Aldabrai poszáta
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Kihalt Kihalás ideje: 1986       
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Nesillas aldabrana Benson & Penny, 1968 | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Aldabrai poszáta témájú rendszertani információt. |
Az aldabrai poszáta (Nesillas aldabrana) madarak osztályába , ezen belül a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a nádiposzátafélék (Acrocephalidae) családjába tartozó mára kihalt faj.[1][2]
Felfedezése és kihalása[szerkesztés]
A fajt Robert Prys-Jones, a londoni Természettudományi Múzeum ornitológusa fedezte fel 1967-ben az Aldabra atollon. Egy hímet, egy tojót és fészküket találta meg, benne 3 tojással. Fiatal egyedeket egyáltalán nem láttak soha.
A faj utáni kutatások az 1970'-es évek közepéig sikertelenek voltak, de Prys-Jones 1975 végén végül talált további 6 egyedet, zömében hímeket, melyeket sikerült lefotózni és meg is gyűrűzte őket. Constantine Walter Benson és Malcolm Penny írta le 1968-ban.[3]
Mivel ennyire apró helyen élt, még a legapróbb változások is végzetesek voltak a fajra nézve. A faj utolsó egyedét, egy hímet 1983-ban látták. 1985-ben az ornitológiai szakirodalom a legszűkebb elterjedési területű és a legritkább madárfajnak nyilvánította, mely akkor élt Földünkön. Az intenzív kutatások mind hiábavalók voltak és 1986-ra kiderült, hogy a faj kihalt. A Természetvédelmi Világszövetség várt pár évet, hátha akad még életben levő egyed, de 1994-re Vörös Listájukon is hivatalosan kihalt fajjá nyilvánították.
A faj kihalásáért felelősek a betelepített patkányok és macskák voltak, de a fő ok a szigeten meghonosodott kecskék, melyek tarra rágták a faj egyetlen ismert élőhelyének bozótosait.
Előfordulása[szerkesztés]
A faj egyike volt a legkisebb elterjedési területű madárfajoknak Földünkön. Kizárólag a Seychelle-szigetekhez tartozó Aldabra atoll egyetlen kis szigetének, a Malabár-szigetnek part menti bozótos területén élt. Ismert elterjedési területe egy nagyjából 10 hektáros terület volt.
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 18–20 centiméter, testtömege 19,5 gramm volt.[3] Fejének és testének felső része barna, farokfedőtollai fahéjbarnák. Fejének oldala szürkésbarna. Jellegzetes bélyege a fehéresszürke szemsáv, amelyik a szeme alatt húzódik. Szárnya sötétbarna, farka barnás és 12 tollból áll.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. szeptember 28.)
- ↑ Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. szeptember 28.)
- ↑ a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. szeptember 28.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Aldabrabuschsänger című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. szeptember 28.) (angolul)
- Del Hoyo, J.; Elliot, A. und Christie D. (Hrsg.): Handbook of the Birds of the World. Volume 11: Old World Flycatchers to Old World Warblers. Lynx Edicions 2006, ISBN 84-96553-06-X.
- Errol Fuller: Extinct Birds. 2000. ISBN 0-19-850837-9
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
