Tempó

A tempó egy zenemű előadásmódjának egyik fontos tulajdonsága, a hangok ritmikus értékének abszolút időtartamaként is meghatározható. A gyorsabb vagy lassúbb tempó a ritmikus értékek egységnyi időre eső mennyiségétől függ. Az átlagos emberi szívverés gyorsasága megegyezik a percenkénti 72–80 leütésszám (BPM) tempóval, amit középtempónak nevezünk.

Története

Mechanikus metronóm

A 17. század előtt sem dinamikai, sem tempójeleket nem használtak, de nem is volt rá akkora szükség, mert egységes felfogás létezett a helyes tempóról és dinamikáról. Lényeges előrelépést e téren a hangszeres zene továbbfejlődése, a nagyobb létszámú zenekarok és a zenekari iskolák megalakulása hozott. A 17. századig csak kottaképekkel jelezték a tempót. Lassúbb daraboknál hosszabb, a gyorsabb daraboknál rövidebb egységnyi kottaértékeket használtak. Zeneművekben a tempót még a 17. század kezdetén is az előadók egyéni gyakorlatára bízták. A zenei kifejezőeszközök fejlődésével a különböző, azonos lüktetésű, de eltérő sebességű részletekből összeállított kompozícióknál, mint például a többféle táncból összeállított szviteknél, már nem volt elegendő csak az ütemjelzésre hagyatkozni, amikor a zeneszerző a játék lendületét, iramát, azaz tempóját akarta meghatározni.

A zeneszerzők egyre fontosabbnak érezték a zenei kifejezőeszközök pontosítását, és a 17. századtól már sűrűbben találunk tempóra vonatkozó utasításokat (Allegro, Adagio, Andante, Presto, Largo). A negyedkotta lett az általánosan használt középérték.

A mindig azonosan értelmezendő tempómegjelölés csak a metronóm feltalálása után vált lehetségessé, amikor a ritmikus értékek egységnyi időre eső számát is pontosan meg tudták határozni. Sok kísérletezés után 1816-ban Johann Nepomuk Mälzelnek sikerült megalkotnia a leghasználhatóbb metronómot. Ez után kezdte el Beethoven a tempó pontos, számjegyekkel történő megadását.

Egy-egy zenei darabon belül előadásbeli (agogikai) vagy formai okokból rövidebb vagy hosszabb tempóváltozás is beállhat. A futólagos módosulás (rit., acc.) után visszatérő régi tempót „a tempo”-val jelölik. A szabad tempójú darabokat „tempo rubato”-val jelzik. Ennek ellentéte a „tempo giusto”, amely nagyjából egyenletes tempót jelent.

A tempót jelző szó gyakran zenei tétel címe is, például Bartók Béla zongorára írt műve, az Allegro Barbaro. A helyes tempó sokszor a zenemű jellegéből megállapítható, a legtöbb esetben azonban a zenei érzék, ízlés és stílusismeret dönt.

Az általánosan használt tempók

Elektromos metronóm

4/4, 120 bpm

• Prestissimo 200–208 (nagyon gyorsan)
• Vivacissimo
• Allegrissimo
• Presto 168–200 (sebesen)
• Vivo (élénken)
• Vivace 140 (élénken, gyorsan)
• Allegro 120–168 (gyorsan)
• Allegretto (gyorsacskán)
• Moderato 108–120 (mérsékelten)
• Andantino (lépkedve)
• Andante 76–108 (lépésben)
• Adagietto
• Adagio 66–76 (lassan)
• Larghetto 60–66 (lassacskán)
• Lento (lassan)
• Largo 40–60 (lassan, szélesen)
• Lentissimo
• Adagissimo
• Larghissimo

Tempó- és agogikai jelek megnevezései magyarul

A zenei műszavak általában nehezen magyarosodnak, főképp az erős, egységes nemzetközi használat miatt, ugyanakkor az olasz nyelvű tempómegjelölések világszerte érvényesek mind a mai napig:

• a bene placito – tetszés szerint
• accelerando (accel.) – gyorsítva
• adagio – lassan
• ad libitum (ad lib.) – tetszés szerint
• affettuoso – érzelmesen
• affrettando – nekiiramodva, sietve
• agitato – izgatottan
• al fine – végig
• alla breve – „a brevis szerint“ félkotta ütemegységű
• allargando – lassúbbodva
• alla turca – törökösen
• allegretto – gyorsacskán
• allegro – gyorsan („vidáman“)
• amoroso – szerelmesen, érzelmesen
• anche – is, szintén
• ancora – még
• andante – lépve, lépésben
• andantino – lépkedve
• animato – lelkesen, megélénkülve
• aperto – nyitva
• a piacere – tetszés szerint
• appassionato – szenvedélyesen
• appena – alig
• arioso – áriaszerű
• artikuláció – tagolás
• assai, assez – nagyon
• a tempo – visszatérés egy régebbi tempóba („tempó szerint”)
• attacca – indíts! (megállás nélkül tovább)
• battuta – ütés, ütem
• ben, bene – jól
• bene placito – tetszés szerint
• bouché – fojtva
• brillante – csillogva, fényesen
• brio – erő, lendület
• calando – lassulva és halkulva
• calcando – fokozatosan gyorsulva
• calmato, calmo – nyugodtan
• cantabile, cantando – dallamosan, énekelve
• canto – ének, dallam
• capriccioso – szeszélyesen
• cedendo – lassulva
• cédez – lassítani
• cezura – vágás
• chiuso – zárva
• come prima – mint először
• come sopra – mint fent
• commodo, comodo – kényelmesen
• concitato – izgatottan
• con sentimento – érzéssel
• coperto – fedve
• deciso – határozottan
• dolce – lágyan
• dolcissimo – nagyon lágyan
• dolente, doloroso – fájdalmasan
• domináns – uralkodó
• Doppel, doppio, double – kétszeres
• Doppelschlag – kettős ütés
• doppio movimento – kétszeres tempó
• douce, doucement – lágyan
• due – kettő
• eguale – egyenletesen
• energico – erélyesen
• espressivo (espr.) – kifejezően
• étouffé – tompítva, fojtva
• falsetto, falzett – fejhangon („hamisan, hamisítva”)
• fermáta – megállás
• feroce – vadul, hevesen
• fieramente – büszkén
• flebile – panaszosan
• forza – erő
• fuoco – tűz
• furioso – dühödten
• giocoso – tréfásan
• giusto – rendes, pontos
• gradatamente – fokozatosan
• grandioso – hatalmasan
• grave – súlyosan
• grazioso – kecsesen
• gridando – kiáltva
• impetuoso – viharosan
• incalzando – sietősen
• in rilievo – kidomborítva
• lamento – panaszdal
• languendo – vágyakozóan
• largamente – szélesen
• larghetto – lassacskán
• largo – lassan, szélesen
• leggero, leggiero – könnyedén
• lento – lassan
• lieto – vidáman
• l`istesso, lo stesso – ugyanaz
• lontano – távolról
• lugubre – komoran, gyászosan
• lunga – hosszú
• lusingando – hízelgően
• maestoso – fenségesen, ünnepélyesen
• malinconico – mélabúsan
• marziale – harciasan
• meno – kevésbé
• mesto – búsan
• mezza, mezzo – közepes
• misterioso – titokzatosan
• moderato – mérsékelten
• molto – nagyon
• morbido – szelíden, lágyan
• morendo – elhalóan
• mosso – mozgalmasan
• moto – mozgás
• muta – cserélve
• obligato – kötelező
• ordinario (ord.), in modo ordinario – rendes módon
• ossia – vagy, vagy pedig
• parlando – elbeszélve, beszélve
• patetico – pátosszal
• perdendosi – eltűnve, elhalóan
• pesante – súlyosan
• piacevole – kedvesen, tetszetősen
• piangendo – panaszosan
• piú – még inkább
• piúttosto – inkább
• Plein jeu, pleno – teljes
• poco – kissé
• poco a poco – fokról fokra
• poi – azután
• possibile – lehető
• poussé – tolva
• precipitando – nekieredve
• prestissimo – nagyon gyorsan
• presto – sebesen
• prima vista – első látás
• Primo – első
• quasi – mintegy
• quieto – nyugodtan
• rallentando (rall.) – lassúbbodva
• rapido, rapidamente – sebesen
• ravvivando – újjáéledve
• risoluto – határozottan
• risvegliato – frissen, feléléndülve
• ritardando (ritard.) – lassulva
• ritenuto (rit.) – lassítva
• rubato – kötetlen ritmus vagy tempó („rabolva” – az egyik hang a másik rovására nő)
• scherzando – játékosan
• scorrevole – folyamatosan, folyékonyan
• segue – következik (megállás nélkül tovább)
• selantando – lassítva
• semplice – egyszerűen
• sempre – mindig
• serrando, serré – gyorsítva
• simile (sim.) – hasonlóképpen
• sin, sino – -ig
• spiritoso – lelkesen, élénken
• strascinando – vontatottan
• strepitoso – zajosan, lármásan
• stringendo (string.) – gyorsulva
• subito – hirtelen
• sussurrando – suttogva
• tanto – nagyon
• Tempo I., tempo primo – az első tempó
• teneramente – gyengéden
• tiré – húzva
• tornando – visszatérve
• tosto – sebesen
• tranquillo – nyugodtan
• trés – nagyon
• triste, con tristezza – szomorúan
• tumultuoso – viharosan, izgatottan
• un poco – kissé
• ut supra – mint előbb („mint fentebb” – mivel a kotta feljebbi sora időben korábbi)
• veloce – sebesen
• vigoroso – erélyesen
• violento – hevesen
• vite – gyorsan
• vivace – élénken, gyorsan
• vivo – élénken
• volante – repülve, gyorsan

Források

• Szabolcsi Bence - Tóth Aladár: Zenei lexikon, Zeneműkiadó Vállalat, 1965.

Külső hivatkozások

• A hangjegyírás a kezdetektől a tipográfiáig
• A zenei szaknyelv néhány kérdése