Ambrus Teréz
| Ambrus Teréz | |
| Született | 1925. január 27. Budapest |
| Elhunyt | 1974. március 1. (49 évesen) |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | dolgozó |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1948) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ambrus Teréz, Nagy Ferencné (Budapest, 1925. január 27. – 1974. március 1.) gépmunkás, a Csepel Acélmű dolgozója.
1948-ban – Herold Sándorral, a Ganz Vagongyár szerszámkészítőjével megosztva – megkapta a Kossuth-díj ezüst fokozatát, az indoklás szerint „170 százalékos teljesítményéért”.
Élete[szerkesztés]
Édesapja villamosvezető, édesanyja takarítónő volt a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaságnál.
1952-ben ment férjhez, 1955-ben lányuk született.
Élettörténetét Tóth Eszter Zsófia történész egy konferencián idézte fel. Elmondta, hogy az asszony akkor nagyon magasnak számító húszezer forintos pénzjutalmat kapott a Kossuth-díj mellé, amelyből egyebek között szőrmebundát is vásárolt, az átadáson pedig személyesen Rákosi Mátyással is beszélgethetett. Ezután rivaldafénybe került, amiért cserébe a rendszert dicsérő nyilatkozatokat kellett tennie. Élethelyzete azonban nem változott meg, továbbra is egyszerű munkásnő maradt.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 43. o. ISBN 963-05-4420-2
- Tóth Eszter Zsófia: A traktoroslánytól a buszvezetőnőig. Nők férfifoglalkozásokban a szocializmus kori Magyarországon. In: Nőtörténelem. Rubicon. 2009/4.
- Zsigmondi Mária: Ki emlékszik Ambrus Terézre?, Nők Lapja, 30. (1978. március 25.) 6–7. o.