szerepelt. Ez év májusában a császár visszahívta és az Ollivier-kabinetben külügyi miniszterré nevezte ki Daru helyébe. Ama párthoz csatlakozott, mely a «Sadováért kárpótlást!» jelige alatt a porosz háború minél előbb való kitörése mellett fáradozott. Arra számított, hogy barátja és kollégája, Beust osztrák-magyar kancellár segítségével, aki szintén a poroszok ellenfeleinek táborában állott, háború esetén Ausztriának hadisegítésére is számíthat. Midőn 1870. július 6-án a törvényhozó testületben a Hohenzollern trónjelöltség kérdésében Cochery interpellációjára válaszolt, már kilátásba helyezte a Poroszországgal való háborút, melynek kimenetelét illetőleg vérmes illúziókban ringatta magát. Midőn Hohenzollern herceg lemondása következtében a vitás kérdés tárgytalanná lett, Gramont még sem nyugodott meg abban, hanem Benedetti követ által sértő követelésekkel alkalmatlankodott Vilmos királynak, aki ezeket nyugodtan, de határozottan visszautasította. Gramont ezt a tényt csalással élve, a törvényhozó testületben július 15-én olyan színben tüntette fel, hogy a képviselők többsége Franciaország megsértettnek vélt becsületének nevében a hadüzenetet helyeselte. Midőn azonban a csatatérről az első balhírek érkeztek, az Ollivier-kabinet és vele Gramont herceg is augusztus 9-én megbukott, Gramont pedig külföldre menekült, de 1871-ben visszatért Versailles-ba. 1872-ben a La France et la Prusse avant la guerre című iratban azt iparkodott bebizonyítani a saját igazolására, hogy nem Franciaország, hanem Bismarck adott a háborúra okot; de azért a könnyelműség és lelkiismeretlenség vádja alól nem tudott szabadulni. Az 1875-ben névtelenül megjelent: Le présent et l'avenir című pamfletet, mely Bismarckot ócsárolja, szintén az ő művének mondották. A köztársaság alatt nem szerepelt többé a politikai életben.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  3. Léonore database (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)

Forrás[szerkesztés]