Alaszkai-félsziget

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alaszkai-félsziget
Mountain Range Alaska Peninsula NWR.jpg
Hóföldte hegyek az Alaszkai-félszigeti Nemzeti Vadmenedék területén
Közigazgatás
Ország(ok)  USA
állam Alaszka
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Alaszkai-félsziget  (Alaszka)
Alaszkai-félsziget
Alaszkai-félsziget
Pozíció Alaszka térképén
é. sz. 56° 30′, ny. h. 158° 45′Koordináták: é. sz. 56° 30′, ny. h. 158° 45′

Az Alaszkai-félsziget mintegy 800 kilométer hosszan elnyúló félsziget, amely Alaszka fő tömbjétől a meghosszabbítását képező Aleut-szigetekig terjed. A félsziget választja el egymástól a Csendes-óceán fő víztömegeit a Bering-tengerhez tartozó Bristol-öböltől.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vulkánok az Alaszkai-félszigeten

A félsziget gerincén végigfutó Aleut-hegylánc erősen vulkanikus vonulat.[1] Számos környezeti szempontból védett terület otthona, mint a Katmai Nemzeti Park és Rezervátum, az Aniakchak Nemzeti Emlékhely és Rezervátum, a Becharof Nemzeti Vadmenedék, az Alaszkai-félszigeti Nemzeti Vadmenedék és az Izembek Nemzeti Vadmenedék.

Legdélibb része hegyekkel, völgyekkel tagolt vidék amelyet az észak-amerikai lemez alá bukó csendes-óceáni lemez tektonikus tevékenysége emelt ki. Északi része jellemzően lapos, mocsaras, ami az eróziónak és a viszonylagos szeizmikus stabilitásnak tudható be.

A félsziget északi és déli partvidékének több tulajdonsága éles kontrasztban áll egymással. Az északi part jellemzően zavaros, sáros, viszonylag sekély és szélsőséges árapály hatásoknak kitett, a déli oldalon azonban a víz nagyon mély, tiszta és az árapály-aktivitás viszonylag kicsi.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az évi átlaghőmérséklet 1 és 4 °C közötti.[2] Télen a hőmérséklet −11 és 1 °C között, nyáron 6 és 15 °C között alakul.[3]

A csapadék eloszlása változó, évi átlagos mennyisége a partok mentén 600–3300 mm, a hegyekben 4000 mm körüli.[3]

Az óceán hatásának köszönhetően a permafroszt a félsziget nagy részére nem terjed ki.[3] Az alacsonyabban fekvő területeken a növénytakaró május közepétől szeptember végéig él meg. Magasabb helyeken kemény fagyok az év bármely napján előfordulhatnak.[2]

A déli partvidék éghajlata az Aleut-szigetekéhez, Izlandhoz és a Tűzföldhöz hasonló.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. GVP
  2. ^ a b USFS
  3. ^ a b c EoE

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]