A mexikói forradalom emlékműve
A mexikói forradalom emlékműve | |
Település | Mexikóváros |
Cím | Mexikó, Mexikóváros, Cuauhtémoc kerület |
Építési adatok | |
Építés éve | 1906–1938 |
Rekonstrukciók évei | 2010 |
Építési stílus | art déco |
Építész(ek) |
|
Hasznosítása | |
Felhasználási terület | |
Alapadatok | |
Tszf. magasság | 2237 m |
Magassága | 67 m |
Egyéb jellemzők | |
Liftek száma | 1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 19° 26′ 10″, ny. h. 99° 09′ 17″19.436111°N 99.154722°WKoordináták: é. sz. 19° 26′ 10″, ny. h. 99° 09′ 17″19.436111°N 99.154722°W | |
A mexikói forradalom emlékműve weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz A mexikói forradalom emlékműve témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A mexikói forradalom emlékműve (spanyolul Monumento a la Revolución Mexicana, rövidítve MRM) Mexikóváros egyik legjelentősebb emlékműve, a mexikói forradalomnak állít emléket. Itt helyezték végső nyugalomra a forradalom több hősét is.
Története
[szerkesztés]Az épületet eredetileg nem emlékműnek tervezték. A 20. század elején Porfirio Díaz elnök úgy döntött, 1910-re, a mexikói függetlenségi háború kitörésének századik évfordulójára felépítik a Föld egyik legnagyobb, 14 000 m²-es parlamentjét. A terv megvalósítását Émile Bérnard francia építészre bízták, aki egy klasszicista stílusú palotát álmodott meg. A munkák 1906-ban kezdődtek, ám az 1910-ben kitört forradalom miatt, miután egy hatalmas fémváz felépült, 1912-ben felfüggesztették a munkálatokat.
A harcok véget értével Bénard jelentkezett Álvaro Obregón elnöknél, hogy folytatná az építkezést, ám nem parlamentté alakítaná a félkész szerkezetet, hanem a forradalom hőseinek mauzóleumává. 1928-ban azonban meghalt Obregón, 1929-ben pedig Bénard, így még évekig nem nyúltak a vázhoz. A már elkészült szobrok ma Mexikóváros különböző pontjain állnak.
Carlos Obregón Santacilia volt az az építész, aki folytatta a tervezést, és úgy döntött, az építmény körüli területet köztérré alakítják, ahol majd a forradalmi megemlékezéseket lehet tartani. Az épület és a tér megtervezésekor felhasználta az art déco és a kubizmus stíluselemeit éppúgy, mint az évszázadokkal ezelőtti spanyol építészet és az ősi mexikói kultúrák művészetének néhány jellegzetességét. A díszítés hangsúlyos elemévé tette a szobrokat, amelyek elkészítésében Oliverio Martínez szobrász volt segítségére.
1936-ban mauzóleummá alakították az emlékművet, végül az építkezést 1938-ban fejezték be. 1942-ben itt helyezték el Venustiano Carranza maradványait, 1960-ban Francisco Ignacio Maderóéit és Plutarco Elías Calleséit, 1976-ban pedig Pancho Villa testét is átszállították ide. Lázaro Cárdenas 1970-es halála óta itt nyugszik. Kupoláját, ahova két lift vitt fel, kilátóvá alakították, ez körülbelül 3 évtizeden keresztül, 1970-ig látogatható is volt. 2010-re, a forradalom kitörésének századik évfordulójára az egész teret átalakították, az emlékművet felújították.[1]
Az épület és környéke
[szerkesztés]Az emlékmű és a körülötte elterülő tér Mexikóváros egyik központi kerületében, Cuauhtémocban található, a Paseo de la Reforma sugárút közelében, attól északra.
2010-ben egy panorámaliftet szereltek fel benne, és kilátóját újra megnyitották a közönség előtt.[1] Ma felső szintjén kávézó és üzlet is működik, és egy távcsövet is felszereltek.[2]
Az emlékmű előtt egy száz, a földből kilövellő, színes fénnyel megvilágított vízsugárból álló szökőkút emlékeztet a forradalom 100 éves évfordulójára. Keddtől vasárnapig óránként 15 percre lép működésbe, de 18 és 22 óra között folyamatosan megy.[3] Az épület díszkivilágítása minden nap 22 órakor kapcsol be.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Az emlékmű honlapja – történet (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2015. február 2.)[halott link]
- ↑ Az emlékmű honlapja – az épület (spanyol nyelven). [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 2.)
- ↑ Az emlékmű honlapja – a szökőkút (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2015. február 2.)[halott link]
- ↑ Az emlékmű honlapja – a díszkivilágítás (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2015. február 2.)[halott link]