Abu Hasszán és felesége vidáman élnek hitelezőik zsebére, végül azonban valamennyi pénzforrásuk kiapad. Csak kenyér és víz akad a háznál. Omar segítene rajtuk, ha Fatime hajlana egy kis szerelmeskedésre. Fatime azonban hajthatatlan, így Abu Hasszán kénytelen cselhez folyamodni. Udvari szokás, hogy ha valaki meghal, özvegye nagyobb összeget kap temetésére és szép darab brokátot a halott felöltöztetéséhez. Abu Hasszán kieszeli, hogy Fatime jelentse Zobeidének az ő halálhírét, és ő majd a kalifának jelenti Fatime halálát. Közben Omarral az élen berohannak a hitelezők: pénz vagy a börtön! Hasszán ügyesen kivágja magát, sőt Omarral aláíratja az adósleveleket, így most már csak egy embernek tartoznak. Amikor a hitelezők elvonulnak, visszaérkezik Fatime a pénzzel és a brokáttal. Most indul Hasszán a kalifához, addig Omar visszaoson és ostromolja Fatimét, és egy csókjáért felkínálja az adósleveleket. Fatime ravaszul húzza az időt, míg Hasszán visszatér, akkor a megszeppent öreg uzsorást bezárja a szomszéd szobába, és férjével parázs féltékenységi jelenetet rögtönöz. Omar majd szörnyethal a félelemtől. Ekkor Mesrur közeledik, Fatimét a kerevetre fekteti Hasszán, és letakarja a brokáttal. Mesrur közli, hogy a kalifa fogadott asszonyával, ki halt meg, Hasszán vagy a felesége. Hasszán él, tehát a kalifa nyert. Mesrur elsiet. Most jön Zobeide komornája. Hasszán helyet cserél Fatiméval. Amikor minden ilyen szépen összebonyolódott, janicsárzene hangjaira megjelenik a kalifa és felesége. Ekkor már mindketten a kereveten fekszenek letakarva, ki-ki a maga leplével. A kalifa csodálkozva néz körül, és felajánl ezer aranyat annak, aki meg tudja mondani, hogy melyikük halt meg előbb. Hasszán ennek nem bír ellenállni, felugrik, és így kiált: én haltam meg először. Majd Fatime is „feltámad”, és együtt esdenek bocsánatért. Omar is megjelenik dühöngve, de a kalifa kidobatja, kedvenceinek megbocsát, megkapják az ezer aranyat, és a jelenlevők a kalifát dicsőítő éneke mellett ér véget a derűs játék.
