Örök vadászmezők
Az Örök vadászmezők (eredetiben: happy hunting ground) az Egyesült Államokban élő őslakosokhoz köthető túlvilági fogalom.[1]
Az indiánok hittek a túlvilági létben. A lelkek kiválnak a halott testéből, és a Tejúton át eljutnak a Nagy Szellem birodalmába, ahol attól kezdve boldogságban telnek napjai. Ezek a „Boldog vadászmezők” nagyban hasonlítottak a földi világra. Az indiánok képzeletbeli halottak birodalmát a fehérek nevezték „Örök vadászmezőknek”. Az indiánok akkoriban nem ismerték az örökkévalóság fogalmát.
Eredete[szerkesztés]
A "boldog vadászmezők" (happy hunting-grounds) kifejezés először 1823-ban jelent meg James Fenimore Cooper Bőrharisnya című regényében.[2]
| „ |
Ideje már, hogy a delawarok nagy Kigyója a boldog vadászmezőket keresse föl. |
” |
1911-ben Charles Eastman (1858 – 1939) sziú származású orvos azt írta, hogy a kifejezés "modern és valószínűleg kölcsönvett, vagy a fehér ember találta ki" [3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Hol voltak az Örök Vadászmezők?
- ↑ Cooper - BŐRHARISNYA
- ↑ Eastman, Charles Alexander. The soul of the Indian; an interpretation. Boston: Houghton Mifflin Company, 156. o. (1911. április 19.)