Žasliai vasúti baleset
| Žasliai vasúti baleset | |
 | |
| Emlékmű az ismert áldozatok neveivel | |
| Részletek | |
| Dátum | 1975. április 4. |
| Időpont | 17:35 |
| Ország |  Litvánia |
| Helyszín | Žasliai |
| Vasútvonal | Vilnius–Kaunas vasútvonal |
| Baleset típusa | kisiklás és tűz |
| Okok | ütközés egy tehervonattal |
| Adatok | |
| Vonatok | 2 |
| Áldozatok | 20 |
| Sérültek | 80+ |
 A baleset helyszíne
Pozíció Litvánia térképén
| |
 é. sz. 54° 50′ 05″, k. h. 24° 35′ 38″Koordináták: é. sz. 54° 50′ 05″, k. h. 24° 35′ 38″ | |
 | |
A žasliai vasúti baleset 1975. április 4-én történt Žasliai közelében a Litván Szovjet Szocialista Köztársaságban. Egy személyszállító vonat a Vilnius–Kaunas vasútvonalon összeütközött egy tartálykocsival, amely üzemanyagot szállított. A személyszállító vonat kisiklott és kigyulladt. A szovjet hatóságok elhallgatták a katasztrófa hírét, és egyes vélemények szerint jelentősen alul van becsülve a halottak és a sérültek száma. A balesetben 20 ember vesztette életét és nyolcvannál több ember sérült meg, így Litvánia történetének legsúlyosabb vasúti balesete ez.[1]
A baleset[szerkesztés]
1975. április 4-én este az 513-as számú, zsúfolt személyvonat Vilniusból Kaunasba tartott. Péntek volt, egy héttel húsvét után, és sok vilniusi diák tért haza a hétvégére.[2] Helyi idő szerint 17:35-kor a vonat 70 km/h-ás sebességgel egy tehervonat 60 tonnás tartálykocsijának ütközött.[1] A 2719. számú, 93 tartálykocsiból álló tehervonat a Vilnius melletti Paneriai vasútállomásról a Kaunas melletti Palemonas vasútállomás felé haladt lassabb sebességgel, és a Žasliai vasútállomáson a mellékvágányra áttérve utat kellett adnia a gyorsabb személyvonatnak.[3] A tehervonat utolsó kocsija azonban túlságosan belógott az fővágányra és a személyvonat összeütközött a tartálykocsival. A tehervonat üzemanyagot szállított, amely kiszivárgott és kigyulladt. A személyvonat első két kocsija (a mozdony és az első személyszállító kocsi) kisiklott, míg a harmadik kocsi a tartálykocsi maradványaiban rekedt, és különösen hevesen lángolt.[2] Összesen négy személyszállító kocsi volt.[3]
Az emberek megpróbálták kitörni az ablakokat, és elmenekülni az égő vonatból, miközben a helyiek segítséget és járműveket szereztek, hogy a sérülteket a legközelebbi kórházba, Kaišiadorysba szállítsák.[2] Különösen sokan emlékeznek egy terhes nőre, akinek a keze beszorult egy vasúti kocsi alá, de végül a helyi férfiaknak sikerült kiszabadítaniuk.[1] Az egyik utas Arvydas Garnys három gyermek megmentésében segített, majd visszament, hogy segítsen barátjának, de a lángok között meghalt. A holttestét a tűz kialudta után nem találták meg.[4] Posztumusz megkapta a "Tűzben tanúsított bátorságért" kitüntetést.[3] Sokan a tűz vagy a füst belélegzése miatt haltak meg, de még többen szenvedtek különböző égési sérüléseket. Az emberek különösen akkor szenvedtek súlyos égési sérüléseket, amikor a szintetikus ruháik (különösen a poliészter esőkabátok és a nejlonharisnyák) a hő hatására ráolvadtak a bőrükre.[4] Kaišiadorys, Elektrėnai, Jonava, Kaunas, Kėdainiai tűzoltói megpróbálták eloltani a tüzet, de azt csak a katonaság tűzoltói oltották el mintegy 15 órával később.[2]
Áldozatok[szerkesztés]
A szovjet hatóságok elhallgatták a katasztrófáról szóló híreket, és csak alapvető információkat közöltek, minimalizálva az áldozatok számát. A balesetről szóló első információk csak két nappal később jelentek meg a Tiesában.[1][2] Április 9-én egy másik rövid jelentés azt állította, hogy egy rendkívüli bizottság lezárta a vizsgálatot, és megállapította a bűnösöket, akiket felelősségre fognak vonni. A jelentés számszerűsítette az áldozatok számát: 17 halott (15 a helyszínen, kettő később a kórházban) és 39 sérült.[3] A szovjet hatóságok 1975 augusztusában vádat emeltek Stasys Urbonavičius diszpécser és Motiejus Šiško műszakvezető ellen, és 13, illetve 3 év börtönbüntetésre ítélték őket.[5] A bíróság arra is kötelezte a férfiakat, hogy térítsék meg a 253 406 szovjet rubelre becsült vagyoni kárt.[3] Egy mechanikai hiba miatt azonban a jelzőrendszer nem figyelmeztette az embereket arra, hogy a tehervonat nem mozdult el teljesen a fővágányról.[2] Ezért a vasutasok petíciót küldtek a szovjet ügyészségnek, amelyben kegyelmet kértek.[4] Urbonavičius hét év letöltése után szabadult a börtönből, visszatért a vasúti munkához, és fizetésének 20%-át levonták a vagyoni kár megtérítésére.[3]
Az események után a szovjet hatóságok 17 halálos áldozatról számoltak be. Miután Litvánia 1990-ben visszanyerte függetlenségét, további három név vált ismertté, így a hivatalos halálos áldozatok száma 20-ra emelkedett.[2] Életkoruk 19 és 40 év között volt, köztük egy terhes nő, aki Kazys Grinius volt elnök rokona volt, valamint a disszidens és későbbi politikus Vidmantas Povilionis nővére.[6] A szemtanúk azonban azt állítják, hogy a halálos áldozatok száma sokkal magasabb.[1][2][4] Hasonlóképpen, a hivatalos szovjet források csak 39 sérültet tartottak nyilván, de csak a kaišiadorys-i kórházban 80 embert regisztráltak, és még több embert szállítottak különböző kórházakba Kaunasban, Vilniusban, Elektrėnaiban, vagy kaptak elsősegélyellátást a helyi klinikán.[2] A hőség miatt a testek hamuvá és csonttöredékké égtek.[4]
Miután Litvánia 1990-ben visszanyerte függetlenségét, az esemény szélesebb körben ismertté vált. 1991. augusztus 31-én egy fából készült pietà emlékművet (Vidmantas Kapačiūnas fafaragó készítette) avattak fel a helyszínen.[1] Ezt a balesetben elhunyt Arvydas Garnys szülei szervezték.[6] 1991-ben Jonas Laurinavičius, az egyik helyi újság szerkesztője egy kis könyvet adott ki az eseményekről.[6] Ezzel egy időben a sajtó elkezdett cikkeket közölni a katasztrófáról.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f Mirties traukinys Vilnius-Kaunas: iki šiol jaučia degančio žmogaus kvapą (litván nyelven). tv3.lt, 2018. április 4. (Hozzáférés: 2022. április 16.)
- ↑ a b c d e f g h i Ten žmonės degė gyvi: kaip prieš 44 metus įvyko didžiausia traukinių avarija Lietuvos istorijoje? (litván nyelven). 15min.lt. (Hozzáférés: 2022. április 16.)
- ↑ a b c d e f g "Žaslių tragedijos aidas (II)" (litván nyelven) (PDF). Draugas, 1995. május 3. (Hozzáférés: 2022. április 16.)
- ↑ a b c d e KaunoDiena.lt | Tavo miesto naujienos. kauno.diena.lt, 2010. április 3. (Hozzáférés: 2022. április 16.)
- ↑ "Nubaudė Žaslių geležinkelio nelaimes kaltininkus" (litván nyelven) (PDF). Draugas, 1975. augusztus 20. (Hozzáférés: 2022. április 16.)
- ↑ a b c "Žaslių tragedijos aidas (I)" (litván nyelven) (PDF). Draugas, 1995. május 2. (Hozzáférés: 2022. április 16.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Žasliai railway disaster című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
