Örvös fojtógébics
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Cracticus torquatus (Latham, 1801) | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Örvös fojtógébics témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Örvös fojtógébics témájú médiaállományokat és Örvös fojtógébics témájú kategóriát.
|
Az örvös fojtógébics (Cracticus torquatus) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó fojtógébicsfélék (Cracticidae) családjának egyik faja. Ausztráliában őshonos, ahol számos különböző élőhelyen előfordulhat, beleértve a száraz, félszáraz és mérsékelt égövi övezeteket. Ugyanakkor hiányzik Ausztrália középső részeinek sivatagjaiból és Észak-Ausztrália monszuntrópusaiból.[1]
Hangja jellegzetes, fuvolázó dallamok és rikoltások egyvelege; hasonlít közeli rokona, az ausztrál szarka néven is ismert feketehátú fuvolázómadár (Gymnorhina tibicen) énekéhez, de nem annyira változatos. Az említett fajhoz hasonlóan jól alkalmazkodik a városi élethez, a legnagyobb ausztrál városok külvárosaiban, nagyobb parkjaiban is lehet vele találkozni. Ragadozó, táplálékát főleg kisebb gerinces állatok, köztük más madarak alkotják.
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az örvös fojtógébics 27-30 centiméteres testhosszú, 37-43 centiméteres szárnyfesztávolságú, körülbelül 90 gramm tömegű madár,[2] tollazatára a fekete, fehér és szürke színek a jellemzőek. A felnőtt példányok fejteteje, tarkója és pofája fekete, háta és szárnya sötétszürke, fehér sávokkal; faroktollaik feketék, de a végeik fehér színűek.[3] Mellük és hasuk világosabb szürke, a nyak oldalán pedig keskeny fehér sáv húzódik, erről kapta a faj a nevét. Csőrük erőteljes, s a felső csőrkáva lehajló kampóban végződik.[4]
A hímek és a tojók a megjelenésüket illetően alig különböznek, a tojók általában valamivel kisebbek a hímeknél.[3] A fiatal példányok hasonlítanak az öregekhez, de tollazatuk színezetéből még hiányzik a fekete, fejük sötétbarna és egyéb testtájaik is kissé barnásabbak a felnőttekéihez képest. Az egész csőrük sötétszürke, s a hegyükön a kampó még nem mindig észrevehető. E tulajdonságaik miatt a fiatalokat gyakran összetévesztik szürke színű jégmadárféle fajokkal.[3]
Szaporodása, élőhelye
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az örvös fojtógébics általában párokban él, a pár mindkét tagja erősen territoriális, területtartó és -védő viselkedést tanúsít,[2] lényegében az egész évben, de különösen költési időszakban, júliustól januárig.[3] A tojásokat a tojó kelti ki,[3] de a fiókák neveléséből mindkét szülő kiveszi a részét.[2] A kosár formájú, sekély fészket a faj kisebb ágakból, gallyakból építi meg, melyeket fűszálakkal és egyéb rostokkal is igyekszik összeszőni.[2][3] A fészek legfeljebb 10 méteres magasságban helyezkedik el a talajtól.[3]
Élőhely tekintetében a faj nem különösebben válogatós, előfordul eukaliptuszerdőkben, akáciás bozótosokban, esőerdőkben, partközeli növénytársulásokban, sőt városi környezetben is.[2][3][4] Kedvenc élőhelyei ezzel együtt a kontinens belsőbb részein található, sűrűbb erdőségek.[3]
Életmódja, táplálkozása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Étrendjén gerinctelen állatok − főleg rovarok −, kisebb gerincesek − gyíkok, kisebb madarak, madárfiókák, kisemlősök −, továbbá ritkán gyümölcsfélék és magvak is szerepelnek.[2][4] Az óvilági gébicsekhez hasonlóan ennek a fajnak is szokása, hogy amit az elejtett zsákmányból nem tud egyszerre elfogyasztani, azt elraktározza, tövisekre felnyársalva vagy arra alkalmas ágvillákba beszorítva.[2][4]
Zsákmányát általában alacsony ágakon üldögélve lesi ki, majd ráveti magát, de kisebb madarakat, rovarokat akár röptükben is elkap. Szokása az is, hogy lesből, hátulról csapjon le a földön táplálékot keresgélő madarakra. Egyedül, párban vagy kisebb családi csapatokban táplálkozik.[2][4]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A tudomány számára először John Latham angol ornitológus írta le 1801-ben, aki az óvilági gébicsfélék (Laniidae) közé sorolta be és a Lanius torquatus nevet adta neki.[5] A Cracticus madárnemet, amelybe a ma elfogadott rendszertan szerint a faj tartozik, Louis Pierre Vieillot 1816-ban írta le. A nemhez jelenleg hat fajt sorolnak, ezek egy részét korábban az örvös fojtógébics alfajának tekintették, de később önálló fajoknak minősítették őket.
A fajnak három alfaja van: a C. t. leucopterus, mely az egész ausztrál kontinensen széles körben elterjedt, a C. t. torquatus, mely Ausztrália délkeleti részén fordul elő, illetve a C. t. cinereus, melynek előfordulási területe Tasmániára korlátozódik.[6]
Képgaléria
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Városi környezetben
Portré
Közelkép
Fiatal
Fészken ülve
Éneklő példány
.jpg)
.jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Kearns A., Joseph L., Toon A., Cook L. (2014). "Australia's arid-adapted butcherbirds experienced range expansions during Piestocene glacial maxima". Nature Communications. 5: 3994. Bibcode:2014NatCo...5.3994K. doi:10.1038/ncomms4994. PMID 24876071.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - 1 2 3 4 5 6 7 8 Peter, John M; Cowling, S. J; Higgins, P. J. (Peter Jeffrey), 1959– (2006), Handbook of Australian, New Zealand & Antarctic birds. Volume 7, Boatbill to starlings, Oxford University Press, ISBN 978-0-19-555885-2
{{citation}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Grey butcherbird. (n.d.). Retrieved from http://www.birdsinbackyards.net/species/Cracticus-torquatus. Retrieved 5 June 2017.
- 1 2 3 4 5 Grey butcherbird. (n.d.). Retrieved from http://www.birdlife.org.au/bird-profile/grey-butcherbird. Retrieved 5 June 2017
- ↑ Latham, John (1801). Supplementum indicis ornithologici sive systematis ornithologiae (latin nyelven). London: Leigh & Sotheby. xviii. o.
- ↑ Schodde, Richard; Mason, I.J. (1999). The Directory of Australian Birds : Passerines. A Taxonomic and Zoogeographic Atlas of the Biodiversity of Birds in Australia and its Territories. Collingwood, Australia: CSIRO Publishing. ISBN 9780643102934.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A világ madarai. Budapest: Panem Kft. 1994. ISBN 963 545 006 0.
{{cite book}}: Cite has empty unknown parameters:|accessyear=,|origmonth=,|accessmonth=,|month=,|chapterurl=,|origdate=és|coauthors=(súgó) – magyar neve
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Grey butcherbird című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.