Abonyi Arany

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Abonyi Arany
Született Abonyi Aranka
1899. február 12.
Budapest VIII. kerülete
Elhunyt 1967. október 28. (68 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Sírhelye Farkasréti temető (Tor-71. fülke)
SablonWikidataSegítség

Abonyi Arany, születési nevén Abonyi Aranka, férjezett Marton Sándorné (Budapest, Józsefváros, 1899. február 12.[1] – Budapest, 1967. október 28.)[2][3] festő, művészeti író, újságíró.

Élete[szerkesztés]

Abonyi Salamon Ármin (1867–1945) kereskedő-segéd és Blum Fáni gyermekeként született zsidó családban. A budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Újság szerkesztőségének tagja volt, ezért a proletárdiktatúra bukása után emigrált Magyarországról és Franciaországban telepedett le. 1929-től Párizsban különböző magyar, illetve francia nyelvű újságok munkatársa volt, s ő vezette a Párizsi Hírlap művészeti és irodalmi rovatát, mindeközben pedig művészettörténetet tanult, és festett. A második világháború kezdetén feltehetőleg még Párizsban tartózkodott, azonban 1944 elején már Budapesten tartott tárlatvezetéseket a Népszava korabeli cikkei alapján.[4] A háború után a Képzőművészeti Főiskola tudományos osztályának munkatársaként működött, később pedig a Népszava szerkesztőségében dolgozott. Cikkei és tanulmányai a Művészetben, továbbá a Magyar Nemzetben is megjelentek.

Férje a Debrecenből származó Marton (Moskovits) Sándor (1895–1942) volt, akihez 1929. március 18-án Párizsban ment nőül.[5] Férje 1942 októberében elesett a keleti fronton.

A Farkasréti temetőben nyugszik.

Főbb művei[szerkesztés]

  • M. Abonyi Arany: A szovjet szobrászat; Művelt Nép, Budapest, 1953 (Művészettörténeti kiskönyvtár)
  • M. Abonyi Arany: A szovjet festőművészet; Művelt Nép, Budapest, 1953 (Művészettörténeti kiskönyvtár)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Szocialista Hazáért Érdemrend (1967)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Magyar portrék. Páris, Éditions Polyglottes, 1934, [1935].
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
  • Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- s gyűjtőmunkát végezte Seregélyi György. Szeged, 1988. Szegedi ny.
  • Szabó Ákos-Kállai Tibor: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona. [Nyíregyháza], Kállainé Virágh Irén, 1997.
  • Révai új lexikona I. (A–Baj). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996. ISBN 963-901-595-4  
  • Magyar Nemzet; 1967. okt. 31